I'm Not Afraid Of You!-VKOOK

Ø7.chapterØ

KTH:

2020. 12. 12. Szombat délután

De arra nem számítottam amit látni fogok...

Vagyis nem látni, hanem érezni. Amint felé nézek, ajkait érzem meg a sajátomon. Mivel az ággyal szemben állok, ezért a telefonom az ágyra kerül, Kook pedig az ölembe ugrott. Tarkómnál masszírozza a bőröm, miközben csókolózunk, én pedig a fenekénél tartom meg. Hihetetlenül jó érzés így lenni. Fal felé megyek, s mikor oda érek, felkenem, hozzá préselődöm és úgy csókolózunk tovább. Ha levegőt akarunk venni, gyorsan elválunk, utána rögtön egymásra tapadunk. Nem tudom mi van vele, de ez úgysem tart sokáig. Egész délután csókoljuk, simogatjuk egymást, semmi többet közben az ágyhoz is oda találok és fekve csináljuk mindezt. Hiába állok, nem tudnám megint AZT csinálni vele. Este van már és alig tudok elszakadni tőle, fürödnünk is kell, nagy nehezen el is viszem, de ragaszkodik hozzá, hogy vele fürödjek. Bele egyezem és a zuhany alá beállva kezdünk el mosakodni, míg egyszer drága Kook azt nem gondolja felugrik az ölembe, s megcsókol. Tagom már alapból áll, így amaz Kook fenekére csapódik és mozgás közben be-becsúszik a farpofái közé. Elkezdek remegni, hisz nagyon jó érzés. Sőt, kurvára érzékeny vagyok most. Észhez térve teszem le, lemosom a maradék habot és megyek ki, derekamra csavarva a törölközöt. Megtörlöm magam, felveszem a boxert majd zuhanok is be az ágyba. Amint elhelyezkedem el is alszom..

JJG:

Miután kimegy Taehyung, én össze rogyok a tusoló alatt. Hevesen veszem a levegőt, remegek. Emlékszem a hétre és valamiért nem bántam meg, de ezek szerint Ő igen. Nekem ez volt az első, nyílván mohó vagyok e téren. Nem tudok leállni ezzel, ha pedig nem érint meg, megbolondulok.
Egy maroknyi vizet össze gyűjtök, majd az erőmmel kezdek játszani a folyadékkal. Boldog vagyok, egy pillanat erejéig. Aztán eszembe jut amit leművelek. Bűntudatom, van hiszen csak segített, nem is élvezte. Megtörlöm magam, felhúzom a nadrágot és a pulóvert majd a nappaliban lévő kanapén elfekszem. Kizárva mindent, védőburkot csinálok magam körül majd próbálok elaludni, ami egy idő után sikerül...

2020. 12. 13. Vasárnap dél

Reggel arra kelek, hogy kopogtatnak a burkon. Nem akarok felkelni, de már egy ideje ezt csinálja és már nagyon irritáló. Morogva veszem le a védőburkot, majd szemdörzsölve ülök fel, addigra mellém ülnek.

-Jó reggelt. Itt az ebéd. Jó étvágyat!-adja az ölembe én pedig elvéve tőle a zöldséges-sonkás-rántottát kezdem el enni csukott szemmel.

-Kössz-morgom neki oda.

Csendben eszek, Ő pedig csak maga elé bámul. Miután megeszem, elviszi majd vissza ül mellém, felém fordulva megszólal.

-Miért aludtál a kanapén?-néz rám.

-Csak-vonom meg a vállam.

-Jeongguk! Válaszolj!

-Mi lenne? Semmi. Minek foglalkozol velem?-csúszik ki a számon meggondolatlanul.

Mire kettőt pillantok Taehyung alatt vagyok, Ő pedig morogva néz rám, ami megrémít. Ijedten nézek rá.

-Drága Jeongguk, még egy ilyen hangnem és nem teszek jót magamért-mondja mély hangon.

Megijedek, hiszen ennyire mély hangon nem szólt hozzám soha. Remegve csúsznék hátrébb, de nem sikerül, bárhogy is akarom. Taehyung szemszíne kezd vörösre váltani, ráadásul a szemfoga is elkezd nőni, ami miatt hatalmas félelem járja át a testem, szemeim könnyesek. Nem merek mozdulni, ő viszont lenyúl a nemességemhez és nadrágon keresztül kezd izgatni, ami lassan, de sikerül neki. Amint a tagom kemény lesz, lehajol a nyakamhoz és karcolgatni kezdi, majd hirtelen belém mélyeszti lassan a fogát. Ijedten próbálom eltolni magamtól, utána a fájdalom miatt a felkarjába kapaszkodom, hogy a fájdalmam enyhítsem valahogy, ami kevésbé sikerül. Minél mélyebbre megy, annál rosszabbul érzem magam, ráadásul a véremet is szívja. Mind eközben keze gyorsan jár tagomon, de meg se érzem, ezért inkább elcsapom, mert irritál.

-T..taeh, kérlek, f..fejezd beh..rosszul érzemh magam..-mire ezt a mondatot kinyögöm, addigra kezd a sötétség elnyelni..

2020. 12. 17. Csütörtök délután

Arra kelek, hogy valami szőrpamacs bújik a karomhoz. Lassan nyitom a szemeim, szuszogok, majd nyugodtan ülök fel. A szőrmók az ölembe ül és nagy szemekkel néz rám. Nem értem, mit szeretne. Megsimogatom a buksiját nyugtatásképp, de nyűszíteni kezd, ami miatt kétségbe esek. Mi lehet a baja? Az ajtó felé kapja a fejét, én is oda nézek, de amint realizálom, hogy Tae ott ül az ajtó mellett, csukott szemmel, addigra már eldől. Erre felkel majd riadtan ül fel, körbe néz, s amint meglát, megnyugszik, de rögtön meg is ijed. Nagyot nyel, majd megszólal.

-Minden oké?-nem értem miről beszél.

-Uhm persze. Miért?-simogatom a kutyus fejét.

-Nem emlékszel semmire mielőtt bealudtál?-kérdi.

Mintha kezdene valami derengni...
Oh baszki..

-Ohh, hogy az? Hát.. nem tudok erre mit mondani. Megtörtént, megtörtént. Nincs mit tenni...

-Jungkook..

-Tényleg semmi gond!

-Jungkook..

-Tae, semmi baj..

-De van! Baszki én megjelöletelek!-kiabál rám, az arcom pedig úgy marad.

Megjelölt? Az baj nem? Tőle fogok függni.
Csak csendben hajtom a fejem a kiskutya felé, aki pont rám néz, így szemezik velem. Apró mosoly kúszik ajkaimra, majd simogatom a füle tövénél.
Erre..nem tudok mit mondani.
Megtörtént, megtörtént. Nem lehet a múlton változtatni. Max egy-két órát együtt töltünk suli után. Amúgy kurvára nem tudom miért vagyok ilyen kibaszott nyugodt.

-Meddig voltam kiütve?-kérdem halkan.

-Négy napig. Csütörtök van, délután három óra-válaszol.

-Szívások mennyire tűntek el?

-Halványan látszanak. Ha úgy van hétvégén haza mehetsz-néz el.

Nagyon nem akarja.

-Tae.. gyere ide, kérlek..-mondom neki halkan.

Elhúzva a száját, rázza a fejét, de mikor meglátja a bánatos arcomat, elereszt egy sóhajt és felkel a földről, lassan sétál ide, majd bemászik mellém, mire én azonnal magamhoz szorítom. Most csak ennyi kell. Senkit nem öleltem meg, mindig mások ölelnek, viszont Taehyung ölelése valamiért nyugtató hatással van rám.

-Maci, van laptopod?-kérdem tőle aranyosan.

És igen. Macinak hívtam, amin meglepődik.

-Igen, van. Mit szeretnél nézni?-kel fel laptop keresésére, amit egy morgással jelzek, hogy nem tetszik.

Szobában nem találja sehol, ezért kimegy a nappaliba, majd pár perc múlva visszatér laptoppal a kezében. Amint a segge érintkezik a matraccal, azonnal lenyomom és rajta fekszem.
Fejem a mellkasán, kezem a nyaka körül, lábam átdobtam a derekán és lehunyom a szemem pár pillanatra. Beszívom enyhén menta illatát, amitől kiráz a jóleső hideg.

-Vasembert kapcsold be, kérlek..-motyogom alig kivehetően, de Ő mégis hallja.

Egy kézzel elintézi, s miután sikeresen elvégzi, elhelyeszkedve kezdjük el nézni.
Nem tudom, hogy miért, hogyan, miképpen, de nagyon jól esik a közelsége. Rajta is látom, hogy élvezi, de valami gátolja..

•pár óra múlva•

Miután vége van a filmnek, kiszállok az ágyból kinyújtóztatni az elgémeredett végtagjaimat, majd előre hajolok, így bepucsítva Taenek. Mikor egyenesbe vágom magam ismét, olyat hallok, amitől vörösebb leszek, mint a rák.

_Úgy megraknám most így, mint a gyerek a zsákját édességgel...