Az Igazi

Augusztus

2021. Augusztus 3.

Tehát augusztus 3. van, még itt vagyok a haveromnál, ma késő délután megyek haza, másnap, tehát augusztus 4.-én pedig végre találmozhatok életem szerelmével! Nem tagadom....nagyon mérges és szomorú voltam, hogy úgy találkozunk, hogy csak sétálunk egyet, én szerettem volna kettesben, négyszemközt lenni és esetleg, hátha lett volna rá alkalom, hogy végre megcsókoljam....de hát ez MEGINT nem úgy történt, ahogy szerettem volna...de mindegy.
Semmi különös nem történt, sétáltunk egyet, beszélgettünk egyet, bár nekem végig úgy tűnt, hogy Szofi nagyon menni szeretne már haza, ami nagyon rosszul esett, de inkább nem tettem szóvá. Viszont magamra is mérges voltam, mert az oké, hogy az előzők miatt lecsökkentettem a kézfogást, de azért nem ennyire akartam....konkrétan háromnegyed, esetleg 1 óra alatt csak 2-szer fogtam meg a kezét, ami utólag belegondolva irtó kevés! (Azóta ezen már változtattam😉)
A következő találkozásunk augusztusban az egy újabb fellépés volt, augusztus 7.-én, Iszkázon. Nagyon jól éreztem magam, remélem Szofi, aki mint mindig, most is nagyon gyönyörű volt!!! Nagyon jót beszélgettünk, a tánc is jó volt, de semmi különleges nem történt.
Utálom......a fellépés után MEGINT elmentek nyaralni és nekem megint ki kell bírnom nélküle egy hetet. Ezen a héten is viszonylag sokat voltam szomorú, nagyon hiányzott (akárcsak most, pedig a jelenben ma találkoztunk, de akkor is hiányzik) és hát viszonylag sokat is sírtam, de ez nem lényeg....Nagyon hálás vagyok Tündinek és Szofinak is, hogy ennyire figyelembe veszik a kéréseimet és nagyon nagyon sok képet kaptam tőlük ezen az 1 héten. Az most megint csak mellékes, hogy ezektől csak mégjobban hiányzott, de legalább gyönyörködhettem a szépségében.....
Nyaralás után meglátogattak minket Szofi új kutyájával.....elég érdekesen álltam hozzá ehhez a kutyához. Én egy részről elleneztem, hogy egy 11 éves kutya mellé hoznak egy kölyköt....több szempontból is rossz döntés szerintem. A véleményemet meg is írtam Szofinak, aki azonban úgy értette, hogy én le akarom róla beszélni. Egyáltalán nem így van! Csak a véleményemet mondtam el és én is jól járok a kutyával, mert Szofi boldog lesz és ha ő az, akkor én is az vagyok. Volt viszont 1 mondat, ami rosszul esett....
-Nem értem miért akarsz lebeszélni róla, ez már eldőlt, alig várom, hogy itt legyen és vele lehessek!
Ez egy teljesen átlagos mondat és nem is tettem rá különösebb megjegyzést, csak azt, hogy nem akarom lebeszélni. Ami rosszul esett az a következő: ,,Alig várom, hogy itt legyen és vele lehessek!"
Félreértés ne essék, nyílván nem vagyok féltékeny egy kutyára.....de a fejemben megfordult, hogy nekem ilyet SOHA nem mondott még. Teljesen odavoltam aznap este, mert úgy éreztem, hogy annyi mindent megtettem már érte, de még soha nem kaptam egy olyan kedves mondatot, amit egy kiskutya kapott.....ez rosszul esett. Aztán átgondoltam a dolgokat, tudtam, hogy Szofi nem egy olyan ember, aki 10 percenként elmondja, hogy mennyire szeret engem (sajnos), aztán idővel rájöttem, hogy hülyeség, de azóta is hiányzik egy ilyen mondat....

Ha mondhatok ilyet, akkor mióta együtt vagyunk, azóta az augusztus volt a ,,legrosszabb". Ebben a hónapban találkoztunk a legkevesebbszer és ha jól emlékszem, akkor egyáltalán nem is voltunk négyszemközt, így nem tehettem meg, amit meg akartam......
Pedig én nagyon igyekeztem elérni. Egész augusztusba szegény anyukám azt hallgatta, hogy Szofi így, Szofi úgy, így találkozzunk, úgy találkozzunk, írj a Tündinek, hívd fel, beszéld meg velük, de hát akárhogyan próbálkoztam, sehogy nem sikerült elintéznem, hogy találkozzunk. Valmiért ez duplán rosszul esett. Először azért, mert nem sikerült összehozni négyszemköztes találkozást, másodszor pedig azért, mert olyan érzésem van, hogy mindig csak én erőlködök és olyan, mintha Szofi nem is akarna találkozni velem. Remélem, sőt gondolom, hogy nem így van, de akkor is így érzem és ez rossz. Dehát valahogy ezt el kell fogadni.....
Augusztus 26.
Ma jöttünk meg a Bakonybéli nyaralásról és elvileg délután megyünk varrónőhöz (fellépő ruha) Szofival és megint csak reménykedek valamiben, de attól tartok, hogy megint csalódnom kell....
Azt szeretném, ha hazafelé jövet anya lerakna engem a Szofiéknál, végre kettesben lehetnénk, megcsókolhatnám (ezt akarom a legjobban) és utána anya hazavinné a mamát, visszajönne ide és úgy mennénk a varrónőhöz.
-Á.....ez túl szép lenne! Tuti, hogy Szofiék nem érnek haza időben a mamájától és ezért nem lehetünk kettesben.......-gondoltam magamban szomorúan és mérgesen.
Meg is álltunk Cellbe ebédelni és reménykedtem, hogy mire mi végzünk, arra Szofiék is végeznek és akkor mehetek hozzájuk. Amikor megebédeltünk könyörögtem anyának, hogy minnél később hívja a Tündit, hogy most lenne jó. Ezt sajnos negyed óránál nem sikerült tovább húzni. Tündi nem vette fel a telefont....nagyon  mérges és elkeseredett voltam....
-Fogadjunk, hogy akkor fog visszahívni, amikor kiértünk Cellből!-vágtam oda anyukámnak.
Így is lett.....visszahívta és bocsánatot kért. Hazafelé menet meg sem szólaltam, csak bambulva mérges arccal néztem az előttem lévő ülést. Beszélt hozzám a mamám, könyörgött, hogy szólaljak meg, de én csak csendben ültem, gondolkoztam és próbáltam visszafogni magam. Az öklöm egyre jobban kezdte megkívánni az ülés háttámláját....
-Mama, hagyd!-mondta anya-Én átérzem a helyzetét, hagyd, hadd gondolkodjon.
Soha az életbe nem értettem ennyire egyet anyával és legbelül sokszorosan megköszöntem neki. Visszaértünk Cellbe. Onnan elmentünk a varrónőhöz. Magamhoz képest nagyon keveset beszéltem, ez nekem is feltűnt, de agyaltam. El akartam még hívni Szofit a nyár utolsó 5 napján valamimor, de a Tündi azt mondta anyának, hogy egyáltalán nem érnek rá.
-Anya! Te is nagyon jól tudod, hogy nem feltétlenül órákra szeretnék találkozni vele, csak láthassam a szerelmemet! Egy ebédre mondjuk vagy bármi, csak hadd ölelhessem meg!
De hát Tündi azt mondta EGYÁLTALÁN nem érnek rá....szomorú voltam....
Ezért a nyár utolsó napjára meghívtam egy haveromat, hátha vele gyorsabban telik majd az idő és hamar eljön az újabb találkozás Szofival. Nagyon ideges voltam, amikor ebben az 5 napban többször is azt írta Szofi, hogy;
-Mit fogsz ma csinálni?
-Hát még nem tudom, nincs semmi tervem.
Magyarul ráér. Simán találkozhattunk volna! Ettől olyan érzésem lett, mintha nem is szeretne engem vagy nem akar velem találkozni. Ezért ezt meg is kérdeztem tőle egyik nap, amire az volt a válasz, hogy miért gondolom így. Nem tudom, nem értem a helyzetet, de rájöttem, hogy az a legjobb, ha ezt az egész augusztust úgy ahogy van, elfelejtem.....