Lilyth,a hajnal angyala

Mi jön most?

Miután mindenemet átvizsgálták,megállapították,hogy kívülről semmi bajom,bár volt pár heg a testemen. A lelki kipusztulásomon nem tudtak segíteni.

-Tessék,ezt idd meg!-nyomta a kezembe Madam Pomfrey a poharat,aminek disznó szaga volt.

Nagy undorral,de lehúztam,már csak azt kívántam,hogy benn is maradjon.
Dumbledore professzor az ágyam mellett foglalt helyet,mellette Piton és Potterék. Rájuk gyűlölködő pillantásokkal lesve állt az én csapatom;a két D,Pansy,Blaise,Theo,Crack,Monstro és a kis Rachel is kiharcolta,hogy maradhasson.

-Őszintén sajnálom,hogy ezt át kellett élnie!Elmondaná,mi történt?-mosolygott rám bíztatóan a Professzor.

Nagyot nyeltem,mert ha belegondolok,már csak attól fájt mindenem.

-Miután visszaküldtem Theot,egyből rám akarta varratni a jelét,viszont én megmondtam,nem adok magamból. Be akart állítani a soraiba.-nagyot nyelve folytattam-Folyamatosan,órákon keresztül sikítoztam a belső,meg nem szűnő fájdalomtól;mint akinek kitépik mindenét. Aztán sokszor nem átkokkal,csak simán,mugli módon megvágtak vagy éppenséggel megrugdostak. Pár órája,bár-néztem végig rajtuk-nem nagyon tudom követni az időt,de Bella álmomban kínzott meg,a saját sikolyomra keltem fel. Nem akartam élni,éreztem,hogy itt a vég. Emlékeztem egy átokra,amit a Zárolt Részlegen olvastam-itt bosszúsan nézett rám mind a két tanár-,és bevetettem. Megöltem magam. Tudtam,hogy úgy már nem veszik hasznomat semmire.

-Miért?-kérdezte Piton-Mire kellenél a Sötét Nagyúrnak?

-Az én életerőmmel,a lelkemmel akarja visszaadni Grindelwald egykori fiatalságát.

Erre olyan meglepő arcot vágtak,hogy ha nem ismerném őket,azt hinném félnek. De rájöttem,hogy pont erről van szó. Dumbledore félt.

-Tanultunk róla még harmadikban!-mondta Daph.

-Negyedikes anyag volt!-szólalt meg Granger.

-Beverjem a képed,vagy inkább befogod a pofád te sárvérű?-morogtam rá,és egyből elcsendesedett.

Rachel csak nevetett;hahh,innen is látni,vérbeli Mardekáros.

-Szóval,Grindelwald nem halt meg,csak ül a börtönben,várva a halálát,amit nem kap meg. Voldemort maga mellé akarja állítani,hogy kiűzzék a mugli származásúakat,és a félvéreket.

-És pontosan emiatt nem szabad menned innentől kezdve sehova sem!-mondta Draco,aki a másik oldalamon a falat támasztotta.

-Mr. Malfoynak igaza van,jobb lenne a kastélyban tudni magát!-felállt,és készült távozni.

-Professzor úr!-nézett rám vissza-Cedric üdvözli önt. Azt mondta említsem meg a Bagolyházi esetet.

Dumbledore felnevetett,és egy kicsit meg is könnyezett.

-Hát beszélt vele?

-Igen,Lunával,Rubyval és a vér szerinti anyámmal is. Anyám adta oda az erejét,hogy vissza tudjak térni. Ced meg csak ottvolt,mint mindig,lelkitámasznak.

Még utoljára rámmosolygott,és Pitonnal együtt távoztak a Gyengélkedőről.

-Na mivan?-néztem a három Griffendélesre-Miért evett ide titeket a fene?

Hátradőltem,de a gerincembe úgy beleszúrt a fájdalom,inkább ülve maradtam.

-Gondoltuk megnézzük,hogy vagy,hisz félig miattunk kerültél ide.-mondta Potter.

-Félig?-nézett rá Rachel.

Elsőnek el sem hittem,hogy meg mer majd szólalni,de igen,ez az ő hangja volt.