Legütősebb páros

10.rész

********

Másnap reggel egymás mellett fekszünk az ágyban. Csak halk szuszogását hallom. Valaki kopog az ajtón. Alastor fel ül és kómás fejjel elindul ajtót nyitni. Ezek szerint ébren volt...

-Oh.. Hello Al. -Köszön Charlie. -Beszélnünk kéne.

-Miről kedves?

-Csak kis papírmunka, meg egyebek. Segítség kéne.

-Jó. Drágám, most egy pillanatra el kell mennem, de hamar visszaérek. -Fordul vissza.

-Jó, menj csak.

Kicsit még lustálkodok, asztán lemegyek a földszintre. Leülök a bárpulthoz, és káikérek egy pohár Whiskyit. Charlie már ott ül. Egyedül ül az asztalnál és nagyon elbambult valamin, mert észre sem vette, hogy leülök mellé.

-Talán el kéne fogadnom, különben sincs esélyem. -Motyogja az orra alatt.

-Szia Charlie! -Köszönök neki, mire ijedten kapja rám a tekintetét.

-Sz-szia... -Mondja összezavarodva. -Mi a baj? -Kérdezi visszahozva a szokásos formáját.

-Már végeztetek is Al-al?

-Igen, csak még valamit el kellett intéznie.

-Értem... És nem mondta, hogy mikor ér vissza?

-Nem... -Rázza meg a fejét egy mosoly kíséretében. -Tényleg, mi történt veled azalatt a pár év alatt, amíg nem itt voltál?

-Harcokkal múlattam az időt. Elindultam erre felé, de nem jutottam sokáig. Aztán pár évig fejvadász voltam egy kis városban, majd egy hosszú út után idejutottam.

-Értem. És, ennyire hosszú volt az út? Vagy nem egészen önszántadból maradtál abban a városban?

-Nem, önszántamból voltam ott, csak kicsit gyorsan ment az idő...

-Furcsa, de hiszek neked. -Húzza mosolyra a szályát.

-Drágám! -Terem mellettem Al egy kis füst, és a szokásos vigyor kíséretében.

-Szia Al. -Nézek fel rá.

-Valami baj van Drágám? -Néz rám aggódva.

-Miért? -Kérdezem mosolyogva. -Semmi bajom.

-Akkor az mi? -Mutat a nyakamra.

Odakapom a kezem, de nem érzek ott semmit. Fel állok és a bárpult mögötti tükörből meglátok egy nagy fekete foltot a nyakamon. Gyorsan oda kapom a kezem és egy gyors, kicsit ijedt vigyor kíséretében nézek vissza rájuk.

-Bocsátsatok meg, de most mennem kell. -Csettintek és felmegyek a szobánkba. Rögtön a fürdőbe megyek, és szétnyitom az ingem. Már a bőröm nagy része fekete lett. -Jesszus...

Megiszom a varázs főzetet, és fáradtan támaszkodok neki a csapnak. Felnézek a tükörbe, és meglátom Alastort. Aggódva áll az ajtóban és engem vizsgál.

-Minden rendben?

-Igen. -Fordulok felé.

-Hazudsz. Látszik rajtad, hogy nem vagy jól. Ráadásul az egy varázslat mellékhatása.

-De, jól vagyok...

-Mi volt az a varázslat? Mi volt olyan fontos, hogy egy erő eldeformáló mellékhatású főzetet megigyál?

-Semmi. -Próbálok meg mellette elmenni az ajtóban, de megragadja a karom és visszahúz a szobába. Leültet az ágyra és le ül velem szemben.

-Mondj el mindent. Nemrég ez még nem volt rajtad.

-Tudom...

-Kérlek... Ram számíthatsz... Mi volt olyan fontos? -Simítja meg bíztatóan a hátam.

-Az életem... Ha nem iszom meg, meg halok. Amiatt a betegség miatt kellett ott maradnom a városba, és csak így gyógyulhattam meg... Nem akartam, hogy tudj róla...

-Rendben drágám. Köszönöm, hogy elmondtad. -Mondja még mindig idegesen. Nem hisz nekem...

*******