I'm Not Afraid Of You!-VKOOK

17.chapter

Nézzétek el a rímeket, valamit össze kellett csikarnom. Jó olvasást!

JJG:

Ahogy egymással szemben állnak és szemeznek megrémít. Ugyan Taetől nem félek, de az idegentől annál jobban.

-És csodálkozol, hogy anyáék kidobtak anno?-szűri ki a fogai közül.

-Azzal mi van? Majd téged is kifognak-nevet fel.

-Anyám miattad halt meg majdnem!-lép hozzá közelebb.

-És mégis te vagy hibrid! Mi ez, ha nem igazságtalanság?-néz rám tettetett gondolkodó arccal.

-Őt végképp hagyd ki ebből!-szólal fel a belső alfája.

-Hihihi~, nézd már, szerelmes a Kicsike!-kiált fel vihorászva.

-Tűnj el a városból! Minek jöttél vissza?-vicsorog.

-Oh, tényleg!-komolyodik meg, őszintén.

-Baj van. A bölcs jóslatot kapott és érintettek vagytok benne-néz ránk jelentőség teljesen.

-Mi van? Ennél jobbat nem tudtál kitalálni?-nevet fel idegesen a párom.

-Taehyunt, komolyan mondom. Anyáékkal már beszéltem, ott van a bölcs is. Apa mondta, hogy randin vagy, ezért megkérdeztem, ki az. Így elmentem Jeonékhoz, de nem voltatok ott. Az illatotokat követtem, bár nehezen, mert igen halványak voltak-meséli el.

De tényleg. Mesélős hangnemmel.

-Ezt nem hiszem el. Jeongguk, menjünk!-fog a csuklómra és elkezd húzni.

Társaságunk új tagja mögöttünk jön, így hallom minden egyes szavát.

-Dühös a Kicsi. Sokszor szokott ilyen lenni. Bátyó lévén mindig cukinak tartottam. Most is-mondja nekem, közben Taet nézi, mikor fordul hátra.

-Ekkora a baj, hogy nem is törődik azzal, amit mondasz?-kérdem halkan.

-Sajnos tényleg nagy a baj. Na, de!-csapja össze tenyerét.

-Mivel még nincs itt a komolykodás ideje, mesélek róla pár sztorit gyerekkorából!-mosolyodik el ördögien.

De az a pozitív, mint akit szivatni akar.

-Előtte lenne egy...

_Ne haragudj, Szerelmem, de ne most akarj kikérdezni. Ha lenyugszok, elmondok mindent-a "Szerelmem" szó hallatán, pillangók röpködnek a hasamban.

Igen, azt hiszem, totál szerelmes vagyok.

-Kicsi Tae, három éves volt, amikor egy kis medencében szórakoztunk. Egy darabig még el is voltunk, aztán hirtelen észre vettem, hogy buborékos a víz. Egy ideig gondolkodtam, Tae ártatlanul játszott. Aztán a háta mögül elkezdtek jönni a kis barna krokodilok-borzong meg.

Ez a faszi nem százas.

-Én naivan azt hittem Öcsikém eldugta őket előlem, így boldogan nyúltam hozzá, el is felejtettem, hogy min is törtem a fejem. Megmarkoltam, épphogy a számba raktam volna azt, mikor megcsapott a bűze. Azok a kis barna krokodilok, szar darabok voltak!-kiált fel, én Taehez közelebb megyek, de Taehyun utánam jön.

-Akkor, abban a pillanatban, hat évesen torkom szakadtából üvölteni kezdtem, hogy-itt a két tenyerével egy tölcsért formál, abba készülve beszélni.

-ANYA, TAEHYUNG BESZART!-ordított a fülem mellett, én viszont izomból hasba könyökölöm, így lemarad egy kicsit.

-De, hát, kérem szépen, éppen meséltem!-háborodik fel, lassan feltápászkodva.