Legütősebb páros

11.rész

Ezek után minden vissza állt a rendes kerékvágásba. Szereztem új barátokat és sikerült túl élnem az elmúlt három napot is. Kértem Alt, hogy had álljak munkába, de azt mondta egy overlord feleségének tilos.

Reggel irdatlan fejfájásra ébredek. Mikor elindulok le, hogy igyak egy pohár vizet és valami gyógyszert is szerezzek mellé, elkap a hányinger is. Gyorsan berohanok a wc-be, és épp időben.

-Drágám, jól vagy? -Kopog Al az ajtón.

-Igen, jól vagyok... -Állok fel, és elindulok a csap felé, hogy átöblítsem a szám.

-Persze... És ezt most mond úgy, hogy nem a wc-nek támaszkodva hánysz.

-Már végeztem. -Nyitom ki az ajtót.

-Teljesen sápadt vagy... Biztos minden rendben? Menjünk el egy dokihoz...

-Nem kell. -Indulok el az ajtó felé, viszont hirtelen megszédülök és ha Al nem kap el, el is esek.

-Most elmegyünk egy orvoshoz. -Néz rám szigorúan, mégis aggódva.

-Nem!

-De! Nem érdekel, hogy nem akarsz orvoshoz menni. Attól még bármi bajod lehet.

-De tényleg nem kell. Semmi bajom. Csak kicsit rosszul vagyok, de semmi egyéb.

-Jó, akkor erőszakkal viszlek el. -Szorít magához, hogy még véletlenül se tudjak elszökni. Hiába vergődök, sehogy nem megy.

-Engedj el!

-Csak ha beleegyezel abba, hogy MOST felöltözöl és elindulunk egy jó dokihoz.

-Jó... Elmehetünk egy dokihoz... -Adom fel végül.

-Örülök. -Ereszt ki karjai közül.

Amilyen gyorsan csak tudok, felöltözök, és elindulunk az orvoshoz. Odafele úton Al minden léptem félve nézi, nehogy újra megszédüljek. Miután az orvos megvizsgál, tesz fel pár kérdést, majd kérte, hogy várjam meg kint Al-al az eredményeket.

-White kisasszony, megkérhetem, hogy fáradjon be? -Szol ki az orvos negyed óra után.

-Köszönöm uram, de már jó pár éve nem vagyok kisasszony. -Mosolygok rá, miközben elmegyek mellette.

-Bocsánat asszonyom. -Csukja be az ajtót. -Akkor ha nem baj, térnék is egyből a lényegre. Minden eshetőséget kivizsgáltam, de csak egyre nem gondoltam, ezért is került a végére.

-Még pedig?

-Gyermeket vár... -Mosolyog rám az orvos.

-Mi?!? -Nézek rá sápadtan. -Az nem lehet... -Nézek összetörten magam elé.

-Miért asszonyom? Nem örül?

-Nem!

-Ez esetben, mivel még csak egy vagy két hetes lehet a magzat, ezért könnyen megoldható az abortusz... De szerintem előtte meg kéne beszélnie a férjével...

-Igen... Minden esetre köszönöm, és majd holnap benézek a válaszommal. -Indulok el az ajtó irányába.

-Rendben. Viszont látásra asszonyom. -Hallom még a doki hangját, majd becsukom magam mögött az ajtót.

-Mi a baj? Súlyos?

-Nagyon... De beszéljük meg majd otthon... Nem akarok feltünést kelteni... -Indulok el hazafelé.

-De drágám...

-Majd otthon... -Mondom már a könnyeimmel küszködve.

-Oké, akkor siessünk. -Fogja meg a kezem és készül csettinteni, mire én elhúzom a kezem. -Mi a baj?

-Szeretnék gyalog menni... Igy át tudom gondolni, hogy is mondhatnám el... Nyugodtan menj előre, ha akarsz...

-Nem. Maradok.

Egész úton azon gondolkodtam, hogy nem tűnhet olyan súlyosnak a dolog, de végül úgy döntöttem, hogy elmondom neki...

-Akkor, mi a baj? -Csukja be utánunk a szoba ajtót.

-Nos... Tudod, hazudtam neked...

-Miben?

-Tudod... Miután ide kerültem, egy ideig bérgyilkos voltam, hogy eltudjak indulni megkeresni téged... Ott megismerkedtem egy Willi nevű kisfiúval, aki az árvaházból szökött meg. Vele folytattam az ottani munkát, majd miután elég pénzünk lett, elindultunk Pentagon felé.

-És hol ez a kisfiú?

-Nos... Egy hónappal az indulásunk után, a várost körül ölelő sivatagban, ránk talált pár rabszolga kereskedő, én pedig feláldoztam magam érte... Azóta sem láttam... Majd a rabszolga kereskedőkkel folytattam utam. Nem telt bele sok időbe, max egy, vagy két napba, amíg egy várhoz értünk. Az ott élő Owerlord rabszolgákat akart venni, és végül meg vett, hogy téged húzzon vele. De legnagyobb meglepetésemre, úgymond belém szeretett... -Mondom már könnyezve. -Egy nagyon erős mágiát alkalmazva tartott maga mellett, amitől nem tudtam kilépni a vár falain kívülre. Majd az odakerülésem után egy hétre... Elvett feleségül...

-MI?! -Kérdezi teljesen idegesen Al.

-Igen... Nem volt más választásom... Majd alig egy héttel ez elött egy idős asszony segítségével sikerült megszöknöm...

-Szóval akkor ezért ittad meg az a varázsitalt. De most már térj a lényegre, mi a bajod?

-Terhes lettem attól a démontól... -Mondom szipogva, mire Al arcáról lefagy minden érzelem.

-Meik városban lakik ez az Asmodeus? -Kérdezi szinte ordítva, mire kicsit hátrébb húzódok. Amikor észreveszi, kicsit megpróbál higgadtabbnak tűnni, de nem sikerül neki.

-Nyugodj meg. Így nem mondom el. -Nézek rá rémülten.

-Akkor ne mondd! -Kiált rám megint. -De mire vissza érek, se te, se az a fattyú ne legyen itt! -Ordítja, majd egy csettintéssel eltűnik.

A könnyeim patakként kezdenek el folyni. Végig fekszek az ágyon és szorosan magamhoz szorítok egy párnát. Nem szeretem, ha kiabál.

Kicsit összeszedem magam, és elkezdek összepakolni. Mivel kevés holmim van, ezért hamar végzek, így hátamra véve a kis úticsomagom, elindulok. Mikor leérek a földszintre, Charlie rohan oda hozzám.

-Mi volt ez a kiabálás? -Kérdezi aggódva. -És hol van Al?

-Elment. -Mondom és kerülném ki, de újra előttem terem.

-Hova ment? Azért kiabált?

-Nem akarom elmondani.

-Már pedig muszáj lesz! -Áll elém akaratosan.

-Márpedig én azt mondtam, hogy NEM! ÉS HA AZT MONDOM, HOGY NEM, AKKOR NEM MONDOM EL! -Ordítok rá a démoni alakomban.

-Oké... Én csak... -Kezdi el szomorúan a földet vizsgálni.

-Bocs... Majd Al úgy is elmondja... -Fogom meg a vállát és kikerülve őt, kilépek az utcára.

Elindulok a város széle felé. Benézek még a dokihoz, ahol megcsináltatom az abortust, de mivel már kezd sötétedni, bemegyek egy hotelbe. Éjszaka nem tanácsos egyedül mászkálni, főleg nem a pokolban. Szóval kivettem egy szobát, és ott töltöttem az éjszakát.