Az Igazi

A meglepetés

A szokásoshoz hasonlóan teltek a napok, hetek. Nagyon sokat beszélgettünk. Minden nap, amikor csak tudtunk. Az iskolát végiguntam, aztán jött a mindennél jobban várt beszélgetés! Így érkeztünk el június 18.-ához, amikor én délelőtt a mamámnál voltam, délután pedig át kellett sétálnom az évzáróra. Szofinak is ilyenkor volt a ballagása. Reggel anyukámmal kitaláltuk, hogy mekkora ötlet lenne meglepni Szofit azzal, hogy évzáró (neki ballagás) után csak úgy odaállítunk a házukhoz és beszélgetünk, sétálunk egyet. Vagy majd amit szeretne. Én borzasztóan izgultam.
De tudtam, hogy örülni fog neki! Inkább csak reméltem! Anya, még mielőtt eljött volna értem az évzáróra, előtte még vett egy művirágcsokrot, azt adom majd neki ballagási ajándékként. Évzáró utám beszálltam az autóba és elindultunk a házukhoz. Út közben öltöztem át, átvettem az ingemet és a nadrágomat. Megérkeztünk a házuk elé és ott álltunk az autóba szépen csendben. Csak én, anyukám és Tündi tudott a meglepetésről. Vele azért lebeszéltük, nehogy véletlenül rosszkor menjünk vagy esetleg zavarjunk. Ráírtam Szofira, miközben a házuk előtt álltunk a kocsival. Írtam neki, hogy ,,Hiányzol!" Szokás szerint visszaírta, hogy ,,Te is nekem!" Kérdeztem tőle, hogy ,,Tényleg? Akkor gyere ki az udvarra, mert unatkozok egyedül idekint!" Ennyi füllentés belefért, mert alapvetően soha nem szoktam unatkozni, szóval ezt az egy apróságot hazudtam neki. Kijött az udvarra és enyhén szólva meglepődött. Mi bementünk a házba, ott odaadtam neki a virágcsokrot, aminek nagyon örült. Kicsit cikinek éreztem a helyzetet, mert feltűnt, hogy mind a ketten meg vagyunk szeppenve. Éppen ezért megkérdeztem, hogy nem megyünk-e el sétálni egyet. Csak egy kicsit. Szofi igent mondott, aminek szintén megörültem. Elmentünk sétálni egyet, ami nyílván nagyon jó volt! Jókat beszélgettünk, nevettünk. Utána visszamentünk a házukba és ott folytattuk a beszélgetést, miután megettek minket a szúnyogok. Nagyon élveztem! Késő estig maradtunk, elég gyorsan elrepült az idő. Szívem szerint még maradtam volna bőven, de hát az már illetlenség lett volna, anyukám meg már fáradt volt. Ilyenkor esett le, hogy ő AZ IGAZI. Szofi nagyon örült nekem és nagyon jó volt újra látni őt. Életem eddigi legszebb éjszakája. Utólag jöttem rá, hogy teljesen felesleges volt annyit izgulni emiatt, amennyit izgultam.