Legütősebb páros

2.rész

(Alastos ssz)

Reggel, hogy újabb áldozatokat keressek, elindulok a jól megszokott útvonalamon. Be a városszéli erdőbe. Ez a hatalmas telek egy közeli kastélyhoz tartozik, így csak kevés ember jár erre, ami nekem pont kedvező, hogy le ne bukjak.

Pár napja fogtam erre egy idegesítő, sipákolós hölgyemény, ezért jó ideig nemertem erre jönni, de most valahogy ez a hely tünt ideálisnak. Alig hogy elhelyezkedek egy bokor tövében, hogy megvárjam amíg valaki erre téved, egy aprócska mozgó falevélre leszek figyelmes, ami felém jön. Megáll elöttem, végig néz rajtam, és elindul az ellenkező irányba. Biztos a gazdájához. Leporolom magam, és elindulok a lis jövevény gazdája felé.

Egy hatalmas kerítéshez érek, ahhol nyomát is vesztem a kicsi levélnek. Gondolom ez a kastéj kertjének egyik kerítése... Még eddig még nem merészkedtem ilyen közel, ezért nem is tudom.

Már épp másznák be, amikor az avar halk ropogására leszek figyelmes a kerítés túloldaláról, majd megpillantok egy lányt... Meg is van a következő... Húzom széles vigyorra szám.

A lány kijön a kerítés nem messze lévő eddig zárt kapuján, és egyenesen felém tart. A kisugarzása, olyan más... Nem is tudom mihez hasonlítani... Meg van! Egy fekete mágiától dobbanó szív illata... De sebaj, így legalább bulisabb lesz megölni.

Mivel valahogy mégsem kéne az első pillanatban megilyeszteni, azt hazudom, hogy túrista cagyok... Azt biztos elhinné...

-Jó estét kishölgy. -Köszönök rá, mire mintha kirázná a hideg.

-Jóestét... Miben segíthetek? -Kérdi semmitmondó hangon, mintha az édesanyjának mondaná mivolt az iskolában. Jól leplezi a félelmét, vagy nem fél...

-Csak kicsit eltévedtem... -Mondom kicsit szomorkásan.

-Rendben, jöjjön velem. Elvezetem a házunkig, onnan pedig hívhat taxit, vagy onnan könnyebb eljutni a faluba. -Mondja kedvesen, amivel újból meglep. Egy tizen, max huszon éves lány, a naplementétől pár órára találkozik az erdőben egy férfival és nem megilyed tőle, hanem kedvesen útbaigazítja.

-Érdekes, hogy milyen segítség nyújtó vagy. Nem ijedtél meg tőlem, vagy valami?

-Miért, kellett volna?

-Nem, csak egy idegen az erdő közepén aki segítséget kér, nem valami bizalom gerjesztő.

-Ugyan kérem. Ne bolondozzon, inkább jöjjön, mielött mielőtt meggondolom magam.

-Miért gondolná meg magát?

-Csak azért amiért maga így vigyorog. Tudja jobban állna egy mosoly, mint egy vigyor. -Mondja kedvesen, mire én teljesen ledöbbenek.

-Valóban így gondolja? -Veszek kicsit vissza vigyorombol. Nem is tudom miért akarom, hogy trtszen neki, ahogy kinézek, miközben megölöm...

-Igen.

Mivel mar egy kicsit inritál, gogy nem fél tőlem, és amúgy is ifelye, hogy megöljem, megragadom a kezét és visszaváltok a vigyorra. Kizart, hogy a kedvéért változtassak magamon bármit is. -Akkor jöjjön kérem. -Ránja ki a kezét a szorításomból és elindul a ház irányába.

-Na de kérem! Nem társalognánk egy keveset, mielött visszamennénk a nyüzsgő és kihalás felé tartó civilizációba? -Próbálom meg visszatartani.

-Miről szeretne beszélni? -Néz hátra.

-Csak a magát körülvevő energiák olyan... különlegesek...

-Ezzel mire céloz?

-Csak arra, hogy a kishölgy netán nem fekete mágiával foglalkozik? Az megmagyarázná, hogy miért nem félt...

-Nohát, nem gondoltam volna, hogy észreveszi...

-Pedig eléggé észrevehető. Mondja és mire használja az erejét?

-Semmi különösre. Csak gyakorlom és csak néha használom.

-Félsz, hogy ártassz valakinek? -Te jó ég letegeztem... Viszont valami van a lányban, ami nem hagy nyugodni. Különös izgatotságot okoz a jelenléte es a viselkedése.

-Igen... Deginkább jóra használom... -Folytatja tovább a beszélgetés, mint ha mi sem történt volna. Kezd tetszeni ez a lány...

Visszafelé még egy darabig beszélgettünk. Felajánlottam neki, hogy megtanítom gyilkolni az ereje segítségével. Először nem akarta, de végül beleegyezett. Egyre inkább úgy érzem, hogy valamiért életben kell hagynom.... De nem tudom mi az. A szívem annak a gondolatától, hogy velem marad, hevesebben ver. Talán elöször kötődni kezdtem valakihez, az elhunyt édesanyámon kívül?

*******