Lilyth,a hajnal angyala

Kétségbe esve

Aztán betörték az ajtót,és egyszerre megjelent Draco,Piton és még egy pár tanár,Theoval egyetemben.Elhúzták mellőlem Jake-et,és könyörtelenül a földre küldték. Megjelent egy érdekes kinézetű varázsló,és megismertem mi volt a kezében. Bezoárkő. Dehogy miért kellett az,és miért teperték le Jake-et? Nemtudom.

Lenyomták a torkomon a bezoárt,undorító íze volt,görcsösen ki akartam hányni,de nem hagyták.

-Kábítsátok,el,és irány vissza a Roxfort!-adta ki a parancsot Piton.

Draco átölelt,de lassan tisztult ki a fejem,nehezen vettem a levegőt,mintha tűvel szúrták volna.

-Kapaszkodj belém!-suttogta a fülembe,aztán lehunytam a szemem.

Pár pillanat múlva a Nagyterem előtt álltam Dracoval és Theoval. Furcsán görcsölt a fejem,valami nem volt oké.

-Menj fel a gyengélkedőre Lil Theoval,mindjárt megyek utánatok.

-Hová mész?-támaszkodtam rá,és hagytam,hogy átölelje a derekamat.

-Beszédem van a seggfejjel.-közölte dühösen.

-Először is,énis megyek,semmi bajom,csak görcsöl a fejem,meg szédülök. Másodszor,-fordultam jobbra-Theo,szólj Rachelnek majd később beszélek vele!

Azzal elindultam,minden bizonnyal Dumbledore irodájában voltak,mert senki nem állított meg. Séta közben felvettem egy tiszta talárt,aztán már megint felöltöttem magamra a megtörhetetlen lány szerepét. Ahogy egyre közelebb értünk,úgy forrt jobban a dühöm,Dumbledore irodájának ajtaját csak úgy kicsaptam.

Jake ott térdelt az igazgató,Piton és a fura varázsló közt,aki mellett pedig Harry állt.

Szinte nem is én irányítottam a testemet,így senkinek esélye nem volt lefogni,mikor egy olyan isteneset behúztam neki,hogy még a kezem is felrepedt.

Jake csak nevetett,ahogy Draco próbált hátrébb húzni.

-Te utolsó senkiházi,kínyírlak!-ordítottam.

-Szexi mikor ilyen vagy.-kacsintott rám,aztán már négyen fogtak le,mármint ketten engem,ketten Dracot.

-Mi okod volt ezt tenni? Hm?-vérben forogtak zöld szemeim.

-Ugyancsak érdekelne a kérdésre a válasz minket is.-mondta egy fokkal halkabban Dumbledore.

-Gondoltam,kisajátíthatom,ha nem így,akkor úgy. De nem minden úgy jött össze,ahogy azt terveztem.-egyenesen Piton szemébe néztett-Nem rendíti meg magukat Dumbledore,hogy ez a lány kell ahhoz,hogy Grindelwald új erőre kapjon? Hogy egy világméretű katasztrófát okozzon mind a varázslók,mind a muglik körében? Ez a lány egy fegyver,semmi más!-köpte a szavakat.

Draco pedig a villámnál is gyorsabban rúgta gyomron.

-Okosan,hogy beszélsz a menyasszonyomról te semmirekellő varázslók szégyene!-kiabálta,aztán nagy nehezen hátrébb lett küldve.

-Ohh!-csapta össze a kezét Dumbledore-Igazán gratulálok!

Dracoval elég érdekesen néztünk össze,de azért egy köszönömöt kinyögtünk,Piton meg csak pislogott,mintha egy félmosoly is lett volna a tekintetében,Potter meg hát..olyan Potteresen reagált.

-Kérdésére a válasz,nem. Nem rendít meg,mert ez a lány egy érző lény,ugyan olyan fontos tagja a varázsvilágnak,mint maga vagy én. Ami mégfontosabb,hogy ő maga ajánlotta fel a védelmét! Mindazonáltal nem hiszem,hogy csakis Grindelwald miatt-itt kicsit megakadt-,el kellene dobni egy ilyen hatalmas erejű hölgyet az élők közül.

-Meg fogja ölni a varázsvilágot!-kiabált Dumbledorral,de őt ez cseppet sem izgatta. Odadőltem Draco mellkasára,mert a fejfájásom már csillapíthatatlan volt.

Jake ránk nézet,és olyan pszihotikus mosoly volt rajta,hogy tudtam,nem jelentett jót.

-Na végre,hat a szer!

-Milyen szer?-kérdezte Harry,aki eddig csendben volt a terem szélén.

-Nem csak szerelmi bájitalt adtam neki,hanem egyfajta kontrollálható mérget,a véremmel keverve,így pillanatokon bellül csak az én parancsaimat fogja teljesíteni.

Ha van olyan az ember életében,hogy leáll a szíve,spontán,lassan,akkor ez az a pillanat. Dracoval pánikszerűen egymásra néztünk,míg Harry csak ennyit mondott:

-Mire jó ez neked?

-Megmutatom Potter!

Egyenesen a szemembe nézett. Égszínkék szeme,mely régen annyi bizalmat sugárzott nekem,most csak a gyomromat fordította ki magából.

-Állj elém,aztán térdelj le!

Próbáltam,esküszöm próbáltam ellenkezni,de elengedtem Draco kezét,aki szorosan tartott,de hiába,a többiek lefogták,és én letérdeltem ez elé a szörnyeteg elé.

-Most pedig azt akarom,hogy változz át kígyóvá,és a születésnapod után 2 héttel változz csak vissza!-nyomott egy fél másodperces csókot a számra,ami ellen nem tudtam ellenkezni. Béklyóban tartotta a testemet a lelkemmel együtt.

A saját testem foglya voltam,éreztem hogy egy könnycsepp folyik le az arcomról,éreztem Draco haragját,szinte vibrált a levegőben,szikrázott a bőrömön.

-Akkor...nem lesz esélyem megfejteni a jóslatot,akkor...meghalok.

-Ez lenne a cél bébi. Na változz át.-Piton már tudta mi jön,mikor ívbe feszült hátrafele a hátam.

Mindenkit hátrébb húzott,mert a kígyó,a szörny előtört. A csontjaim ropogtak,a fogaim megnyúltak,a bőröm pikkellyé vált,viszketett,fájt. De miután vége lett,és mindenki engem nézett,ahogy alig tudom a fejemet is felemelni a földről jött a legrosszabb része.

-Adok egy ajánlatot. A lány megtarthatja szabad gondolkodását ha elengednek most azonnal,és nem jönnek utánam. Ha nem,akkor én parancsolok neki;azt öletek meg vele,akit akarok, megparancsolhatom neki hogy ne egyen,igyon vagy aludjon. Maguk döntenek.

Az a fölényes vigyor a képén,úgy idegesített. Az összes erőmet beleadtam és rávicsorogtam,ahogy tudtam,megmutatva a hosszú metszőfogaimat.

-Csillapodj le,tudom hogy nem méreggel ölsz hercegnő,inkább élvezd ki utolsó békés pillanataid!-kacsintott rám.

Látta Piton és Dumbledore is a kétségbeesést rajtam,hogy bénít le,ahogy manipulált mindvégig minket. Látták Dracot,aki halálra le volt rémülve,hogy tudta,örökre elveszíthet.

-Menjen,de engedje el!-intett Piton,odadobta neki a pálcáját,de Jake csak mosolygott.

-Az nem volt az alkuban!-vigyorgott a kék szemével,amiket én magam fogok kikaparni.

Rám nézett,és halkan a fülembe súgta:

-Ha valaki meg akarja törni a főzet erejét a születésnapod után két hétteli átváltozásod előttig,azonnal öld meg!-simított végig a fejemen,aztán eltűnt,én pedig megtörtem.

Beszélni nem tudtam,csak Potterrel,mivel ő volt ez egyetlen aki értett kígyónyelven.

-Mondd meg nekik,most magány kell. Majd jövök,a csatornákba leszek.

Azzal kislisszoltam,és eltűntem a sötétben.