Lilyth,a hajnal angyala

Story of my life

A Roxmortsi kiruccanás végül egészen jól sikerült;kicsit még talán be is csiccsentettünk,de ennyi belefér.
Kemény év elé nézünk,itt lesz az RBF,amit egy hárpia tanít,ottvan Voldemort,aki megölte Cedricet,és Potterék,akik mindenáron meg akarják tudni,hogy animágus vagyok.

Cedric jó barátom volt. Többször tanultunk együtt az év végi vizsgákra,néha még sétálni is elmentünk,csak úgy,kettesben. Aztán Cedric meghalt,nekem pedig a lelkem egy része vele ment el.

Ezért is nem engedtem közel senkit,soha. A szüleimet már elveszítettem,Cedricet is,hát másból már nem adok. Ezért féltem annyira Daphnet,mert a világon ő az egyetlen nekem.

-Hé!-lökött oldalba Daph-Merre jársz,már régen vége van az órának,te meg csak ülsz itt!

Néztem világos barna szemét,a szőke,rövid tincseit,amit csatokkal tűzött el,hogy ne lógjon a szemébe,és arra gondoltam,ő a legjobb ember a világon.

-Minden rendben Daph!-felálltam,es összeszedtem a könyveimet-Mi a következő óra?

-Átváltoztatástan a Griffendéllel,utána Legendás állatok gondozása a Hollóháttal.

Miközben együtt sétáltunk a következő teremhez átbeszéltük azt,amiről nem volt időnk egy hétig.

-Szóval Sirius Black él,és ők bújtatják? Érdekes.

-És tudod mi a mégbizarabb? Hogy meg is mérgeztek,mert úgy gondolják animágus vagyok.

-Dehát az is vagy.-nézett rám összehúzott szemmel.

-De ezt nekik nem szabad tudniuk. Erről is csak azért tudsz,mert nincsenek előtted titkaim.-forgattam meg a szemem-De akkor is ez mi már? Méreg csak azért hogy lebuktassanak?

-Ez még tőlük is abszurd. És akkor a Mardekárosok a gonoszak.

Közben elértük az Átváltoztatástan udvart,de még volt pár perc az órából,így kicsit még levegőztünk.

-Szerintem mi vagyunk a legösszetartóbb ház mindközül. Jó,persze,én ebben nem igazán veszem ki a részem,de látom,hogy ti mind ottvagytok egymásnak. Ezek meg csak széthúznak az előítéleteikkel.-dühös voltam rájuk,mindenkire,akik szerint a Mardekár gonosz,és kegyetlen.

Tudtunk azok is lenni,ha kellett,de nem minden esetben.

-A Hugrabugról is azt mondják nyájasak.-tette hozzá Daph.

-Cedric nem volt az.-mondtam szomorúan arra a padra nézve,ahol mindig tanultunk.

-Nem,-szorította meg a kezem Daph-nem volt az. Ced bátor volt,erős és hűséges,aki mindig nevetett,és mindenki szerette.

-Igen.-mosolyogtam rá,és letöröltem egy kósza könnycseppet.

-Na gyere,menjünk órára,mert a végén McGalagony minket változtat át!-húzott fel a padról,és indultunk be a terembe,de nem bírtam ki,és visszanéztem a padra.

-Szia Ced!-mosolyogtam rá.

Esküdni mertem volna,hogy látom a körvonalát,és ahogy rámmosolyog.

Már bőven mindenki elment aludni,mikor én még a társalgóban tanultam a szirének titkáról SVK-ra. Az ember akár bele is őrülhet énekükbe,de ha megfelelő magatartást mutatsz feléjük nem ölnek meg. A sellőfarkukból gyógytea készíthető,unikornisszarvval vegyítve. Fujj.

A kanapén elfeküdve a laza szoknyámba és egy fehér ingben a sercegő tűz mellett volt a legjobb tanulni;már ha békén hagyják az embert.

-Menj arréb Lil!-tolta nem olyan gyengéden arrébb a lábamat Draco.

-Ott a másik kanapé, meg két fotel. Miért ide kell ülnöd?Amúgy is épp tanulnék.-rúgtam meg.

-Itt szeretek ülni. És kétlem,hogy tanulsz,amikor beértem éppen horkoltál és csöpögött a nyálad.-vigyorgott rám.

Draco igazán megnyerő fiú,szeretik is a lányok,csak éppenséggel azok szarják le,aki neki tetszik. Nem igazán lehet mondani rosszat a kinézetére;szőke haja beállítva,de kócosan is jól mutatott,szürke szemével és azzal a tipikus rosszfiús mosolyával bármelyik lány Niagarává valtozik. Az alakjáról már ne is beszéljünk,hogy hány kockát rejt az a fekete póló. De az alma is bellülről rohad.

-Ez éppenséggel nem így volt,ha tudni akarod, a szememet pihentettem.-magyaráztam ki a helyzetet.

-Aha,pont úgy nézett ki.-röhögött.

-Draco,ez így kényelmetlen,hogy a lábam lelóg,üljél már arrébb.-rúgtam volna meg,de csak fogta,és az ölébe rakta a lábtyübe bújtatott lábam.

-Ne szerencsétlenkedj már! Az a szerencséd,hogy aranyvérű vagy,másnak ezt nem engedném.-ránézett a lábamra,és prüszkölt-Ez mi a jó ég?-fogta meg úgy a lábam,mintha egy idegen anyag lenne.

-Ez egy lábtyü. A mugliknál nagyon közkedvelt zokni helyett.

-Miért is kérdzetem meg?!

-Tulajdonképpen miért is vagy itt,és miért nem alszol?-néztem rá a tankönyvem mögül,mintha még tanulnék.

-Beszélni akartam veled.

-Hallgatlak!

-Diggory jó barátod volt?-azt hittem,az emberben nem lehet ekkora pánik,mint akkor bennem.

Miért,miért nem kérdez inkább valami mást? Bármit,csak ne őt.

-Igen.-zártam le ennyivel.

-Hallottam a mai beszélgetéseteket Daphneval,és kíváncsivá tett.

-Nem tudom felfogni,miért kell állandóan beleütnöd az orrodat más dolgába. De nem hallom a kérdést D!-néztem rá a könyv mögül.

-Egy Hugrabugossal jó barátok vagytok,de a Mardekárból senkit nem tűrsz meg magad mellett,csak Daphot. Miért?

-Nem a te dolgod. Menjél aludni te is.-csuktam be  a könyvem,és szándékomban állt elindulni.

Csakhogy ez a kretén nem engedte el a lábam. Tudtam,hogy nem jófejségből engedi,hogy normálisan kinyújtsam.

-Tudtad,hogy nem fogok válaszolni.-értettem meg-Mekkora egy aljas kretén vagy Draco.

Felizzott a szeme,de csak megvonta a vállát.

-Addig nem megyünk aludni,amíg meg nem tudom a választ. És én mindent megszerzek,amit akarok. Én ráérek,holnap nem lesz első órám.-szorította meg mégjobban a bokám.

-Utállak!

-Az jó,mert énis. Na gyerünk,mondd meg és azonnal elengedlek. Ne legyél gyerekes!

-Mondta a kretén Mardekáros.-néztem rá amolyan "gyökér vagy" arckifejezéssel.

Ezután farkasszemet néztünk,és tudta,hogy veszíteni fog. Eddig soha,senki nem nyert velem szemben.
Így taktikát váltott,és hozzáért a combomhoz,így persze egyből odanéztem és rávertem a kezére.

-Fogdozd a többi csitri combját akik élvezik gyökér!

-Fogdozom is. Na elmondod,vagy meddig játszuk a némát?-hajolt közelebb.

Sóhajtottam,és úgy voltam vele,hogy inkább elmondom nagyjából neki,aztán hagyjon békén.

-A szüleimet elveszítettem,megölték őket miattam. Cedric is meghalt,ő volt az első,aki felé nyitottam barátság ügyileg. És mostmár ő sincs. Ő volt  a legnagyobb örömöm. Mostmár a legnagyobb bánatom. -kemény tekintettel néztem a szemébe-Mert aki nekem fontos,azt mindig elveszik tőlem. Ezért van nekem csak Daphne. Róla csak a Roxfortosok tudnak,senki más. Az ő elvesztésébe belepusztulnék.-nem hagytam hogy megtörjek.

Nem fogok Draco Malfoy előtt sírni,főleg hogy úgy néz rám,mintha hülyeséget beszélnék. Így felemelt fejjel hozzátettem:

-Nem engedhetem meg magamnak,hogy barátaim legyenek. Felhasználnák ellenem őket,minnyájatokat,és csak ezzel tudlak titeket megvédeni.

Ezzel kihúztam a lábam a kezei közül,és felmentem a hálóba. Aznap éjjel nem aludtam jól.