Lilyth Malazár a Mardekár ház alapítójának utolsó női leszármazottja;hófehér hajával,rikító zöld szemével,elbűvölő mosolyával és hihetetlen tudásával bárkit levenne a lábáról.
De őt ezt különösképpen nem használja ki . Daphne,a legjobb barátnője,az...
Soha nem értettem,miért kell elrejteni a valódi nevemet. Senki sem ismert Lilyth Malazárként,helyette voltam Lilyth Lee. Szörnyű. De Dumbledore professzor szerint egy embernek sem szabad megtudnia a valódi kilétemet,mert sok ember a halálomat akarná.
Bár igaz,volt egy lebukásveszély másodikban,mikor Malazár utódját keresték,mert az a kretén Weasly nem tudta kontrollálni az elméjét,és beengedte Voldemortot. Na,akkor erősen gyanakodtak két Mardekárosra;rám és Dracora. Bár szegény szerencsétlen egy mennydörgéstől is megijed.
Most,az 5. évem elején Daphneval a Nagyteremben ülve néztük a sok elsőst,akik a ceremóniára vártak. Emlékszem,mi is ennyire izgatottak voltunk. Ahogy körbejárt a szemem,egyből kiszúrtam a Griffendél asztálánál Potter kis sleppjét. Utáltam őket. Ők voltak az örök jók,a tökéletesek,a legfigyelemreméltóbbak.
-Nyugodj le Lil,izzik a szemed, lassan füstölög a füled,és ha így folytatod eltöröd a saját ujjad!-szólt rám Daphne.
-Az már más kérdés,hogy amúgy nyugodt állapotában is úgy néz ki,mint egy sárkány.-vágta rá a másik oldalamról Draco.
Nem értettem soha,miért is mellém ül,és amúgy állandóan próbáltam máshová ültetni,mindig visszatalált. Mint egy rossz pincsikutya.
-Tulajdonképpen,hozzád ki is szólt?-fordultam felé,és belenéztem szürke szemébe.
A szokásos talár volt rajta,szőke haja mint mindig tökéletesen fésülve,és a flegma,felsőbbrendű nézését sem hagyta otthon.
-Nem kell szólni,magamtól is megy a vélemény nyilvánítás.
-Ja azt látom.-forgattam meg a szemeimet.
-Ma egész tűrhetően nézel ki Lee.-nézett végig rajtam a velen szemben ülő Blaise.
Pedig semmi más nem volt rajtam,de legyintettem meg kiröhögtem,és ráhagytam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Sosem értettem,hogy a hófehér hajam kitől örököltem. Az összes felmenőmnek koromfekete haja volt,világos bőrrel és a szemük is normális volt. Nekem persze naponta varázslatot kell rászórnom,hogy a kígyószemeimet elrejtse.
Ma kiengedve hagytam. Nemtudom miért,mert mindig összekötöm,vagy befonja Daphne,de ma hagytam így. Még sminket is csak egy szempillaspirált használtam,így nem értettem,mi olyan hú de más rajtam.
Miután a kisgólyák leültek az asztalokhoz,kezdődhetett a kajálás. Voltam már olyan éhes,bármit meg tudtam volna enni.
Az egész este nagyon jól telt,beszélgettünk,és nevettünk,egészen addig,amíg fel nem néztem,és elkaptam Potterrel és csapata pillantását.
-Egyszer úgyis kinyírlak!-mondtam,csak úgy az orrom alatt,még mindig őt nézve.
-Gyere!-mintha ezt mondta volna.
Összeszűkült szemmel néztem rá,aztán ahogy az egy Mardekároshoz illik,felsőbbrendűen végignéztem rajtuk,és szimplán kiröhögtem őket.
-Daphne,én felmegyek,eleget ettem már,lepihenek.
-Megyek veled!-állt fel automatikusan.
-Nem,nem kell,látom Pansyvel jól elvagy,maradj csak.-öleltem meg,aztán fordultam is el.
-Mi nem kapunk?-röhögött fel Monstro.
-Kérj a barátnődtől!-vigyorogtam rá.
-Dehát nincs is!
-Pontosan ezért mondtam.-azzal elléptem mellőlük,és lassan a nevetésük is alábbhagyott.
Kiléptem a Nagyteremből,és egy eldugott sarokban a kapucnimat felhúzva elbújtam. Mint ahogy azt sejtettem,rá fél percre megjelent Potter,Weasley és Granger,egyenest a Mardekár ház klubhelyisége felé véve az irányt. Ígyhát követtem őket.
Mikor az ajtó elé álltak,rájöttek,hogy valószínűleg már bennvagyok. Ó,ha tudták volna,hogy az oszlop mögött hallgatózok.
-Holnap,bűbájtan után elcsípjük,és felelősségre vonjuk!Ezt nem úszhatja meg!-mondta Granger.
-Főleg ha igaz,amit Sirius mondott,akkor még nagyobb fenyegetés,mint Voldemort.-vágta rá Potter
Először nem kapcsoltam,de rájöttem,hogy Sirius a Black család tagja,akit köröznek jelenleg is gyilkosság miatt. Ezek szerint ők bújtatják.
-És ha igaz? Ha tényleg ez a szipirtyó aki befolyásolta másodikban a hugomat?Lehet el kéne mondani mindenkinek.-kezdte el Weasley.
Itt már nem bírtam magammal,és pálcát előhúzva rontottam nekik. Vagyis rontottam volna,ha valaki nem lök teljes erőből a falhoz,és nem szorít oda.
-Mégis mit gondolsz,mitől lesz jobb,ha meglátnak,és tudják hogy hallottál mindent?-suttogta a fülembe Draco.
-Te nekem ne parancsolgassál Malfoy! Engedj el!
Persze le se szarta,mit akarok,ugyan úgy tartott,de most még a számat is befogta.
-Maradj csendben,és hallgasd!
Bólintottam.
-És ha az is igaz,hogy animágus? Sirius érezte rajta,hogy valami nem oké,nem olyan a szaga mint másnak!-mondta Granger.
Erre Draco megszagolt. Komolyan mondom,olyan éleset szívott a levegőbe,hogy nem tudtam másra vélni.
-Szerintem jó illatod van.-mondta suttogva.
-Hülye vagy!-forgattam meg a szemeimet.
Közben a trió még mindig beszélt,de már elindultak,pont felénk. Még jó,hogy a Roxfortot úgy építették,hogy van egy csomó bemélyedés. Aranyat érnek sokszor.
-Szólnunk kéne Dumbledorenak? Ez a lány fenyegetést jelent mindenre és mindenkire. Egy álnok kígyó.-fú Potter,te akasztani való.
-Mondjuk a Mardekárba mindenki az.-mondta Weasley.
-Majd én utána nézek a családja történetének!-és ez volt az utolsó,amit hallottunk tőlük.
Amint elhalt az utolsó lépés hangja,olyan erővel löktem el magamtól Dracot,hogy a szemközti falnál állt meg,és még mielőtt észbe kapott volna,a pálcámat rá is szegeztem.
-Elintéztem volna őket!
-Ja énis pont úgy vettem észre. De így legalább megtudtunk valamit,ami hasznos lehet.
-És pedig?-vettem el a mellkasától a pálcám.
-Sirius Black él,és ők rejtegetik valahol. Plusz-itt teljesen összezavartan nézett rám-animágus vagy.
-Dehogy vagyok. Az animágiát te is tudod,hogy nem tanítják, itt a Roxfortban is csak utolsó évben egy pár oldalt szánnak rá.
-Akkor honnan jött ez nekik? Nem nézel ki animágusnak.-nézett végig rajtam.
-Miért,hogy néznek ki az animágusok?-húztam össze a szemöldököm.
-Hát tudod. Olyan animágusosan.-nevetett rám,és annyira abszurd volt a helyzet,hogy énis nevetni kezdtem.
Ha valaki azt mondja,hogy az 5. évem első napján Draco Malfoy lesz az,aki megnevettet...
-Na gyere,még éhes vagyok,és még tart a vacsora!
-Dehát megettél 3 emberre való csirkét,2 emberre való salátát meg 2 liter töklevet-nézett rám amolyan"ezt nem hiszem el,hova fér beléd ennyi kaja" nézéssel.
