Legütősebb páros

1. rész

A nevem Izabella White, de a barátaimnak csak Iza. Huszonegy éves koromig teljesen átlagos életem volt, azt leszámítva, hogy már nyolc éves korom óta gyakorlom a fekete mágiát... De akkor kaptam egy rádiót születés napomra. Mindig azt hallgattam, amikor rákapcsoltam egy csatornára, ami megváltoztatta az életem. Egy fiatal férfi hang csendült fel benne, és belevéste magát az emlékezetembe. Igaz nem hallottam végig, de így is nagy hatást fejtett ki rám.
„Jó estét Luiziana! Még gyorsan lejátszom nektek ezt az utolsó számot és átadom a stafétát Steven barátomnak..."
Ekkor anyám beront a szobába, hogy nem-e láttam a nővérem. Persze, nem láttam, hisz egész nap olvastam és rádiót hallgattam.
Gondterhelten kiment és tovább kereste a mindig csavargó nővérem. Nem lehet egy percre sem leállítani, ha meg is sikerül már töri az agyát azon, hogy mit tegyen utána...

******

Másnap és utána sem került elő. Kis levél bábukat indítottam útnak, hogy találják meg.

*****

Mivel a hétvégére odakint jó idő lett, ezért délutánra kimentem a kertbe. Leültem a szokásosfa alá, de valahogy elkalandoztak a gondolataim a könyvről, amit kivittem. Az egyik levél katona jelzést küldött, hogy talált valamit. A könyvet leteszem a fűbe és elindulok abba az irányba, amit mondott.

Kiérek a kert széléhez, ahol egy alak áll előttem. Barna hajú szemüveges és elegáns, bár nem eltúlzott öltözékével meglehetősen nem volt rossz látvány.

-Jó estét kishölgy. -Köszön rám egy hátborzongató vigyorral. Ezzel minden sármját elveszítve. De mégis a hangja olyan ismerős...

-Jóestét... Miben segíthetek?

-Csak kicsit eltévedtem...

-Rendben, jöjjön velem. Elvezetem a házunkig, onnan pedig hívhat taxit, vagy onnan könnyebb eljutni a faluba.

-Érdekes, hogy milyen segítség nyújtó vagy. Nem ijedtél meg tőlem, vagy valami?

-Miért, kellett volna?

-Nem, csak egy idegen az erdő közepén aki segítséget kér, nem valami bizalom gerjesztő.

-Ugyan kérem. Ne bolondozzon, inkább jöjjön, mielött mielőtt meggondolom magam.

-Miért gondolná meg magad?

-Csak azért amiért maga így vigyorog. Tudja jobban állna egy mosoly, mint egy vigyor.

-Valóban így gondolja?

-Igen. -Erre kicsit visszavesz a vigyorából és arcára varázsol egy lágy mosolyt. Megragadja a kezem és visszavált a vigyorra. Kiraz tóle a hideg... -Akkor jöjjön kérem. -Rántom ki a karom a szorításából és elindulok a ház irányába.

-Na de kérem! Nem társalognánk egy keveset, mielött visszamennénk a nyüzsgő és kihalás felé tartó civilizációba?

-Miről szeretne beszélni? -Nézek hátra.

-Csak a magát körülvevő energiák olyan... különlegesek...

-Ezzel mire céloz?

-Csak arra, hogy a kishölgy netán nem fekete mágiával foglalkozik? Az megmagyarázná, hogy miért nem félt...

-Nohát, nem gondoltam volna, hogy észreveszi...

-Pedig eléggé észrevehető. Mondja és mire használja az erejét?

-Semmi különösre. Csak gyakorlom és csak néha használom.

-Félsz, hogy ártassz valakinek?

-Igen... De csak jóra használom.

-És mit szolnál, ha megmutatnám egy olyan felhasználási módját, amit sokkal jobban élvezel majd?

-Mire gondolsz? -Ráncolom össze a homlokom.

-Gyere velem, és mondj egy személyt, akit utálsz, majd egyet, aki nem lényeges, vagy mindkettőt utálod.

-Miért?

-Nem lenne jó első benyomás egy számodra fontos valakivel csinálom.

-Oké... Anyám két szobalánya... Annyira fennhordják az orruk...

-Remek, akkor mehetünk! -Indul el tudatosan a házunk irányába, pedig úgy tudtam, hogy eltévedt...

-De ugye nem akarja őket megölni? -Erre hátrafordul és egy beteges vigyor kíséretében elkezd közelednie felém.

-Még szép, hogy nem... De hidd el, nem bírod majd türtőztetni magad! -Neveti el magát.

Ekkor elgondolkoztam azon, hogy kell-e nekem ez... De hát egy próbát megér nem?

-És, te miért kezdtél el a fekete mágiával foglalkozni? -Kérdezi több percnyi csend után.

-Nyolc évesen találtam egy régi könyvet a padláson és nekiálltam tanulmányozni. A mágia fajtáiról beszélt, és volt benne néhány varázslat és a marionett bábon alapuló manipulálást tartottam a leg szimpatikusabbnak. Mellette még a lélek megidézést is gyakorlom.

-Valóban? Nekem a vudu érdekelt. Rengetegszer jól jött eddigi pályafutásom során...

-Mire gondol? -Tényleg nem értem... Azt sem tudom, hogy mi a munkája... -A munkájából kifolyólag jött jól?

-Nem... Tudja kisasszony rádió bemondó vagyok.

-Akkor?

-Majd megtudja.

-Rendben... Várjon... Nem a huszonhármas adón viszi az esti adást?

-De... -Hajtja le a fejét