Másnap mentem a mamámhoz, mint egy átlagos nyári napon. Alig aludtam 1-2 órát, végigsírtam az egész éjszakát.....nem értem magamat, hiszen semmi rossz nem történt, csak egyszerűen vége lett a nyaralásnak. Tudtam, hogy van nekem, hogy szeret engem, de mégis borzasztó szomorú voltam.....
Fáradtan és megint kisírt szemekkel érkeztem meg a mamámhoz. A mamám még nem volt otthon, éppen boltba volt. Leültem a heverőre, beindítottam egy szomorú zenét és folytattam, amit otthon.....
Egyszer meghallottam, hogy megjött a mamám. Kimentem az előtérbe. Megöleltem és a nyakába borulva sírtam. Nem akartam elengedni. Csak sírni akartam és elmondani a problémámat.
-Jaj Márk, mi a baj?
....
-Ugye ez most nem azért van, mert vége van a nyaralásnak?
Mire végre elengedtem, könnyes szemekkel rám nézett. Szegény, mondhatni egész nap csak vígasztalgatott....rendesen sajnáltam, de nem tudtam mosolyogni, sem boldog lenni. Július 29.-e van és ugye 4.-én leszünk 2 hónaposak. Minden nap csak győzködtem, győzködtem és győzködtem anyát, hogy hozzon össze valami találkozót, mert annyira hiányzik. Augusztus 1.-én két dolgot tudtam meg. Az egyik, hogy szerdán, tehát 4.-én találkozhatok Szofival! A másik, hogy egy haverom meghívott magához két teljes napra. Anya kérdezte, hogy benne vagyok-e. Ha őszinte akarok lenni, márpedig még mindig az akarok lenni, akkor nem volt sok kedvem hozzá, mert mindig is csak egyetlen dolgot akartam....látni a szerelmemet. Viszont másik szempontból azért fogadtam el a meghívást, mert abban bíztam, hogy akkor talán gyorsabban fog telni az idő.....
VOUS LISEZ
Az Igazi
Non-FictionEgy fiatal fiúról (rólam) és egy lányról szóló igaz történet, amely valamiért mégis mesebelinek tűnik, pedig én szavamat adom, hogy minden szó, amit olvastok, az úgy volt, ahogy leírtam! ,,Nagyon szerencsés embernek tartom magamat, hogy egy ilyen lá...
