I'm Not Afraid Of You!-VKOOK

∅2.chapter∅

JJK:

2020. 12. 05. Szombat

-JUNGKOOK!-ugrik rám az öcsém.

Mi az Isten?

-Ahh, te barom.. Ez fáj!-lököm le magamról.

-Egy fiú téged keres.

-De hát szombat van!

-Igen. Na pattanj!

-Omoo.... Jól van..-szállok ki az ágyból, elővettem egy rövid nadrágot, menet közben felvettem magamra.

-Idő?

-08:30-Jézus fasza.

Ki zaklat ilyenkor?!

-Ősök?

-Már elmentek dolgozni.

-Lányok?

-Alszanak.

-És te hogy hogy ébren vagy?

-Felkeltem csengőre-néz félre.

-Nem szoktál felkelni rá-állunk meg az előtérnél.

-Csak..

-Ne hazudj! Soha nem köptelek be anyuéknak, mi változna?

-Csak egy srác volt itt..

-Hmm.. Ezt majd megdumáljuk-majd nyitom is ki az ajtót.

Kellemes idő van, korán reggel. Rövid nadrág meg egy póló, reggel hétkor, tél elején így megyek ki. Nem vagyok normális..
Mivel nincs a személy az ajtó előtt, a kapuhoz kell menjek. Komótosan kimegyek, majd a kapuajtó előtt megállok. Felemelem a fejem és meglepődök.

-Hello, Jeon-int egyet hanyagul.

Fel van öltözve rendesen, mégis inkább veri a víz.

-Hello?-köszönök neki furán.

-Mit akarsz, Kim?

-Szarul állok bioszból és matekból. A tanár azt mondta, hogy korrepetálsz belőle-támaszkodik neki a kapuajtón és a tekintetemet fürkészi, ami nem mond semmit.

Hogy az a..

-Értem. De ehhez a beleegyezésem is kellene, nem?-vonom fel az egyik szemöldököm.

-Nem. Most kivételt tesz. Engem muszáj különben megbukok..-forgat szemet.

-Szóval kötelező lett neked Jeon-vigyorog a pofámba.

Te szemétláda..

-És ha nemet mondok?

-Úgyse teszed-mondja magabiztosan.

Oh, hogy rugdosnálak tökön..

-Nincs más választásom-forgatok szemet.

Csak elmosolyodik.

-Holnap a suli előtt tali ugyan ilyenkor-ugyan ilyenkor!

-Nem szükséges..

-Akkor, hogy akarsz eltalálni hozzánk?

Oh, hogy az a...

-De..-kapja el az arcom és úgy húz magához.

-Jöhetek én ide..-suttogja az ajkaimra.

Én meg csak az íríszeit tudom nézni, amíg Ő az ajkaim. Hirtelen vörössé válik a szemszíne, ami meglep, de valamiért tetszik. Annyira magával ragad, észre sem veszem, hogy nagyon közel van hozzám. Az ajka súrolja az enyémet, lehelletét érzem és hevesen vesszük a levegőt. Már érintené össze őket, de hamar kapcsolok és egy méternyit elhátrálok.