Szerelem második látásra

12.

Nozaki szólásra nyitotta ajkait, azonban mielőtt belekezdhetett volna a válaszadásba, egy hangos robbanás vetett véget a hangulatnak. Ijedten meredtek rá, ő pedig a számra nyomta kezét, hogy véletlen se szóljam el magam. Kint hallhatóan felfordulás volt, az emberek kiabálását beszűrődött a szobába. Nozaki ellépett mellőlem, míg én gyorsan felkapták felsőmet majd pulóveremet. Halkan követtem Nozakit, aki csendben kilesett az ajtón.

-Nekem most el kell mennem, te csak várj itt, ide küldöm Koit majd ő vigyáz rád. - mondta utasítva, mire én csak bólintottam.

Azzal ő minden nesz nélkül elhagyta a szobát, én még tehetetlenül leültem egy biztonságosnak tűnő székre. Legalább fél óra telt el így, azonban nem jött Koi, és a beszűrődő hangok egyre fokozták a félelmemet. Vajon mi van most Nozakival? Sóhajtva ajkamba haraptam, majd magabiztosan felálltam. Tudom hogy azt mondta várjak, de nem megy. Borzalmasan nagy felelőtlenség lesz amit most teszek, de nem tudok csak ülni itt amíg Nozaki ott van. És nem tudom mi lehet vele. Nozakit utánozva halkan kilopóztam a helyiségből. A kertben egy pavilont ért a robbanás. A tűz még mindig égett, voltak akik azt oltották, mások a központi házba siettek ügyet se vetve rám. Próbáltam elvegyülni és követtem a központba tartó embereket. Észre vettem egy nyitott ablakot, amin beugrottam majd körbe pillantottam a sötét folyosón. Csend volt, sokkal nagyobb csend mint kint. Halkan elindultam a fények irányába, azonban ez nem bizonyult túl jó ötletnek, ugyanis egy igazán rossz jelenet tárult elém. A mellettem lévő szobába, ahová éppen beláttam az ablakból, egy csapat ember fogott pisztolyt valakire, akinek nem tudtam kivenni az alakját.

-Utoljára kérdem, Hol van Kokomi? - kérdezte az egyik pisztolyos.

-Ha tudnám se mondanám meg. - válaszolt akire a pisztolyt fogták.

Azonnal megismertem a hangját, Koi volt az. Mégis hogy került ilyen helyzetben, és hol lehet most Nozaki?
Egy fél lépést kijebb húzódtam, hogy szemügyre vehessem jobban a helyzetet. Koinál nem volt fegyver, egyedül volt. Megoldást próbáltam találni a helyzetre de semmi nem jutott eszembe.. Hogyan segíthetnék neki? Mit kéne tennem? Beljebb léptem, mire belerugtam valamibe. Egy pisztoly volt. Szerencsére nem figyeltek fel a hangra, így kezembe vettem a fegyvert. Kinyitottam a tárat ami üres volt. Halkan sóhajtottam majd végig futott egy gondolat a fejembe. Egy blöff. Épp elég lenne ha ki tudnám zökkenteni őket, Koinál biztos van fegyver, csak nem tudja elővenni, érthető okokból.. De ha csak egy pillanatra elterelődne róla a figyelem.. Ajkaimba martam, majd egy nagy levegővel az ablakhoz léptem. Rám pillantottak, észre vettek, már nincs vissza út. Fegyverem Koira fogtam, mielőtt rám lőttek volna.

-Én tudom hol van Kokomi. - mondtam körbe pillantva, majd leengedtem a fegyvert.

-És gondolod hiszünk is neked? - kérdezte az egyik.

-Barmit megtennék hogy megbosszúlhassam azt amit velem tett. - mondtam enyhe mosollyal. - Megmutatom ha én ereszthetem belé az első golyót. - mondtam magabiztosan belépve a szobába az ablakon keresztűl.

-Hallgatlak. - válaszolt már teljes figyelmét nekem szentelve, azonban fegyverét még mindig Koira szegezte.

-Kokomi nincs az épületben, elmenekült az a gyáva féreg, azonban én tudom hova ment. Egy bárba ment, elbújni. -válaszoltam a lehető legmegvetőbb hangsúllyal ami tőlem kitért.

-És mi van ha hazudsz? - kérdezte felemelve szemöldökét.

-Veletek megyek, ha nincs ott megölhettek. - vágtam rá vállatvonva, majd Koira pillantottam.

Egy srác a velem beszélő férfinek súgott valamit, mire az felém lépett.

-Értem én, próbálod védeni ezt a lúzert. - mondta Koira pillantva. - Nem versz át, látták a kis enyelgésed Kokomival.