A Vadászok Holdja

3. 𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱

 Sorren a Zagreai zsúfolt sikátorok között menekült. A szűk utcácskák mindent körülvevő pókhálóként szőtték be a várost, így elviekben egyszerűbbnek kellett volna lennie, annak, hogy meglógjon, ám ezen számításai tévesnek bizonyultak. A nyomában loholó három katona jobban kiismerte magát az utcák útvesztőjében, mint ő. Eddig életében csupán egyszer járt itt, akkor sem jutott ideje feltérképezni a várost.

A sors cérnavékony szálainak a világok születése óta kibogozhatatlan eredetű görcse ellene dolgozott: az utcákat általában életteli zsivajjal megtöltő emberek remegve húzódtak a vályogból emelt, romos házak oldalához. A nők félve rántották magukhoz gyermekeiket, hogy a katonáknak még csak a közelébe se kerüljenek. Rettegtek tőlük, a hatalomtól, ami az egyenruhások kezében volt, igaz valódi hatalomnak aligha lehetett volna nevezni azt az erőt, ami a jól megélezett kardokat középszerűen forgató közkatonáknál összpontosult, de a nép szemében a kettő kéz a kézben járt, ami Sorrennek nem jött túl jól, hiszen így aligha tudott volna elvegyülni közöttük. Ráadásul az éhség, s szomjúság is jelentősen csökkentette a koncentrációs képességét, így az ébersége is pocsék volt.

A közte és a katonák között levő, eddig általa tűrhetőnek felmért távolság egyre inkább veszélyesen közelire szűkült. Nagyon közel jártak hozzá, egyetlen előnye ellenük pedig az volt, hogy a katonák egy részének hátra kellett maradnia, mivel lovakon igen nehezen fértek volna el a sikátorok szűk útvesztőjében. Alig állt a lábán, a fáradtság lassan eluralkodott rajta, de menekülnie kellett. Ha most megáll, akkor meghal. Abban a pillanatban megölnék, hiszen túlságosan kockázatos lenne visszaszállítani a tömlöcbe, mert ha egyszer meg tudott szökni Cassia egyik legjobban őrzött épületéből, akkor másodszorra is menni fog neki. Minden szűk utcácskával, kapualjjal újabb lehetőséget nyert arra, hogy a katonák szemük elől tévesszék. A romos házak útvesztőjében végre sikerült egy ismerős részt találnia; amikor egy évvel ezelőtt erre járt, mivel itt volt a vadászok akkori egyik menedéke, egy ezen az utcán levő kocsmában találkozott anyai nagynénjével, aki innen nem messze élt, egy piciny, romos, földszínűházban, ahogy a Zagreai lakosok nagy része. Átfuttatta a lehetőségeket a fejében. Ha nem jut el a nő lakásába, hamarosan kifogy az energiából, a katonák utolérik és megölik. Ha pedig azonnal oda megy, s azok követik nem csak őt ölik meg, de a nagynénjét is felakasztják, amiért egy gyilkost bújtat. Fogalma sem volt, hogy mit tehetne, hogyan óvhatná meg a saját, s egyetlen élő rokonának az életét. Az utcán hatalmas embertömeg hömpölygött. Egy pillanatra el tudott veszni közöttük, s ez a pillanat elég is volt arra, hogy szem elől tévesszék. Az emberek zajos és színes kavalkádjában senkinek sem tűnt fel a menekülő férfi. Kofák és vásárlóik között lökdösődött, lefordult egy kis utcában, s megbújt az ott levő szekérre halmozott rongyszőnyegek között. A katonák idegesen rohantak el mellette. Szem elől tévesztették. A szőnyegek közé fúrta magát, a szekér pedig váratlanul meglódult.

*.·:·.☽✧✦✧☾.·:·.*

A zötykölődő jármű idegesítően lassan haladt a poros utcácskákon. Már kiértek Zagrea belvárosából, az utcák kevésbé bizonyultak szűknek, így a szekér bakján ülő férfi sem káromkodta el magát minden második pillanatban, amiatt, hogy a guruló tákolmánya a házak vályogfalainak ütközik. A hangzavar is elenyészett, helyét a kerekek monoton nyikorgása vette át, Sorren pedig megnyugodott annyira, hogy egy pillanatra ki merte dugni a fejét a szőnyeghalom alól. Kicsi, egymástól távol álló házak alkották az utcát, amin keresztülhaladtak. A levegőben ürülék szaga terjengett, a kidűlt-bedűlt házak tornácain rongyokba öltözött, piszkos emberek tettek-vettek, bár leginkább a legtöbbük kezében megtalálható üvegcsék tartalmára figyeltek. Sorren ülő helyzetbe tornázta magát. Szinte biztos volt abban, hogy már lerázta a katonákat, de azért elővigyázatos volt. Úgy gondolta, hogy nagyon jó lenne egy ideig a szekéren haladnia, mivel étlen-szomjan, fegyver nélkül nehezen tudott volna önállóan messzire jutni, főleg, hogy másnapra valószínűleg már egész Cassia tele lesz a körözési plakátokkal, melyeken majd a feje virít majd, viszont nem maradhatott itt, a következő nap Cassiában ugyanis hagyományosan a hét utolsó napjaként munka nélkül töltött idő volt a nép számárra, akik az ezzel felszabadult szabadidejüket általában a nehezen összekuporgatott pénzük felesleges portékákra való költésével töltötték. Ha megtalálják a szőnyegek közt, nem látják sehol szívesen, hiszen még ha nem is tudják kicsoda, csak egy egyszerű csavargóként azonosítják, akkor is messzire kergetik, s valószínűleg úgy összeverik, hogy a világát sem tudja majd, de ha addigra kiderül, hogy keresett bűnöző hamarosan ismét várhatja majd az akasztását, ezúttal viszont már nem lesz kiút. A szőnyegek között kutatva kezei egy kulacsba és egy kicsi, nem túl nehéz erszénybe akadtak, amiben nem lehetett több húsz argannál, de más számára használható tárgyra nem bukkant. Ismét felmérte a lehetőségeit; a lassuló szekérről egészen könnyen leugorhatna, ahogy pedig haladtak, egyre kevesebb embert látott az utcákon, így talán nem is keltene akkora feltűnést. Másrészt pedig, ha szerencséje lenne egy kis ideig még utazhatna úgy a szekéren, hogy ne vegyék észre, s az éjszaka leple alatt feltűnés nélkül eloldaloghatna, de ezt a gondolatot gyorsan elvetette, mivel úgy sejtette, hogy a férfi nem hagyja a Zagreában igen értékesnek számító szállítmányt a szekéren, vagy pedig őrizni fogja, hiszen könnyen az itt portyázó tolvajok zsákmányává válhatott volna. Így gyorsan kellett meghoznia ezt a döntést. Az alkonyattal együtt leereszkedő félhomályban leugrott a lassuló járműről, jobb lábába éles fájdalom nyilallt a hirtelen mozdulattól, de muszáj volt eltávolodnia a szekértől, nehogy gyanút keltsen a környéken kószálókban. Amint megbizonyosodott róla, hogy nem figyel rá senki, futni kezdett. Nem érdekelte a lábát hasogató fájdalom, az éhségtől görcsbe ránduló gyomra, kiszáradt torka, csak rohant, remélve, hogy elég messze van ahhoz, hogy ne tudják megtalálni.