Legütősebb páros

8.rész

Másfél hét telt el. A vár lakói közt óvatosan elkezdtem utána kérdezni a vérnek, de senki nem tudott segíteni rajtam. Kivéve egy öreg takarítónőt. Megkérdeztem a szokásosat, majd nagy megkért, hogy térjek a lényegre, ezért elmondtam, hogy mi kéne. De ekkor megragadta a kezem, és behúzott a szobájába. Ott leültetett az ágyára, majd elkezdett keresgélni a szekrényében.

-Mire is kell a vér? -Fordul felém egy üvegcsével a kezében.

-El akarok szabadulni innen.

-Tudod... -Ül le mellém. -Én már egy pár évtizede szabad vagyok. Feloldottam a mágiát, csak a jelét viselem, hogy ne vegyék észre.

-És miért maradt itt?

-Mert így van esélyem túlélni. Itt nem bánnak olyan rosszul a szolgákkal. Éjjelente pedig kitudok szökni, ha kell valami.

-Akkor maga tud adni vért?

-Igen. De van egy mellékhatása. Az erőd egy idő után átveszi feletted az irányítás, ha nem iszod meg a megfelelő ellenszert. Leírom a receptjét és megtanítom hogyan kell megfőzni.

-De maga miért is ilyen kedves velem?

-Mert megmentette a kisunokám életét. -Néz rám mosolyogva az idős démonnő.

-Will a maga unokája?

-Igen. De el magyarázom a mellékhatásokat, és az egyes komplikációkat, amik felléphetnek. Ha nem figyelsz, az életedbe is kerülhet!

-Jó. Ígérem, hogy figyelek.

*******

Mindent megtanított, másnap pedig megfőzte nekem a felszabadító főzetet. Miután megittam, kipróbáltam az erőm, és miután láttam, hogy működik, elköszöntem Annától -A démonnőtöl- Megköszöntem, hogy segített, majd az erőm segítségével el teleportáltam a városon kívülre.

Másnap hajnalban már Pentagram városba értem. Nagyon elfáradtam a hosszú út után. Leülök egy padra, fogy fújjak egyet, de egy furcsa pókszerű alak lép oda mellém. Furcsán méregetni kezd, de nem foglalkozom vele.

-Jónapot? Segíthetek valamiben? -Kérdezem, miután elég zavaró lett a tekintete.

-Ja nem...

-Akkor megtudná mondani, hol találok egy Alastor White nevezetű személyt?

-Ami azt illeti éppenséggel ismerem... Véletlenül én is ott lakok, ahol ő.

-És hol laksz

-Egy hotelben, nem messze a belvárostól.

-És kié?

-Charlieé. Lucifer lányáé.

-És ott találom Alastort...

-Igen? De miért kérdezi?

-Majd megtudja. Megkérhetem, hogy induljunk?

-Nyugi csajszi! Nem kell izgulni. Honnan jöttél, hogy ilyen feszült vagy?

-Hagyj békén, és induljunk.

-Jó, akkor gyere.

Elkísér egy hotelhez, aminek a tetején nagy világító betűkkel ki van írva a hotel neve. Hazbin hotel. Beljebb megyünk, majd a póklény egy bárpult szerűhöz vezet. Szól a pultban álló macskához, akinek szárnyai vannak, hogy adjon nekünk valami piát.

Belép a hotelbe egy vörös ruhás, szarvad fülű és agancsos alak. Széles vigyor húzódik végig az arcán és egyenesen a pulthoz jön. Nem tudom miért, de olyan érzésem van, hogy már láttam valahol.

-Á eper! Téged keres valami Izabella! -Fordul a démonhoz.

-Hol? -Néz rá a pókra.

-Itt... -Mondom és még jobban felé fordulok.

-Izabella? Mármint Iza? De... -Kérdezi és lefagy az arcáról a vigyor.

-De mi? Meglepődtél?

-Igen! -Ölel magához. -Kerestelek, de sehol sem voltalak! Az egész poklot átkutattam, de senki nem hallott rólad. Azt hittem már valami bajod esett...

-Most erre mit mondjak butus? -Bújok hozzá még jobban. Ez hiányzott nekem annyi éven át. -Itt vagyok és ez a lényeg.

-Várjatok... Ti honnan is ismeritek egymást? -Kérdezi a pók.

-A földről.

-Oké....

-Mi történ veled ennyi idő alatt Al? -Nézek fel rá.

-Idejöttem, itt hatalmat szereztem, majd miután sok ideje nem jöttél elkezdtelek keresni, de nem találtalak. Voltak páran, akik azt mondták, hogy engem kerestél, de aztán eltűntél.

-Nos, nem tűntem el. Csak... Kisebb kitérőt tettem... -Nem akarom neki elmondani, hogy mi történt... hogy nézne rám?

-Az a lényeg, hogy itt vagy már velem drágám.

-Akkor, ti nem csak sima ismerősök vagytok... -Állapítja meg a pók.

-Igaz. Mi már egy ideje házasok vagyunk. -Mondja Al, mire páran a környékünkön kiköpik az italt.

-Hogy mi?! -Támaszkodik elénk a macskalény a pultra.

-Eper, miért nem mondtad? -Kérdezi a pók.

-Ő... -Fagy le egy pillanatra. -Tudjátok... Az úgy volt...

-Na, hogy volt? -Kérdezem vissza.

-Csak... Nem akartam, hogy tudjátok és kész...

-Ezt még megbeszéljünk. -Súgom a fülébe.

-Akkor... Epernek van felesége... Akkor nem vagy A-szex?

-Mondtam egy szoval is, hogy az vagyok?
-Vigyorog rám.

-Nem, nincs...

Elmeséltük néhányuknak, hogy hogy ismerkedtünk meg, aztán, hogy hogy jöttünk össze... Lényegében az együtt töltött életünk elkellett mesélnünk nekik.

Mivel eléggé elfáradtam, Al felkisért egy nagy szobába. Kényelmes, kis otthonos szoba, a közepén egy franciaággyal.

Egész délután pihentünk. Este ettünk vacsorát, aztán elmentünk lefeküdni. Másnap délelőtt végig beszélgettünk. Elmeséltük, hogy kivel mi történt az elmúlt időben (Már amit el akartam), aztán lementünk a bárba, ahol bemutatott minket a barátainak és munkatársainak. Mind nagyon kedvesek voltak, már a pokolhoz képest.