Legütősebb páros

14.rész

*****

Reggel miután megreggeliztem, helyet foglalok a „trónteremben" megcsinálni a papírmunkát. A dolgok felénél ha tarthattam, amikor az egyik ember a csapatunkból megjelent egy álarcos ember társaságában.

-Uram, ez az ember keres téged. Üzleti ügy.

-Rendben, jöjjön beljebb. -Mondom és visszanézek a papízokra. -Miben segíthetek? -Kérdezem, miközben a papírt olvasom.

-Egy embert kéne elintéznie. -Szólal meg végre a férfi.

-Na, akkor a legjobb helyen jár. Pokol szerte miénk a legjobb hálózat földön, menyben.

-Jó... Akkor ezt a személyt kéne elintézni. -Mutat fel egy képet. Hirtelen meglepődök. Alastor képét mutatja felém a remegő ember.

-A rádió démont akarja megöletni velem? Elszánt, de mégis miért remeg uram? Csak nem fél valamitől?

-N-Nem, csak t-tudja már hallottam magáról egyet s mást...

-Fél tőlem?

-I-igen.

-Nyugalom, nem kell.

-Jó... Akkor mennyiért intéznék el nekem?

-Egy overlord elég nagy meló... Ráadásul az utóbbi években rengeteget erősödött, és utolsó találkozásunkkor is én húztam a rövidebbet... De legyen mondjuk nyolcmillió.

-Ennél többre számítottam...

-Ugyan, nem szeretem kizsákmányolni a démonokat. -Húzom ravasz mosolyra a szám. Hamar elé tolom a szerződést, mi szerint négy milliót kell fizetnie kézbe, a munka befejezésekor, majd miután aláírta elindul kifelé.

-Viszont még valami. Ez egy elátkozott szerződés. Ha nem teljesíti a feltételeket, akkor az megsemmisül. Örökre.

-De ez magára nem vonatkozik?

-Nem, hisz tudja nem mindig megoldható egy-egy meló. De mindent megteszünk... Egy hónapon belül meglesz. -Mondom hatalmas vigyorral, majd egy csettintéssel kinyitom az ajtót. -Leopold, kísérd ki az urat.

-Rendben uram.

Te jó ég, mit vállaltam... Lehet hogy már vagy ötven éve nem láttam, de nem bírnám vele ezt megtenni. Minden esetre muszáj lesz tennem valamit. Talán megbirom... Nem meg fogom tenni! Megtagadott egy olyan bűnért, amit nem én tettem, megalázott... Mérhetetlen fájdalmat okozott, ami évekig kergette az álmot a szememből. Meg fogom tenni. Nem érdekel, hogy annyi szép emlékem köt hozzá, hogy szerelmes voltam belé és mindenek ellenére most sem hunyt ki a szikra teljesen. De meg fogom tenni.

******

Másnap korán kelek. Átruházom Levire az irányítást és elindulok újra a Hazbin hotel felé. Egy csettintéssel a hotel ajtajánál termek. Kopogok és nem sokkal később Angel nyit ajtót.

-Jónapot. -Köszönök, mire végig néz rajtam. -Jónapot, miben segíthezünk?

-A főnökkel akarok beszélni.

-Rendben, szólok neki. Charlie jött egy öltönyös férfi! Veled akar beszélni! -Mondja és elindul vissza csinálni a dolgát. Mivel nem engedtek be igazán, ezért ott állok az ajtó elött és várom a hercegnőt. Amikor az ajtó elé lép ijedten vágja be az ajtót.

-Te jó ég Angel! Mindig jóknak nyitsz ajtót! -Mondja pánikolva Charlie. Kicsit gondolom fúj egyet, majd újra ajtót nyit. -M-miben se-segíthetek B-Bábmester? -Igen ezen a néven váltam overlordá. Mindenkinek van egy ilyen „művészneve".

-Szép jó reggelt hercegnő. -Csókolok kezet Charlienak. -A rehabilitációs terve miatt jöttem.

-Gondolom nem megjavulni szeretne... -Nézi végig a talajt.

-Nem. Befektetni. Ha jól hallottam már megvolt az első ember, aki a menybe jutott. És azóta egyre több a vendég, így nem árthat a segítség.

-Rendben. Kérem jöjjön beljebb. -Néz kicsit feljebb megkönnyebbülve.

-Ki az kedveském? -Lép az előszobába Alastor. -Báb mester... -Néz rám enyhén rémülten és elkapja rólam tekintetét.

-Örvendek Rádió démon! -Emelem meg a kalapom. -Ejnye uram, maga milyen illetlen... Nem néz az ember szemébe? -Kacagok fel, mire kicsit lejjebb megy a vigyora.

-Néznék én, de tudja félek még én sem bírnám megállni tekintetét. -Vigyorog rám és végre kicsit feljebb emeli a tekintetét. Rég láttam... Viszont ez a tekintet nem a régi Alastoré... valami más benne...

-Tudtommal még nem találkoztunk személyesen. Jó találkozni egy ilyen híres szeméjjel. Már ha megbocsát hercegnő, de tudja mi már találkoztunk atyja oltalma alatt.

-És, miért jött? -Kérdi Al.

-Szeretnék befektetni egy kissebb... Összeget a hoteljükbe. Nem maradok itt, mivel a munka nem áll meg, de ezentúl ha elfogadja ajánlatom, számíthat majd jelenlétemre.

-Rendben, viszont mennyit szeretne befektetni.

-Befektetést mondtam? Bocsátson meg, felajánlásra gondoltam.

-Felajánlás?

-Igen az adott összeget nem kérem visszatéríteni, egy csekély kis kérésért cserébe.

-Mi lenne az?

-Hogy az elkövetkezendő napokban had maradjak itt, hogy megtudjam milyenek is az itt dolgozó emberek.

-Ez csak természetes. De mennyi lenne az összeg? -Kérdi Charlie, mire elkezdek gondolkodni. Jó felvágós összeget kéne...

-Úgy egy milliárd megteszi? -Kérdezem semmit mondó hangon, miközben a két előttem álló személynek leesik az álla. -Talán túl kevés? -Kérdezem vigyorogva.

-N-nem... Talán még egy kocsit sok is...

-Ugyan, ez nekem semmi. De tudja kisasszony... Ha önöknek ez segít, örömmel teszem.

-És miért?

-Mert ugyan az a célunk. A túlnépesedés megakadályozni. Ön így, én úgy... Viszont megtetszett a módszere így adnék neki egy esélyt.

-Ez... remek! Akkor kap egy szobát, és hagyjuk kipakolni.

-Nincs csomagom, csak pár ruhát hoztam. Viszont helyette megismerkednék a személyzettel és a bentlakókkal.

*******