Legütősebb páros

7.rész

Másnap korán útnak indultunk. Nem telt bele sok időbe, de egy városba értünk. Felvitték az összes fogjuk, köztük engem is, a város önjelölt királyához. A vár hatalmas kapujánál ellenőrzik, hogy biztos csak szolgákat hoznak-e, majd beengedtek minket. Kinyílik az ajtó és egy hatalmas udvart pillantok meg. Nagyából kétszer akkora, mint a szüleimé volt. Az összes foglyot felsorakoztatják a kertben, majd megjelenik egy hekete bőrű, régi, már már a pokolhoz képest is ódivatú ruhás, ékszerekkel tele pakolt démon. Odamegy az egyik rabszolga hajcsárhoz, és elkezd beszélni vele. Már vagy fél órája beszélnek, amikor betelik a pohár. Nem tanultam meg, hogy ilyen helyzetekben jobb befogni a szám.

-Elnézést uraim! Nem akarok udvariatlan lenni, de sietős lenne a dolgom. Unalmas ám itt állni, szóval megkérhetném, hogy csipkedjék magukat? -Állok ki a sorból. -Ráadásul ez a kötél is olyan megalázó. -Égetem le magamról.

-Menj vissza a sorba! -Lép elém az egyik őr.

-Vagy mi lesz? Amúgy is csak egy fuvart kértem maguktól. Megvolt, köszönöm.

-Honnan való, hogy ennyire felvágták a nyelvét?

-Alastor felesége. Jó zsákmány, csak kicsit veszélyes. Kitűnő béke ajándék, ha békülni akar azzal a rádió képűvel, de a hergelésére is első osztályú.

-A rádió démon?.. -Lép elém. -Nem lenne kedve itt maradni velem? Cserébe visszamehet majd a férjéhez egy kis idő után.

-Uram, ezt hogy érti?

-Egy ilyen szép nőnek sokkal jobb hely kell, mint az a piszkos hotel. Maradjon itt. Itt mindent megkaphat.

-Ugyan, én nem akarok itt maradni...

-Miért? A királynémmá teszlek.

-Nem, én már elköteleztem magam.

-Ne butáskodj! Légy a királyném! -Hirtelen csókot nyom a kezemre.

-Uram, én szeretem a férjem...

-Értem. Mivel te ennyire ragaszkodsz hozzá, ő is hozzád. -Húzza széles vigyorra a száját. -Megveszem.

-Remek választás uram! Szóval jöhet az anyagi része!

-Ne siessen így! Még szeretnék pár szolgát!

******

Miután még rajtam kívül öt szerencsétlent is megvett, elém állt.

-Jó helyed lesz itt. -Simítja végig az arcom. -Kísérjétek egy gyönyörű lakosztályba, és hirdettessétek ki, hogy esküvő lesz két nap múlva. Minden szövetségesem meg van hívva, kísérettel együtt. -Int az őröknek, akik mögém lépnek.

-De uram! Azt mondta, hogy ha egy kis ideig maradok, elenged!

-Meggondoltam magam! -Csettint egyet, amitől egy furcsa fém karika jelenik meg a kezemen. -Ha nem viselkedsz, ez majd megnevel. -Nevet, majd elindul az új rabszolgái felé... Bár én sem vagyok különb tőlük.

Az őrök egy hatalmas szobába vezettek. Órákon át próbáltam kiszabadulni, de végül feladtam. Ledőltem a hatalmas franciaágyra. Ahhoz képest, amilyen helyzetben vagyok, hamar elnyomott az álom.

******

Az utolsó percig ellenkeztem, és utána is. Asmodeus nem engedett. Az esküvő után rengeteg ideig harcoltam ellene, de aztán feladtam. Nem volt már lelki erőm hozzá. Rengetegszer megszöktem, vagy meg akartam ölni Asmodeust, de mindig elkaptak, vagy lelepleződtem. Nem voltam boldog, amit ő rengetegszer szóvá is tett és szinte már-már megparancsolta, hogy érezzem jól magam. Emellett rengetegszer megerőszakolt, és nem értette, hogy miért ellenkezek, hisz papíron házasok vagyunk. Az út vége, aminek végén Al vár, egyre távolabb került tőlem ezalatt a tíz év alatt. Lehet nem tünik soknak, de az a temérdek megaláztatás és bántás, fájdalom megtört teljesen. Kár volt elhitetnem magammal, hogy újra láthatom... Túl gyenge vagyok ahhoz, hogy megtaláljam és vele legyek...

-Izabella! -Hallom meg Asmodeus hangját mögülem a folyósón. Épp a szobám felé tartok egy unalmas könyv társaságában.

-Igen? -Fordulok hátra, a megszokott kedvetlenséggel.
-Beszélnünk kell. -Fogja mega kezem és elkezd húzni a szobánk felé. Leültet az ágyra és leül mellém.

-Mi a baj?

-Nos... elgondolkoztam azon, hogy majd ki vegye át a birodalmam... Nem akarom egy vad idegenre bízni, így úgy döntöttem, hogy szülj nekem egy trónörököst. -Hajol felém, majd leterít az ágyra. Újból megtette, ami miatt legjobban féltem tőle.

******

Két héttel később mikor felébredtem, lementem a könyvtárba szokásomhoz híven. Nézelődők a könyvel között, amikor egy fekete könyv leesik a polcról. Felveszem, és már tenném vissza, amikor megakad a szemem a címén. Fekete mágia kivédése: bájitalok. Gyorsan fellapozom a könyvet, és meglátok egy az enyémhez hasonló karkötőt. Mint ahogy az évek alatt rájöttem, egy erő blokkoló, ami a megadott helyen belül tartja a viselőjét. Hiába vágja le, újra megjelenik, hisz nem ebben rejlik az erő, hanem ez csak egy jele a varázslatnak... Ez ellen az a megoldás, hogy meg kell inni egy főzetet... Csak elég nehéz lesz megszerezni a hozzá valókat.

Az alapvető dolgokat a konyhából könnyen beszereztem, és az Overlord DNS-t sem volt nehéz beszerezni, de egyvalami elég nagy gondot okozott. A szűz démon vér... Nos mint köztudott, egy sex mániás démon várában elég nehéz lesz olyat szerezni...

*******