I'm Not Afraid Of You!-VKOOK

🔞Ø9.chapterØ🔞

JJG:

2020. 12. 17. Szombat késő este

-Apah.. kórházban van..-sírok fel, tüdőm szinte kiszakad a helyéről, annyira fáj már.

Taehyung szinte lesokkol hírtől.

-Hát, de miért? Mi történt?-próbálja megtalálni a hangját.

-Meg..meg támadták..és most eszméletlen, de az állapota stabil..félek..-bújok bele a mellkasába.

-Nem lesz semmi baj, ígérem!-ölel magához szorosan.

Olyan nyugtató a jelenléte.
Biztonságban érzem magam mellette.
Annyira, hogy mindent elfelejtve, ami történt ma az apámmal, még annak ellenére is, hirtelen megkívánom.
Feljebb emelve egy kicsit a fejem, ajkamat nyakára tapasztom, közben az ölébe helyezem magam szembe fordulva vele, s úgy folytatom amit elkezdtem. Ellenkezni próbál, de nem tud. Nekem nem.

-Kookie, ne..ne csináld, ez csak hirtelen..felindulás..-akadozik meg, miközben én egyre feljebb megyek a nyakán.

Meg van a gyenge pontja. Az ádámcsutkája.
És nekem az a kedvencem, hiszen olyan szépen kirajzolódik, hogyha rá nézek, rögtön izgalomba jövök.
Mondata végén megszívom azt, Ő pedig derekamra mar. Felnyög, amire a hajába kapok, ajkaira hajolva húzom egyre közelebb magamhoz. Leteperem, ágyékán mozgolódok, hogy minél előbb elmenjen az esze és ne tiltakozzon.
Miért lenne ilyen egyszerű?

-Jungkook! Fejezd be..-tol le az öléről, de megállítom.

-Alfám, én itt és most azt akarom, hogy megrakd a kibaszott seggemet!-mondom a szemébe nézve, komolyan, kéjjel teli hanggal.

Íriszeim égnek, gondolom kéken virítanak.
Az övé gyönyörű karmazsin vörös színben pompázik.
Pólómat széttépi, majd helycsere támadást végez. Megérzem a padló hidegét, karjaim az egyik karjával le vannak fogva, a másikkal a hajamba tép, félre húzza a fejem, hogy a nyakamhoz férjen. Fáj amit tesz, de beindít ez az erőszakos, birtokló énje. A bőröm forró, szemeim fájnak, nedvem folyik, mint csapból a víz, a farkam lüktet. Csípőm muszáj vagyok fellökni, éreznem kell valamit, ami könnyít egy kicsit rajtam. Taehyunggal nem tudom mi van, de ahelyett, hogy harapna, csak a bőröm nyalja.
Most az alfája és a vámpírja egymással harcol?

_Nyugi, Nyuszim, egy perc az egész!-nyal végig az ütőeremen.

Felnyögve markolok a hajamba, hogy magamra erőltessek egy kis türelmet, de túl vonzó, hogy várni tudjak.

_Nem érdekel melyik győz, de ne baszakodj, mert érezni akarlak!-ezzel a mondattal rögtön belém harap.

Fájt-e? Nem. Vagyis, jó értelemben fájt. Élvezem, hogy fáj..

-Omega, ne gondolkodj ilyen hangosan, különben bedurvulok-szemei teljesen elvarázsolnak.

-Mi van, ha ez a célom?-nézek rá a lehető legártatlanabbul.

Leszáll rólam, amit meglepett nyögéssel veszek tudomásul. Lihegve fekszek a padlón, lassan elbőgve magam. Taehyung illata egyre jobban erősödik, én pedig kezdek megőrülni. Hirtelen a nadrágom korcát megmarkolja valaki és úgy késztet arra, hogy keljek fel, amit nehezen megteszek. Taehyung illata egyre jobban csak erősödik és erősödik, ami miatt az eszem teljesen elveszti az irányítást. Erőszakosan lököm az ágyba, utána mászok beharapva az ajkam nézek végig a szemébe, amit szinte úgy néz, mintha attól félne, hogy ha elpillant már nem leszek itt. Ne aggódj alfa, tőlem nem szabadulsz meg!
Ajkaimon végig nyalva nézek tovább íriszébe, nyaka felé véve az irányt. A testrészre tapadva kezdem erősen szívni, közben ölébe ülök, fenekem teljesen tagjához simul. Keze derekamnál találnak helyet, amit erősen meg is szorít, kissé felnyögve. Elmosolyodva harapok erősebbet, mindkét kezemmel hajába kapva. Elengedve a megkínzott bőrt hajolok ajkaira, vadul tépve azokat, majd alsó ajkát megnyalva kérek bejutást. Hezítálva ugyan, de megadja, azonnal becsúsztatom a nyelvem az övé mellé. A harcban Ő marad alul, amin belül meglepődök, de nem nagyon törödők ezzel, tovább falom ajkát. Szobában csak a cuppogások és a morgások hallatszanak, amitől bizsereg az egész testem. Mancsa lecsúszik a fenekemhez, amit markolgatni kezd, később pedig az ujjai kúsznak be a nyílásomba.