Szerelem második látásra

9.

Valahogy amikor Nozakival vagyok a világ megváltozik. Nem tűnik többé olyan ridegnek, egészen olyan érzést kelt mint mikor eltévdünk és végre találunk valami ismerőset ahonnan már tudjuk az utat. Megnyugtat, és felbátorít, mintha egy pillanatra minden eddigi gondunk elszállna.
Bele pillantottam halványkék szemeibe, üveges szemekkel nézett vissza rám, majd kissé megtámaszkodott a konyhabútorban.
Arca enyhén ki volt pirosodva, így össze raktam a képet és fejéhez nyomtam kezemet.

-Jezusom Nozaki, vagy negyven fokos lázad van feküdj le. - mondtam megijdeve.

-Nincs semmi bajom, már vettem be gyógyszert. - válaszolt egyhangúan.

-Ne szorakozz velem, feküdj le. - mondtam meglehetősen idegesen.

-Nem vagyok gyerek.

-Én meg nem vagyok idióta, ott maradok amíg el nem alszol csak menj már. - mondtam kissé megtolva.

Nagy nehezen az ágyba kényszerítettem, majd leültem mellé egy székre olvasgatni. Ahogy gondoltam pár percen belül elaludt. Minden olyan zavaros Nozaki körül, legfőképpen én. Kisöpörtem néhány tincset az arcából, majd egy rövid hezitálás után homlokon csókoltam. Amikor elhajoltam akkor vettem észre hogy kissé megdöbbent arccal néz vissza rám.

-Bocsánat én csak-

-És még én vagyok igazságtalan. - vágott a szavamba egy halvány mosollyal, majd kezébe vette kézfejem és egy csókot nyomott rá. - Aludj jól hercegnő.

-Jó éjt. - válaszoltam majd zavaromba hátra tűrtem egy tincset előre hulló hajamból, és kisiettem a szobából.

Basszus, ő miért ennyire, ennyire Nozakis. Nem hiszem el, mi van vele? Elszaladtam lefürdeni majd bedobtam magam az ágyba és próbáltam össze szedni a gondolataim. Mostanában kicsit sok váratlan esemény ér ami meglehetősen megnehezíti a nyugodt mindennapjaim átlagos működését. Miért nem lehetek átlagos, miért nem lehet az a legnagyobb problémám hogy nehéz az egyetem, vagy nem sikerült jól a randim...Nem nekem a gyerekkori ex yakuza barátommal kell laknom, aki minden pillanatban elakar csábítani... Ez az Aki ez aztán tehetség... Annyival egyszerűbb lenne minden ha nem lenne ilyen kedves, vagy nem nézne ki ilyen jól, vagy állj. Már megint kezdem, valahogy napi rendi ponttá kéne alakítanom hogy ne kezdjek el csak úgy áradozni a fejemben Nozakiról. Aki csak egy barát. Igen tökéletes csak ezt megismétlem párszor és minden rendben lesz. Bele fogok ebbe őrülni.

-Anya te mit tennél a helyemben? - suttogtam az égre pillantva.

Biztos lenne egy jó ötlete, bár talán az is elég lenne ha meghallgathatna. Hiányzik, nagyon. Bárcsak több időnk lett volna együtt, de az élet néha kiszámithatatlan. Ő nem jön vissza, és az életem pedig nekem kell kézben tartani. Bár mostanában olyan érzés mintha egy halom követ próbálnék egyensúlyozni, és ahogy leejtek egyet az a fejemre esik. Nagyot koppan, majd szép foltot hagy maga után. Szívás... Másnap mire felkeltem már Nozaki nem volt itthon, ma csak később kezdek a boltban így komótosan lecammogtam, és el is kezdtem a munkát. Ma igen érdekes dolgokat kellett elrendeznem, antik ruhák. Estélyik, báli ruháik főleg nőknek. Régen a nők meglehetősen kicsik voltak így mind szinte gyerek ruhának tűnt. De gyönyörűek voltak. Éppen egy bézsszínű estélyit pakoltam be a dobozába mikor megjelent az öreg. Valahogy kedvelem Chihiro-san kisugárzását, mindig nyugodt és udvarias. El se tudom képzelni hogy egyszer ő is yakuza volt, persze ezt sose mondanám el neki.

-Aki, ma lesz egy bál egy antikkárusitáson, eljmennél helyettem? - kérdezte az újonnan vett áruk felcimkézése közben.

-Persze, már tudja mit szeretne? - kérdeztem felé pillantva.