Szerelem második látásra

6.

Csendben bámultuk az eget a pléden feküdve, ami kissé szúrta a hátam a rajta átszökő fűszálak miatt. Nozakira pillantottam aki elmélyűlten páztázta a csillagokat.

-Amúgy jövőhetre elhívott találkozni egy régi barátom. - mondtam miközben tekintetem az égre vezettem.

-És elmész? - kérdezte felém fordúlva.

-El.

-Szerintem jobb lenne ha lemondanád.

-Miért? - kérdeztem értetlenül.

-Mert naiv vagy, gyenge és védtelen.

-Nem igaz. - vágtam rá.

-Egyébként hoztam neked valamit, tartsd ide a kezed. - mondta a zsebébe nyúlva.

-Mit? - kérdeztem felülve, majd kitartottam a két tenyerem.

Ebben a pillanatban Nozaki elkapta egyik kezével a két csuklom, majd lazán a földhöz nyomott, és diadalittasan elmosolyodott.

-Nozaki, engedj el. - mondtam zavartan.

-Talán nem tudsz elmenni? - kérdezte a fülembe súgva.

-Nem. - válaszoltam duzzogva.

-Tehát mint mondtam, naiv, gyenge és védtelen. - mondta elengedve.

-Csak egy barátom. - mondtam megrázva a kezem.

-Akkor nem baj én is jövök. - mondta vállat vonva.

-Nozaki, nem kell rám vigyáznod nem lesz semmi bajom oké?

-Jó, akkor csak elviszlek. - válaszolt belemarkolva a fűbe.

-Legyen. - mondtam vissza feküdve a földre.

Egy fél órával és két hullócsillaggal később vissza mentünk a sátorba aludni, ugyanis eleredt újra az eső, és még a szél is feltámadt. Befeküdtünk a sátorba, majd én egy kettőre el is aludtam. Más nap reggel Nozaki már korán felkeltett hogy indulunk haza, ugyanis havat mondanak estére. A kocsihoz vezető úton szomorú búcsút vettem a Kaze családtól, majd fáradtan beültem az anyós ülésre. Már a haza vezető úton elkezdett hullani a hó, így borzasztóan lassan haladtunk.

-Megis miért van hó Novemberben? - kérdeztem az ablakon kifelé bámulva.

-Nem tudom, talán a globális felmelegedés teszi tönkre az évszakokat. - válaszolt miközben az utat figyelte.

-De akkor is..

Az út nagy részét ismét aludva töltöttem. Részről az enyhe másnaposságom miatt, és persze az is rá tett hogy igazán korán volt még. Miután haza jöttünk befejeztem a boltban egy két rám váró melót, majd felmentem a lakásba, és egy melegkakó társaságában bámultam az egyre nagyobb hóesést. Unalmamban bekapcsoltam a tv-ét, ahol az autósokat óvatosságra figyelmeztették az utakon. Miközben ment a híradó egy adag popcorn dobtam be a mikróba, majd unottan vártam hogy kész legyen. Miután kipattogott az egész zacskó kikapcsoltam a tvét, és a szobámba indultam. Valahogy sosem gondoltam hogy egyszer itt lyukadok ki, egy régi házba, ahol antikcuccokat árulnak az alsó szinten, egy tanárral osztozva a lakáson. Már - már vicces belegondolni hogy ez mennyire abszurd. Emlékszem gyereknek mindig arról álmodtam hogy szabad legyek, a magam ura. És bár ez nem teljesen valósult meg, most először úgy érzem hogy szívesen látnak. Bár ez nem maradhat örökké így, ahogy össze szedem magam elköltözök. Még egy darabig olvasgattam az asztali lámpa fényénél, majd lekapcsoltam és befeküdtem az ágyamba. Már hajnal körül járhatott, amikor felébresztett a hideg. Felkaptam egy pulóvert, majd felakartam kapcsolni a villanyt, azonban hiába nyomogattam a kapcsolót, nem történt semmi. Sóhajtva megindultam Nozakihoz szólni, hogy megint leverte valami az áramot, és kapcsolja vissza. Bekopogtam, majd mivel nem reagált bemenetem a hozzá, és a vállát megkocogtatva felébresztettem.