Celebrity Crush: Szoboszlai Dominik

19. Elköteleződve

ANGELIKA

Másnap reggel arra ébredek, hogy iszonyatosan görcsöl az alhasam, és ráadásul egyedül vagyok a hálóban. Kétségbeesetten nyúlok a telefonom után, ott azonban nem fogad semmilyen üzenet Dominiktól. Talán csak lement a földszintre.

Kikászálódom az ágyból és egyenesen a fürdőszobába indulok, és sajnos az történik, amitől féltem: megjött. Rohadtul nem kellett volna ennek most történnie. Még másfél hét simán hátra volt a következő esedékességig, annál is inkább, mert rohadtul nem hoztam magammal semmit, ami ennek a problémának a kezeléséhez kellene. Jaj. Kelletlenül nyögök fel és hirtelen fel sem merek állni a wc-ről. Legjobb megoldásként a kezembe veszem a telefont és kikeresem a focista számát, majd hívni kezdem.

- Szia! - szól bele vidáman. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán felkelsz. Eljöttem a boltba, de mindjárt végzek, addig maradj ágyban, csinálok majd reggelit. - hadarja szinte egyszerre és esélyem sincs közbeszólni.

- Dominik... - lehelem kelletlenül.

- Neked kell valami a boltból? - továbbra is rendkívül feldobottan beszél, én pedig irigykedem rá, mert én is szeretnék hasonlóan érezni... a tegnapi szeretkezés után nagyon is szeretnék.

- Ami azt illeti igen. - nyögöm ki. - Megjött ma reggel. - suttogom megsemmisülten. - Nagyon nem kellett volna még neki, de... iszonyatosan szükségem van tamponra, és... ha esetleg találsz egészségügyi betétet, egy éjszakai csomagért nagyon hálás lennék. - szorítom le a szemeimet.

Hosszú másodpercekig csak üvölt a csend közöttünk, én pedig egy pillanatra meg is bánom, hogy elmondtam neki ezeket, és előálltam ezzel a kéréssel.

- Öhm... rendben. - érkezik végül a válasz, én pedig icipicit megkönnyebbülök ezt hallva. - Milyen tampont vigyek?

Jaj. Nem gondoltam, hogy ez a helyzet ettől is kínosabb lehet.

- Hát öhm... valamilyen normál méretűt. - nyögöm ki.

- Huhh... oké. - válaszol végül, és érzem, hogy neki is nagyon kellemetlen ez az egész, és én pedig kezdem utálni magam, amiért miattam kerültünk ebbe a szituációba.

Továbbra is eléggé hülye hangulatban köszönünk el egymástól, én pedig tehetetlenül töltöm az időt a fürdőszobában, amíg Szoboszlai vissza nem ér. Amikor hallom, hogy becsapja a bejárati ajtót, gyorsan varázsolok egy új tisztasági betétet a bugyimba, és kicsit szalonképesen sétálok ki a fürdőszoba ajtóba, ahol pár másodpercen belül megpillantom a lépcsőn felfelé igyekvő focistát.

Ahogy tekintetünk találkozik, érzem, hogy az arcom felforrósodik és egészen szokatlan módon az övén is ugyanezt fedezem fel egy pillanatra. Aztán mégis gyorsan rendezi vonásait és halványan rám mosolyog.

- Jó reggelt. - lép hozzám és gyors csókot nyom az ajkaimra, amitől eléggé ledöbbenek.

- Szia. - pislogok szégyenlősen.

- Ez a tiéd. - adja a kezembe a női egészségügyi cikkeket, amit én el is veszek tőle.

- Köszönöm. - lehelem és egy pillanatra a szemeibe nézek. - Ne haragudj, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. - motyogom végül.

Csak egy érdekes mosollyal rázza meg a fejét.

- Nem gond, Angie. De ugye nincs semmi... baj? - komolyodik meg a hangja kicsit.

Szemeim elkerekednek a kérdése hallatán.

- Nincs. - tiltakozom rögtön. - Én csak... ez előfordul néha, ha sokat stresszelek vagy nem is tudom... izgulok meg ilyesmi. - vallom be, és igazából én is csak tippelni tudok arra, hogy ez állhat a dolog hátterében.