Szerelem második látásra

5.

Egy óra múlva végül mindketten fel lettünk keltve, és elkezdődött a kihívások napja. Őszintén erről nem beszélt Nozaki, fogalmam sincs mit várják. Miután megmosakodtam és felöltöztem csatlakoztam a többiekhez, akik éppen nyújtottak, vagy a reggelijüket nyammogták. Oda kullogtam Nozakihoz, majd elkértem tőle a vizesflaskáját.

-Figyelj, mi is ez a kihívások napja? - kérdeztem meg végül.

-Ez elég bonyolult, a lényeg hogy mindenféle feladatot mind fizikai, mind agyi a lehető leggyorsabban kell megoldani, végül az első kérhet valamit bárkitől, akinek bármit teljesítenie kell. A vesztesnek pedig kiszabhatnak bármilyen büntetést. Ez amolyan családi hagyomány.

-Most már tényleg félek. - mondtam sóhajtva.

-Mindenki jöjjön ide. - hallottuk meg Yumiko csengő hangját. - A mai első kihívás a fára mászás lesz, mindenki kap egy krétát, és aki a legmagasabban húzza meg a vonalát az nyer. - mondta mosolyogva, majd kiosztott mindenkinek egy színes krétát.

-Figyelj, nem akarom hogy leess magasról tehát-

-Semmi baj, ez egy testhezálló feladat nekem. - mondtam nevetve.

Kiskoromban imádtam szarvasbogarakra vadászni az erdőben, persze mindig a nővérem nyert, azonban mindig én tudtam magasabbra mászni utánuk.
Egy halvány vigyorral követtük Nozaki apját a bizonyos fához, ahol mindenki egyenként fog felmászni.

Kokomi és Yume meglepően jók voltak, azonban Nozaki vezetett. Yumiko és férje nem vettek részt a játékban, tehát rajtam volt a sor. Őszintén miután láttam milyen magasra jutottak a többiek egészen elszállt a bizalmam. Ennek ellenére izgatottan álltam a magas fához és kezdtem el rajta mászni. Át haladtam Yume, majd Kokomi vonalán, és már nem messze voltam Nozakiétól amikor a fejemet eltalálta egy nekem repülő madár. A nevetéstől kissé kiestem az egyensúlyomból, de éppen sikerült vissza kapaszkodnom. Egy nagyot ugrottam az ágon amin álltam és a krétámmal Nozaki vonala fölé húztam egy csíkot. Azonban a vissza esésem nem volt túlzottan sikeresen, ugyanis lecsúszott a lábam a fárol. Mi jön még? Utána kaptam az ágnak, majd leugráltam a fáról.
Lent egy dühös képű Nozaki várt rám karba font kézzel.

-Majdnem leestél, kétszer. - mondta felém lépve.

-Nincs semmi bajom, és amúgy csak szólnék hogy én nyertem.

-Ezt vegyem egy kihívásnak? - kérdezte felvont szemöldökkel.

-Én fogok nyerni. - mondtam kinyújtva a nyelvem.

Vagyis azt hittem, amíg a következő feladathoz nem értünk. Egy rejtvényt kellett megfejteni, amiben Nozaki kifejezetten jó. Ez lesz a halálom.. Ennek ellenére ahogy kezembe fogtam a rejtvényt felvirúltam. Virág nyelv. A virágok jelentését kellett megfejteni, tehát aki tudja az első kérdésre a választ az azonnal nyer. De csak egy próbálkozása van.

Mi a hóvirág jelentése virágnyelven?

Oh, ez egyszerű. Várok rád. Kiszámoltam a betűk helyét és tökéletesen bele illett.

-Megvan! - mondtam Yumiko kezébe nyomva a papírt.

-Helyes!

Ezután csak vártam hogy befejezzék a többiek. Legnagyobb szerencsémre Nozaki harmadik lett. Talán még nyerhetek is. Persze a negyedik körbe már nem így gondoltam. Nozaki újabb első helyet nyert el, én pedig harmadik lettem. Persze ki tud gyorsabban úszni meg ilyen hülyeségek. Már csak két verseny volt hátra, az evő versenyen Kokomi nyert, így az utolsó volt a döntő. Az erdőben elrejtettek egy szobrot, amit meg kellett találni. Mindenkinél vokitoki volt vész esetére, így nyugodtan elindulhattunk a keresésre. Persze Yumét elkisérte az apja, hogy ne kelljen egyedül mennie. Egy fél óra keresés utan azt hittem megtaláltam, azonban csak egy darab kő volt. Egy öt perc múlva a vokitokin jelezte Yumiko hogy Nozaki megtalálta és induljunk vissza. Persze, nyilván neki kellett nyernie. Dühömben bele rúgtam egy mellettem levő gyökérbe, amiben el is estem. Szuper. Kedvtelenül felálltam a földről, majd elindultam a tábor felé. Egy jó negyven perc után azonban úgy tűnt nagyon is rossz irányba mentem és teljesen eltévedtem a rengetegben. A vokitokim után kaptam, azonban az sehol se volt, gondolom kiesett a gyökeres bravúromkor. Körbe pillantottam az erdőben azonban az egyetlen amit észre vettem, hogy a nap lassan lenyugvóban van, én meg elvesztem.