Legütősebb páros

9.rész

Két nap telt el. Épp leültünk a bárba, és nézzük a híreket, amikben még mindig zajlanak a területharcok.

-Rég találkoztunk. -Szólal meg egy női hang mögülünk. Klarissa... -Sok mindent kinéztem volna belőled rádió démon, de hogy neked családod volt odaát! Ráadásul ez a cafka?

#Nos, hogy is mondjam... Klarissa már jóval előbb a pokolba került, mint én. Mondhatni évszázadokkal előtte. Mikor még fejvadász sem voltam, kisebb harcba fulladt a találkozásunk. Majdnem megölt, de épp időben sikerült nyitnom egy kisebb portált, amin átlöktem. Utána nem találkoztunk egy jó ideig, hiszen eltűnt.#

-Mit akarsz? Kérdezi Al kissé érdeklődve.

-Csak gondoltam megnézem, hogy milyen erős az új csaj a pokol ezen vidékén. -Húzza vigyorra a száját. -De csalódtam...

-Ne beszélj te szajha! -Morgok rá.

-Még te beszélsz? De hagyjuk ezt. Csak kíváncsi vagyok, hogy a szinte legerősebb démon mit tenne, ha a családja egyik tagja próbálja... megölni... -Egy beteg vigyor kíséretében fel áll és elindul felénk. Elővesz a csaj a zsebéből egy ódivatú zsebórát és azzal megpróbál a befolyása alá taszítani. -Ne aggódj drágám, utána te is meghalsz... -Simítja végig az arcom, majd végig karmolja. -Na, akkor lássuk, hogy mit kezdesz a drága feleséged ellen! -Neveti el magát, majd elsötétedik minden.

*****

Feketeség vett körül és hiába ellenkeztem nem engedett. Tíz perce irányíthatott, amikor végre sikerül kitőrnöm a fogságából. Épp időben. Alastorba akart vágni egy kést, de amint magamhoz térek, szembe fordulok vele és Klarissa vállába dobom. Páran lefogják, akik ott állnak. Odarohanok Al-hoz, és szorosan átölelem.
-Bocs, hogy ha rád hoztam a frászt... -Törlöm le a vért az arcáról. Elég erős Klarissa. Efelől semmi kétség, de hogy Al-t ilyen helyzetbe hozta, az meglep...

-Jól vagy? -Kérdezi és szorosan átölel.

-Jól... De te?

-Én is. Ne aggódj, csak pár karcolás. -Neveti el magát.

-Miről beszélsz savanyú cukorkám? Hisz tele vagy nyilt sebekkel. -Puszilom meg az arcát.

-Mi történt itt? -Lép be Veggie az ajtón, telepakolva szatyrokkal, majd mikor észreveszi, hogy mi történt, elejti azokat.

-Semmi különös... -Vigyorog rá Al.

-De most menjünk fel, lekell kezelni a sebeid. -Mondom Alastornak.

-Ezek csak kis karcolások. Ne butáskodj drágám. -Húzza széles vigyorra a száját.

-Ne akard, hogy az agancsodnál fogva rángassalak fel.

-Ez az én Izám. -Csókol meg Alastor, majd nevetve elindul az emelet irányába. Elindulok utána, majd együtt megyünk fel az emeletre.

-Emlékszel mit ígértem régen? -Kérdezi felfelé menet.

-Sokat ígértél Al.

-Limeocskám... Ígérem, mindet megadom neked. -Húzza széles vigyorra a száját. Közben felérünk a szobába és előveszem a sebfertőtlenítőt.

Nekiálltam lefertőtleníteni a sebeit. Igaz, tényleg csak kisebb zúzódások és sebek, de azért le kell fertőtleníteni.

-Drágám, ígérem, halálomig nem tágittok mellőled. Ez az időszak nekem is nehéz volt. De már túlvagyunk rajta és miénk az örökké valóság.

-Ez honnan jött Al?

-Csak úgy. -Húz az ölébe és lágyan megcsókol. -Tényleg, mikor is volt utoljára drágám? -Húzza ezúttal perverz vigyorra száját és végig nyalja az alsó ajkát.

-Már majdnem nyolcvan éve.

-Olyan régen volt... Nem is emlékszek már milyen volt. Mit szolnál, ha... -hajol közelebb és csókol meg.

-Nem is tudom... -Mosolygok rá, majd felvesz és el indulunk az ágy felé. Lehúzza rólam a pólót, és végig simítja a hasam. Először kellemes borzongás fog el, de ekkor bevillan egy kép, amikor Asmodeus ölelt Al helyett. Igaz sokkal durvábban, de mégis eszembe jutott, minek hatására kicsit elsápadtam.

-Nyugi szivem... Talán valami baj van? Úgy elsápadtál... -Néz rám aggódva.

-N-nem... Csak talán ez így túl gyors... Sok volt az a nyolcvan év... -Kezdem el zavartan gyűrögetni magam alatt a lepedőt.

-Jó drágám... Várok rád, ameddig kell. -Nyom egy csókot a homlokomra, majd lefekszik mellém és mire feleszmélek, mélyen szuszog már.