Egy fiatal fiúról (rólam) és egy lányról szóló igaz történet, amely valamiért mégis mesebelinek tűnik, pedig én szavamat adom, hogy minden szó, amit olvastok, az úgy volt, ahogy leírtam!
,,Nagyon szerencsés embernek tartom magamat, hogy egy ilyen lá...
Hétfő reggel Felkeltem, megreggeliztem, fogat mostam, megfésülködtem, parfümöztem és izgultam. Tudtam, hogy csak ½ 10 körül jönnek, én viszont már ¾ 9-kor kint álltam, fel-le járkáltam és közben raktam ki a rubik-kockát. Újra és újra. Pontosan 172-szer raktam ki, mire ideértek. Még mindig emlékszem az összes pillanatára, örökké felejthetetlen lesz! Amikor begurultak a házunk elé, konkrétan jó pár másodpercre megállt a szívem. Éreztem, ahogy tudat alatt is visszatartom a lélegzetemet. Az a momentum.....leírhatatlan! Annyira hiányzik!!!! Olyan jó lenne most is megölelni!!! Na, de vissza a sztorihoz, mert már megint elkalandoztam a jelenbeli érzelmeim között. Szofi elég erőteljesen átölelt, ez olyan energiát, boldogságot adott, hogy azt nem tudom elmondani. Majd beültünk az autóba, ahol szokásunkhoz híven, illetve amire számítottam nagyon jól elbeszélgettünk. Írtam egy szakítós rap szöveget is, azt meg is mutattam nekik útközben, akkor pedig azon izgultak, hogy honnan jöhetett az ihlet. Pedig én csak szimplán ezt a stílust kedvelem és amúgy meg, sehonnan nem volt ihletem, szóval elég nehéz volt. Amikor megérkeztünk, bepakoltunk és Szofi megmutatta a szobámat, amiben 3 ágy volt. Terv szerint ugyebár itt leszek hétfőn és kedden, amikoris este jön értem anyukám. Na, hát több se kellett nekünk, a megérkezés és a kipakolás után egyből átöltöztünk és mentünk le a Balcsira. Tündi még az indulás előtt belekezdett a szokásos kedvencembe! A képkészítésbe.....olyan jót nevettünk és olyan jó képek készültek, majdnem minden nap megnézem őket, egy-egy szomorú zenére és egyszerre boldogan, illetve szomorúan gondolok vissza ezekre a napokra. Na, de a szomorúságríl majd később, mert most nem az a lényeg, hanem hogy mennyire élveztem ezeket a napokat. Amint leértünk, egyszerre belementünk a vízbe és hülyéskedtünk, úszkáltunk, illetve van egy úgynevezett ,,WIBIT", ami egy akadálypálya a vízben. Szofi alig várta, hogy kipróbáljuk, úgyhogy ha ő várja, akkor én is...tehát nyílván azt is kipróbáltuk, aztán kimentünk napozni. Igazából mondhatni ez ment egészen késő délutánig. Amikor hazaértünk, akkor beszélgettünk, kockáztunk, sokat nevettünk, majd leültünk vacsorázni. Tündi elővett egy pezsgőt is a svédasztalos vacsorához, amit nem értettem, de mindegy. Kitöltötte az italokat, majd megvártuk Szofit, mert ő még elment kezet mosni. Amikor ez a csodálatos személy helyet foglalt mellettem, akkor mondta Tündi, hogy akkor koccintsunk. -Mire? -Hmmm.....mondjuk a holnap estére! Gondoltam magamban, rendben, akkor koccintsunk arra, hogy remélhetőleg, holnap este is itt alszok és csak szerdán jön értem anyukám. Rám néztek mindketten. Nagyon furcsán. Nem tudtam elképzelni, hogy mi történt. Aztán leesett.....kiderült, hogy Szofinak az unokatestvérei csak csütörtökön jönnek és én maradhatok szerdán is. Megállt az idő, megszűnt körülöttem a világ. Annyira nagyon boldog voltam, hogy az még mindig felfoghatatlan számomra. Miért nem találták még fel az időutazást? Úgy visszamennék az időben erre a pontra..... Örömömben nem tudtam mit kezdjek magammal, ezért megöleltem Szofit, amit az ,,anyósom" el is kapott egy kép erejére.
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
Utána megint olyan volt, hogy konkrétam lemoshatatlan volt az arcomról a mosoly egész estig. Vacsora után leültünk ottbent az ülőgarnitúrára és már este 11 is elmúlt, de mi még mindig beszélgettünk. Aztán rájöttünk, hogy még mindhármunknak le kéne tusolnia. Először elment Szofi. Amíg Szofi tusolt, addig Tündi olyan dolgokat mondott nekem, hogy mondjuk úgy, hogy sokat segített és hálás vagyok a tanácsokért! Utána következtem én. Egész tusolás alatt arra gondoltam, hogy vajon miről beszélgethetnek ezek a nők. Ahogy ezem agyaltam, eszembe jutott egy pár hülyeség és egész jókat nevettem a zuhany alatt. Utána elment Tündi is, mi pedig végre négyszemközt is beszélgethettünk Szofival. Nem mintha zavarna, hogy az ,,anyósom" is ott van, de azért négyszemközt lenni a legjobb! Majd sok-sok beszélgetés és nevetgélés után lefeküdtünk aludni. A szobámba nagyon nagyon meleg volt, szerintem volt vagy hajnali 3, mire sikerült elaludnom, negyed 7-kor pedig fel is ébredtem. De legalább baromi jó tudattal aludhattam el, hogy csak 1 szobányira volt tőlem életem szerelme. Nem feltétlenül titkolt vágyam volt, hogy esetleg egy szobába aludhassak Szofival, de sajnos ez nem valósult meg, inkább hagytam és nem hoztam fel témaként sem.
