Szerelem második látásra

11.

Talán mi emberek szeretjük tagadásban élni az életünket. Amikor este azt kívántam, bár ne kéne felkelnem, a tagadásom falának egy szintjét lebontottam. Hiszen miért is? Miért ne lehetnék együtt Nozakival, ahogy a halkan szuszogo férfira pillantok a szívem megtelik melegséggel. Megtehette volna, de nem tette. Nem akar kihasználni, nem akar játszani velem, és én mégis mit teszek? A határaival játszok? Nem, akkor és ott én tényleg meg akartam csókolni, őszintén. De mégis, alig egy hónapja ismerem, a gyerekkorunk leszámítva azonban arra még csak nem is emlékszem, és egy volt yakuza. Nem mellesleg vissza kell majd térnie a yakuza élethez, mint vezető. Egyáltalán készen állok minderre? Kezemmel finoman végig simítottam mellkasán, majd felültem és megnyújtozkodtam. Fogalmam sincs mit akarok. De nem játszhatok Nozaki érzéseivel, ki kell derítenem a lehető leghamarabb és utána elé tárni érzéseim, úgy ahogy ő tette nekem. Halkan kimásztam az ágyból majd elmentem lefürdeni. Felöltöztem és az órámra pillantva konstatáltam, egy órán belül találkozóm Koijal. Gyorsan copfba kötöttem hajam, majd már ott se voltam. Elég hülye voltam, ugyanis még mindig éreztem a tegnapi ivászatom eredményét. Enyhén fájt a fejem és szörnyen éhes is voltam. A megbeszélt hely felé beugrottam egy pékségbe, és Koinak is vettem egy croassoint. Miután találkoztam Koijal, elindultunk egy hosszú utcán. Feltétlen megakartam vele osztani a köztem és Nozaki között zajló dolgokat, és tanácsot kérni. Azonban nem tudtam hogyan kezdhetnék bele. Végül pár perc csendes séta után bele kezdtem.

-Figyelj Koi, emlékszel amikor azt mondtad Nozaki szerelmes belém?- kérdeztem rá pillantva.

-Hogyne. - válaszolt röviden.

-Nos úgy néz ki, hogy most is az. - mondtam az ajkamba harapva. - Tegnap este elég sokat ittam, megcsókolt és én vissza csókoltam..

-Te is szereted?- kérdezte rám vezetve tekintetét.

-Nem tudom.- válaszoltam lehajtott fejjel.

-Majd idővel biztosan rá fogsz jönni az érzéseidre, most azonban üdvözöllek a Kaze csoportban. -mondta miközben egy óriási ajtó előtt megállapodtunk.

-Te ide hoztál ? -kérdeztem hüledezve.

-Te akartál felkészülni az esetleges yakuza életre nem? Hol máshol tennéd mint yakuzák között.

-Koi, ugye most viccelsz. -mondtam fájdalmas hangon.

-Mégis miért viccelnék, na nyomás. -Mondta mellém lépve a magas szőke férfi, majd kinyitotta az ajtót.

Nem tudom láttatok-e valaha filmekben régi yakuza házakat, tudjátok régi japán stílus, pagodák, hosszú folyosók, halakkal teli tavak, fontoskodva mászkáló emberek.. Őszintén sosem gondoltam volna hogy ez a valóságban is ilyen. Minden ember aki szembe jött velünk köszönt Koinak és mélyen meghajolt, úgy tűnt tényleg fontos ember itt.

-Az újdonsült csoport tagokkal fogsz edzeni. - mondta egész vidáman, mire teljesen elhültem.

-Rendben.- válaszoltam tettetett magabiztossággal.

Egy csapat tizenéves fiatallal találtam magam szemben, akik kissé flegmatikusan köszöntek nekem. Koi azonnal felvette a kemény jelenlétét, és ahelyett hogy megvédett volna a csoport részeként kezelve elküldött megküzdeni. Tulajdonképpen ez a mérkőzés a képpeségeink felmérésére szolgált. Én természetesen az egyetlen lánnyal álltam ki és szánalmasan leszerepeltem, nyilván. A lány nagyon tehetséges volt, ütései pontosak és kimértek voltak, még egy fiúval is jobban jártam volna. Koi leplezte meglepettségét azonban láttam rajta hogy ő sem erre számított. Miután mindenki megküzdött a maga párjával Koi néhány embert elküldött, olyanokat is akik győztek. Fogalmam sincs milyen alapon szűrte ki az embereket, végül öten maradtunk. A lány, ki nem csak tehetséges de gyönyörű is volt, már-már arany színű szemei tökéletesen illettek egyenes fekete hajához és kemény arckifejezéséhez. A fiúk közül maradt egy ikerpár, gondolom taktikai okok miatt igen hasznosak lehettek, és egy csendes kissé magának való srác is. Azonban mind a négy tag furcsán méregetett, gondolom nem értették én mégis mit keresek itt.