Legütősebb páros

13.rész

Szép... Asszem újabb hírnévre tettem szert... Bár mindegy, hisz most úgy is odébb állok... De hová menjek?

Egy hirtelen ötlettől vezérelten csettintek egyet, mire férfi kinézetet, vagyis ruhát és frizurát varázslok magamnak és egy napszemüveget. Elfoglalom Asmodeus trónját.

Egy csettintéssel a mostanra elhagyatottan álló vár elött állok. Legalább is azt hittem, hogy az. Bemegyek a kapun, mire látom, hogy bent minden olyan, mintha semmi sem történt volna, ezért egy csettintéssel a trónterem előtti folyósón termek. Nagy léptekkel a nagy kapu elé állok, ahol megkérdik ki is vagyok.

-Bendegúz vagyok. -Huzom ki magam.

-Csak Bendegúz?

-Igen.

-Rendben, megkérdem gazdám. -Lép be az ajtón a szolga. Pár perc múlva újra kinyitódik. -Gazdám látni óhajtja. -Hajol meg előttem.

Egy szó nélkül indulok el befelé. Bent a trónon megpillantom a második legerősebb szolgáját Asmodeusnak.

-Örvendek nagy úr! -Hajolok meg elötte.

-Üdvözöllek. Mi szél hozott?

-A hatalom szele. -Nézek rá egy nagy vigyor kíséretében, és felveszem démoni alakom. Esélye sincs arra, hogy meneküljön. Rávetem magam, és egy kis játék után porrá őrlőm. Leülök a trónra és úgy nézem a velem szemben álló szolgákat. -Mit néztek ilyen rémülten? Hívjatok mindenkit az udvarra. -Mondom, de miután nem moccannak, összehúzom a szemöldököm mérgesen és egyből elindulnak.

Pár perccel később már a vár egyik erkélyéről nézek le a vár lakóira.

-Kedves emberek! Mint gondolom tudjátok elfoglaltam a váratok. Előre is megkérek mindenkit, hogy az erőm miatt ne nézzen a szemembe. A napszemüveg is ezért van, de nem fogom mindig hordani, úgyhogy a szemem és a környéke tabu. Remélem megértitek. De mivel tudom milyen rossz rabnak lenni, mindenki innentől szabad. Viszont egyben egy munka lehetőséget is kínálok fel nektek. -Lépek a tömeg elé egy csettintéssel. -Aki akar az maradhat. Az itt töltött ideje alatt nem kap fizetést. Minden ingyenes neki, a városban is rendezem a számláját. Viszont távozáskór két millió forintot számolunk fel évente és a plusz jutalom pénzeket.

A fizetése felöl senki ne aggódjon, hisz a béreket külön számlán fogom vezetni, így ha én teljes csődbe megyek úgymond, kifizetek mindenkit és mehettek. Bár ez nem mostanában fog bekövetkezni. -Fejeztem be a monológom. Vártunk még pár percet, és legnagyobb örömömre a kétszázból alig ha huszan elmentek.

Még tettek fel pár kérdést az itt maradók, majd elmondtam még, hogy mindenki azt dolgozik amit akar, viszont azt becsülettel csinálja és írja bele a konyha mellett lévő folyósón lévő könyvbe holnapig, majd holnap után, mikor átrendeztem mindent, kezdhetnek.

Ezután mivel már későre járt, elindultam keresni egy szabad szobát. Minden szobába benéztem, majd amelyikben a legszebb volt a kilátás választottam.

Másnap megvártam míg mindenki beírja a nevét és hogy mit tud csinálni, majd elkezdtem szakma szerint besorolni őket. Minden szakmához, (mivel nem voltak annyian egyben) kitűztem egy főnököt, kivéve a takarításhoz, hisz ők többen voltak, ők két főnököt kaptak. A főnököket megkértem, hogy jöjjenek fel hozzám.

Most itt állok előttük pontban hat papírral a kezemben.

-Miért hivatott minket uram?

-A beosztás miatt. Megfigyeltelek titeket régebbről és alkalmasnak találtalak egy-egy szakasz vezetésére. Itt vannak az alkalmazottjaitok. Ti feleltek a beosztásukról és hogy jól végezzék a munkájukat, viszont minden hónapra ellenőrzőm a beosztást. A feltételeket előre leírtam, és ezeket figyelembe véve végezzétek a munkátok, különben ez a helyzet változhat.

-Igenis uram. -Mondják egyszerre.

-Távozhatnak. -Mondom és elindulok a trónom felé. Mai tervem, hogy ellenőrzőm a kincstárat. Jó tudni milyen az anyagi helyzetem.

Miután végeztem a maradék ügyeimmel lementem a kertbe. Már esteledett, így a lemenő nap halovány sugarai ragyogták meg utam. Elég szarul állok, így az a 340 millióm amim van, azt félre teszem a bérek fizetésére, én pedig elkezdek munkaerőt keresni.

*******

Ötven év telt el. A világ számára Liza teljesen meghalt. Pár napra, hogy elmentem küldtem egy levelet a többieknek, amiben leírtam, hogy nem tudok azzal a tudattal élni, hogy életem értelme nem akar látni, ezért öngyilkos lettem mire megkapták a levelet. Viszont született egy új overlord. Gondolom sejtitek ki is az. Hogy végül pedig mivel nyertem el ezt a címet? Felkerestem az összes fejvadász ismerősöm és kialakítottam egy alig ötven fős bérgyilkos hálózatot, én pedig csak a nehéz munkákba szállok be. Az üzlet szépen megy, és az emberek is kedvelnek és én is kedves vagyok velük. De csak a vár falain belül. Kívül megbeszéltük, hogy ha bárki is azt merészeli mondani, hogy nem verem őket heti szinten és kedves vagyok velük, azt egy heti cella fogságra ítélem étlen szomjan. Természetesen senki sem árulta el, így a külső szemmel kegyetlen overlordot mindenki kedvelte és tisztelte... Pontosabban a mai napig.