Legütősebb páros

4.rész

Már lassan három év telt el. Nővérem azóta sem került elő. De feladták a keresését és már halottként tekintenek rá. Kint ülünk Al-al a kertben és csak nézünk ki a fejünkből, amikor gondterhelten rám néz.

-Mi a baj?

-Csak mondani akarok valamit. -Fogja meg a kezem. -Tudod, mióta megismertelek, az életem olyan más lett. Furcsa érzelmek kavarognak bennem, amikor csak rád nézek, vagy rád gondolok. Nem inritál, ha hozzám érsz, sőt jól esik... Lehet hogy csak mert te vagy az első, aki nem fél tőlem, miután igazán ismer, de talán ez valami több... Úgy gondoltam, ezt muszáj lesz valahogy tisztáznom. De nem tudom hogyan...

-Van egy ötletem... -Hajolok hozzá közelebb és egy apró csókot nyomok az ajkaira. Először döbbenten néz rám, majd a mellkasához emeli a kezét.

-Ez... Mit jelenthet? A szívem... Szaporábban ver. -Néz rám ártatlan szemekkel.

-Bejövök neked.

-És neked én?

-Hogy is mondjam... -Mondom még vörösebben. Ekkor közelebb hajol és egy csókot nyom az ajkamra.

-Mond csak ki.

-Nagyon bejössz... -Mondom kissé megkönnyebbülve, de még mindig vörös fejjel.

-Akkor mit szolnál, ha holnap is eljönnék? Mondjuk egy ebédre.

-Persze, szólok anyámnak...

-De most mennem kell... Még el kell intéznem pár ügyet...

-Jó, kikísérlek... -Állunk fel és elindulunk a kapu irányába.

(Tudom, ez a szerelem bevallósdi, kicsit tetyetotya és gyermeteg lett, de két emberről van szó, akik közül az egyik meg csak szeretetet is rég érzett, a másik számára pedig tiltottak voltak ezek az érzelmek.

*****

Másnap amikor megjön, nem egyből hozzám, hanem apámhoz fordul. Kicsit megsértett, hogy nem köszönt nekem, de remélem nyomós oka volt rá.

Mikor leülünk az asztalhoz, Alastor apámmal jön. Apám arcán furcsa mosoly húzódik, majd leülnek az asztalhoz.

-Mi baj? -Kérdezi anyám.

-A fiatal úr, ezúttal engedélyért jött.

-Mégis miféle engedélyért? -Kérdezem.

-Udvarlási engedélyért, és úgy gondoltam, megadom. -Anyám erre majdnem kiköpte a teáját, amit addig kért, amíg a többiek nem érkeznek meg.

-Hogy adhatta meg? Még csak család neve sincs! Semmi származása és... -Hála égnek apám megállította, mielött Al begurul, mert akkor nincs az az élő, vagy holt, aki őt megmenthette volna tőle.

-Alastor rendes ember, és hiába volt szegény családból való, most mégis jómódban él. Drágám, haladni kell a korral. Ez a jövő. Ráadásul majd felveszi a mi család nevünk. Ez legyen a legnagyobb baj.

-De akkor is. Legalább a véleményem kikérhette volna.

-Tudtam, hogy mit mondtál volna. De most ünnepeljünk a jóhírre! -Ül le az asztalhoz.

Alastor mellém ül. Egész végig meg sem szólal, csak a szokásos mosollyal az arcán bámul ki a fejéből. Kiicsit feszült lett a hangulat, viszont pár perccel késöbb mindenki visszatért a maga víg kedélyéhez.

*****

Miután végeztünk az ebéddel, Alastorral kettesben kiültünk a kertbe.

-Kértél engedélyt. -Nézek rá boldogan.

-Igen. Tegnap ráébresztettél, hogy többet érzek irántad. És nem vagyok az a halogatós fajta.

-Szóval szívesen leélnéd velem az életed. Együtt...

-Igen... Tudod, nem gondoltam, hogy ez lesz belőle.

-Miből?

-Tudod, eredetileg vadásztam. Megláttalak és gondoltam te leszel a következő áldozatom. De megéreztem a különleges aurát, ami körbevett, Majd megismertelek teged... És úgy döntöttem, hogy nem öllek meg. És örülök annak, hogy így döntöttem.

-Kösz...

-Kérdezhetek valamit?

-Nyugodtan.

-Te is leélnéd velem az életed? És remélem, ha igent mondasz, akkor azt nem felelemből mondod. Válaszolj, ahogy a szíved érez. Nem kell félned, nem bántalak.

-Ugyan. Nem félek tőled. És igen. Veled akarom leélni az életem.

-Akkor mit szolnál, ha mi ketten meghódítanánk az élők és holtak világát?

-Nem is tudom... Nekem az a fontos, hogy veled lehessek. Ha ez kell hozzá, boldogan követlek.

-Szeretlek Iza. -Ölel meg.

-Én is téged.