Szerelem második látásra

2.

- És milyen tanárnak lenni? Nehéz a diákokkal? - kérdeztem témát váltva.

-A tanári munka, hogy is mondjam csak az ölembe hullott, nem utálom de nem is szeretem.

-Mi lenne ha nem tanár? - kérdeztem megtámaszkodva a konyha pulton.

-Nem is tudom, sosem voltam az az elhivatott ember, dolgozok hogy pénzt keressek, ennyi.

-Milyen cinikus. - válaszoltam nevetve.

-És te kisasszony, mit dolgoznál szíved szerint? - kérdezte miközben elindította a kávé fözőt.

-Nem tudom.. - válaszoltam vállat vonva. - Nincs igazán tehetségem semmihez.

-Nem az a lényeg hogy mihez van tehetséged, hanem hogy mit szeretsz csinálni. - válaszolt kedvesen.

-Erről jut eszembe, mikor lesz a munka időm?

-Reggel hattól háromig, hány cukorral iszod? - kérdezte egy bögrét a kezébe véve.

-Cukor nélkül, tejjel. - válaszoltam. -És pontosan miből is fog állni a munkám?

-Az árukat kell szortírozni, és ha jön vendég annak segíteni. Az öreg nagyrészt itt lesz, majd ő elmondja a többit. - válaszolt kezembe adva a kávét.

-Köszönöm. - válaszoltam elgondolkodva.

-Szerintem már megszáradt a ruhád, remélem nem probléma hogy kimostam. - mondta leülve a konyha asztalhoz.

-Nem, dehogy köszönöm.

-Nem kell mindent megkösszönnöd, az elmúlt egy napba többször hallottam ezt a szót mint a héten. - válaszolt miközben a kávéját szuggerálta

-Rendben. - válaszoltam nevetve.

Miután megittuk a kávét Nozaki belemerült a munkájába, én meg elmentem a fizetésemért, és hogy megbeszéljem a főnökkel a beosztásom, meg persze hogy találtam lakást. Egy közfürdőben dolgozok, ami éjjel nappal nyitva van így este is vállalhatok műszakot, ami most elég jól jön. Egy rövid buszozás után már ott is voltam a régi pagoda stílusú építménybe, és a főnök ajtóján kopogtattam.

-Jöjjön.

-Jó napot. - köszöntem a velem szemben ülő férfinek.

-Oh, te vagy az Aki. Itt a fizetésed. - mondta a fiokból kivéve egy boritékot, majd a kezembe nyomta.

Mindig is lényegre törő ember volt és ezt valahogy furcsán kedveltem is benne.

-Köszönöm, és egy szíveseséget szeretnék kérni Suzu-san.

-Hallgatlak. - válaszolt a szokásos haladjunk stílusában.

-A beosztásom át tudnánk tenni a délutáni vagy az esti műszakba? - kérdeztem miközben a kezemben lévő boritékot hajtogattam.

-Persze, jövő héttől?

-Igen.

-Van hely hettől háromig. - mondta a naplójába pillantva.

-Tökéletes lesz. - válaszoltam egy mosollyal.

-Rendben, akkor be is írlak.

-Köszönöm. Oh és a szállásal kapcsolatban, sikerült találnom egy kényelmes helyet a belvárosban így nem lesz az itteni lakásra szükségem de-

-Rendben akkor fel is hívom a várolistást. - mondta a szavamba vágva majd egy stóc papírt kapott elő.

-Mindenestre- kezdtem újra neki- köszönöm a lehetőséget, és szép napot.