Szerelem második látásra

7.

-Halgass meg kérlek. - mondta fájdalmasan.

-Nem. - válaszoltam szomorúan, majd feláltam.

Nozaki egy pillanat alatt utánam nyúlt majd egy mozdulattal az ölébe rántott. Hiába próbálkoztam nem tudtam otthagyni, ezért megadóan rá néztem.

-Amit mondtam, azt nem gondoltam komolyan, nagyon sajnálom.

-És ezt el is higgyjem hogy majd újra hátba szúrhass.

-Azért mondtam mert megijedtem.

-Miért?

-Mert szeretlek. - válaszolt engem szuggerálva.

-Azért mondtad hogy nem akarod hogy itt legyek mert szeretsz?

-Én félek, hogy olyat teszek amit nem akarsz, mert borzalmasan védtelen vagy, és egy lakásba elünk. Én nem vagyok ennyire erős, nem tudom minden áldott nap csak nézni azt a lányt akibe szerelmes vagyok. De tudod mi volt rosszabb ennél is? A gondolat hogy elveszíthetlek, amikor megláttam hogy eltüntél, én szörnyem megijedtem, és amikor elájultám a kezemben, én nem tudnám elviselni ha valami történne veled..

-Sajnálom de én nem érzek ugyanígy, de így már minden világos és nem haragszok rád. - válaszoltam megölelve.

-Akkor kezdjük elöről, eljönnél velem egy randira? - kérdezte bocsánat kérően.

-Igen. - válaszoltam bólintva, mire csak halványan elmosolyodott. - Egyezzünk meg, ha nem szeretek beléd újévig, elköltözök. - mondtam felé nyújtva a kezemet.

-Ez meglehetősen furcsa egyesség lesz, de legyen. - válaszolt kezet fogva velem.

-Egyébként nincs itt túl meleg? - kérdeztem miközben kimásztam Nozaki öléből.

-Oh, igen kitörtem az üveg ajtót lent hogy kijussak, ezért vissza tudtam kapcsolni az áramot.

-Hogy mit csináltál? - kérdeztem megrökönyödve.

-Nyugi, majd kifizetem, addig pedig raktam oda egy falapot. - válaszolt vállat vonva.

Hirtelen a keze után kaptam de megnyugodva konstatáltam hogy semmi baja.

-Értékelem az aggódásod hölgyem, de nem a kezemmel ütöttem ki. - mondta egy halvány mosollyal, majd megcsókolta a kézfejem.

Zavartan elkaptam a kezem majd sóhajtva vissza ültem a foltelra.

-Sok volt ez egy napra. - mondtam fáradtan.

-Feküdj csak le, addig csinálok egy kis katsudont. - mondta felállva a kék kanapéról.

Lehunytam a szemem, majd hátra dőltem, de nem tudtam aludni. Hogyan is tudnék, életemben először vallot valaki nekem szerelmet. Az előttem lévő tévében megpillantottam a tükör képem, majd kezemet végig húztam vastag combomon. Még csak szép se vagyok, semmi alakom a fejemről nem is beszélve. Nagy orr, béna haj.. Halkan sóhajtottam majd inkább ismét lehunytam a szemem. Nem értem, egyáltalán.. Miért választana pont engem. Magas, jóképű, kedves és nem is hülye... Százszor jobbat találna, és biztos vannak gyönyörű jelentkezői is. Ettől a gondolattól csak még rosszabb kedvem lett, ezért próbáltam elterelni a figyelmem, de hiába. Most hogy bele gondolok nem igazán hordja a szemüvegét, csak papír munkánál, lehet rosszul lát és nem veszi észre hogy mennyire csúnya vagyok. Na jó Aki elég, biztos tudja hogy nézek ki. Biztos bolond, ideiglenes elmezavar. Összetéveszti a baráti szeretetet a szerelemmel.. Igen, ez nem hülyeség. Olyan rég nem volt senkie, hogy megbolondult... Halkan kifujtam a levegőt, majd elindultam egy kis vízért. Kikerültem Nozakit, majd töltöttem egy pohár vizet. Levettem a pulóverem a meleg miatt, és csak unottan néztem ahogy Nozaki főz.