Celebrity Crush: Szoboszlai Dominik

9. Ellenállhatatlan

ANGELIKA

Este kicsit olyan érzésem van, mintha megint 5 éves lennék. Együtt vacsorázunk és a szüleim még el is beszélgetnek egymással, meg velem is mindenféle sablonos témáról. Arról kínosan nem beszélünk, hogy egy Bundesliga játékos járt ma nálam, arról pedig végképp nem, hogy mi történt köztünk. Talán anyám egyszer majd rákérdez, ha kettesben leszünk.

Vacsi után kicsit játszom a szüleimnek a nappaliban és ez az a pont, amikor ez az egész szituáció igazán furcsává válik. Mindketten mosolyogva néznek engem és tényleg nem kerül sor egyetlen rosszalló megjegyzésre senki részéről sem. Úgyhogy este kilenc után kicsivel el is búcsúzom és felmászok, hogy a barátnőimmel egy videohívás keretében kitárgyalhassuk életem legjobb orális szex élményét meg a többi fura dolgot, amit Dominik Szoboszlai megjelenése okozott az életemben.

A karvezetés órák nem a kedvenceim, de ezúttal úgy érzem, hogy még a tanárom felett is hatalmam van. Szerintem tényleg csak minimális hibákat véthetek, mert a végén még dicséretet is kapok. Az óra már majdnem délután kettőt üt, én azonban még mindig tele vagyok energiával, és alig várom, hogy végre ismét találkozhassak a szívemnek legkedvesebb focistával a világon.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire szükségem van egy orgazmusra. Jó, nyilván a személy aki készségesen közreműködött benne, nagyon sokat számított. És annak ellenére, hogy tényleg kicsit gyorsnak éreztem az eseményeket, alig vártam, hogy ismét megtörténjen és nem mellesleg szerettem volna én is viszonozni a szívességet, csak még nem voltam benne biztos, hogy is fog ez megtörténni.

Az egyetem mosdójának tükrében utoljára megnézem, hogy normálisan nézek-e ki. Igazából még magamnak is tetszem. A szemeim csillognak, és tele vagyok pozitív izgatottsággal, ami tényleg megmutatkozik a külsőmön, hiába nem kézzel fogható. A magassarkú bokacsizmáim ütemesen koppannak, miközben elhagyom az épületet. Az októberi levegő most kellemes, nem bűzlik még a párás szmogtól, mint az hideg időben lenni szokott.

A parkolón végigfuttatva a tekintetem megpillantom az árulkodó rendszámot és a hozzá tartozó hatalmas autót. A tulajdonosát nem hibáztatom, amiért nem szállt ki, én sem szerettem volna ha sokszor látnak minket együtt nyilvánosan. Legalábbis egyelőre.

Az autóba ülve, Dominik Szoboszlai szívdöglesztő mosollyal fogad és rögtön magához is húz egy csókra. Imádom ezt. Wow.

- Na mizu? - kérdezem tőle, mikor ajkaink elválnak. - Olyan nagyon vidám vagy.

- Megnyertem egy free kick challenge-t edzésen és nem mellesleg veled lehetek. - kacsint rám.

Válaszán elmosolyodom.

- Ki mert kiállni ellened? - kérdezem fejcsóválva, amin elneveti magát és közben beindítja a motort.

- Igazából senki, de valami Red Bull videóhoz kellett, így Orbán kénytelen volt részt venni benne. Na és neked milyen napod volt? - kérdezi, mikor a parkoló kijáratánál kénytelen lefékezni a zebránál és vet rám egy pillantást.

- Jó. - bólintok elégedetten. - Szerintem életem eddigi legjobb karvezetését csináltam. Kicsit fáj is mindkét felkarom. - nevetem el magam.

Mielőtt Dominik elindulna, ismét rám néz, ezúttal az öltözökémet méri végig, de igazából csak a fekete nadrágomat, a magassarkú bokacsizmát és a kabátomat láthatja.

- Csini vagy. - mondja ennek ellenére, s finoman gázt ad.

- Köszönöm. - reagálok a dicséretére szinte rögtön.

Ezután inkább csak csendben ülünk az autóban. Én igazából nagyon éhes vagyok, ez a pörgés rendesen égeti az energiát. Nem igazán kérdezősködöm, hogy hova megyünk enni, mert kevés kivétellel mindenhol tudok olyan kaját találni amit megeszek, szóval ezen nem stresszelem magam. Inkább a mellettem ülő focistára vetek pár titkos pillantást, majd a telefonom előhúzva megnézem, nem kerestek-e a szüleim, hiszen valamiért olyan érzésem volt, hogy mindkettőjükre vigyáznom és figyelnem kell. Bíztam benne, hogy anyám írna ha esetleg összevesznének.