Szerelem második látásra

3.

Pontosan 10 nap telt azóta, hogy itt lakom. A napjaim egyhangúan telnek, és meglehetősen fárasztóak. Reggeltől hajnalig dolgozok ami igen csak kimerítő. Mára már végeztem a munkámmal, végre az első szabadnapom. Hajnali háromra értem haza hulla fáradtan, és a lehető legcsendesebben próbáltam bejutni. Azonban úgy tűnt feleslegesen ugyanis Nozaki még fent volt.

-Nem tudsz aludni? - kérdeztem miközben a cipőmet vettem le.

Elég szívás amúgy az álmatlanság, az ember csak orákig néz ki a fejéből mint egy idióta és gondolkodik. Eszünkbe jutnak olyan kínos dolgok amiket évekkel ezelőtt követtünk el, és senki más nem emlékszik rá csupán mi, vagy hogy egyszer nem adtunk pénzt egy csövesnek aki talán nem piára költötte volna, tehát ilyen hülyeségek.

-Nem. - válaszolt sóhajtva.

-Nem zavarna ha néznék egy részt a sorozatomból a kinti tévén?

-Csak nyugodtan. - válaszolt egyhangúan, majd vissza mélyedt a gondolataiba.

Bár az is meglehet hogy ilyen gondolkodó arcot szeret vágni miközben bambul, és igazábol csak egy legyet figyel vagy valami.

Hoztam egy plédet, majd leültem mellé a fotelra és bekapcsoltam a netflixet. Egy nyomozós sorozatot kezdtem el már egy éve de nem igazán haladok vele. Ebben a részben valami drog után nyomoztak ami kinyirja az embereket. Szépen lassan, van akiknek egy év is mire belehal, elég nyomasztó. Rohadt fáradt voltam már, így nem meglepő módon el is aludtam rajta. Milyen jó is ha csak úgy elalszunk az élet értelmének fejtegetése nélkül.

-Aki? - hallottam még félálomba.

-Mi az? - kérdeztem fáradtan.

-Kelj fel, aludj az ágyadba.

-Oké- válaszoltam felálva, azonban azzal a lendülettel megszédültem és vissza estem a fotelba. De legalább nem a földre, kis sikereknek is örülni kell.

-Minden rendben? - kérdezte azonnal mellettem teremve.

-Igen.

-Nekem nem úgy tűnik.

-Csak kicsit szedülök. - válaszoltam félrepillantva, majd megtámaszkodtam a kanapé szélén.

Tényleg elég szarul voltam, de nem igazán akartam halottat játszani meg ilyenek, elég gáz volt. Nagy nehezen felültem, mire váratlanul a kezét forró fejemhez nyomta.

-Nem csodálom, biztosan lázas vagy. - mondta sóhajtva.

-Minden rendben. - válaszoltam eltolva a kezét.

-Hozok neked gyógyszert. - mondta felállva a kanapéról, majd már ott se volt.

Nem értem miért aggódik értem nem is ismer szinte. Alig beszélünk és mindig úgy tűnik mintha nem itt járna. És neha csak rám pillant majd inkább elmegy mintha büdös lennék, vagy nem akarna a közelembe lenni.
Szememmel a plafont páztáztam, és közben próbáltam elterelni a gondolataimat a fejfájásomról. Magamra húztam a plédet, majd csak figyeltem ahogy Nozaki közeledik.

-Tessék vedd be. - mondta egy gyógyszert és egy pohár vizet a kezembe nyomva.

-Köszi. - válaszoltam miután bevettem a gyógyszert.

-Ott kéne hagynod a másik munkahelyed, ez így nem mehet tovább. - mondta miközben kivette a kezemből a poharat.

-Nem szívesen vallom be, de igazad van.

-Gyere, segítek elmenni a szobádig. - mondta felém nyújtva a kezét.

-Menni fog egyedül is. - válaszoltam felállva.