2021. 01. 12. Kedd, reggel
JJG:
Csendben ülünk a nappaliban. Apa velünk szemben. Feszült csend.
-Nem gondoltam, volna, hogy ilyen gyorsan mennek nálatok a dolgok. Jeongguk, azt hittem több eszed van. Taehyung, te pedig meg sem állítod ebben. Már csak azt nem tudom, melyikőtöket hibáztassam jobban-fogja a fejét.
Most nem tudom, hogy nevessek ezen, vagy maradjak csendben. Nem is gondolja komolyan. Úgy döntök a jókedvemnek hangot adok.
-Apa! Ez természetes. A mi fajtánknál sokkal másabb, mint az átlagos embereknél. Mi az igazi ok, hogy beszélni szeretnél velünk?
-Ennyire átlátszó vagyok?-bólintok.
-Igazából, azon aggódom, hogy teherbe esel.
-Oh! Hát, ezen nem kell aggódnod. Nem tudok teherbe esni. És ez biztosan tudom állítani-mosolygok rá bíztatóan.
Mindketten meglepődve néznek rám. Volt időm kutatni és Moon is sokat segített ebben.
-Ó, akkor menjetek! De legközelebb zárjátok be az ajtót!-veszi szigorúra a formát.
-Legközelebb inkább kopogj, apa!-görbül felfele a szám.
Viszonozza, így Taehyung kezét megfogva sprintelek fel vele a szobámba. Amint az ajtó becsukódik, az alfa azonnal ajkaimra tapad, mélyen falva azokat. Halkat nyögve ugrok fel az ölébe, de hirtelen érte, ezért a padlón kötünk ki. Nem foglalkozunk ezzel. Mancsai a fenekemet tapizzák, én a felkarját markolgatom. Végül meg kell szakítanom ezt a pillanatot.
-Tae, majd este folytatjuk-nyomok egy utolsó puszit szájára.
Ő csak hisztisen nyöszög, majd feláll, velem együtt. Lábaimat a földre teszem, majd elterülök az ágyon. Mellém fekszik és benyom a telefonján valami hülye sorozatot. Gondolván egyet a mellkasára teszem a fejem, s egy idő után elalszok..
*délután 15:29*
Egyedül ébredek fel. Egy kis cetlit találok magam mellett. Álmosan dörzsölöm meg a szememet, felülök, kinyújtoztatom a végtagjaimat és elolvasom a kék, kicsi papírt.
"El kellett mennem előkészülni. Gyere a sulihoz legközelebbi parkba, ott találkozunk. Ruhádat elkészítettem, a széken van."
-Hm, milyen figyelmes!-forgatok szemet mosolyogva.
Felkelek az ágyból, odasétálok az említett bútorhoz. Ott volt egy kissé bő, fekete farmer, egy méregzöld inggel és egy pár szürke Adidas sportcipő. Úgy látszik laza randi lesz. Felaggatom magamra őket, bele túrok a hajamba, fújok magamra egy kis sprayt, majd késznek nyilvánítva magam lépek ki a szobámból. Lesétalok a lépcsőn, az előtérbe, ahol apám vár egy virággal.
-Téged is belevont?-húzom fel a szemöldököm.
-Csak eddig. Tessék!-adja a kezembe a piros rózsát egy piros fecnivel.
-Ja, és a fekete szövetkabátod vedd fel! Ő utasít rá-mosolyog rám, amit viszonzok.
Felveszem a ruhadarabot, átlépem a küszöböt becsukva magam után az ajtót. A kapu előtt elolvasom.
"Ha megkaptad, azt jelenti, apád oda adta. Nos, nincs más teendőd, mint a rózsával a kezedben elsétálni az első célig!
Ui.: Ez csak egy ellenőrzés volt, hogy úgy csinálod-e, ahogy elterveztem :D"
YOU ARE READING
I'm Not Afraid Of You!-VKOOK
FanfictionEzt a várost fura lények környékezik meg. A lakosság 10%-a természet feletti lény pl.: démonok, vámpírok, vérfarkasok és ehhez hasonlók, vagy kötödők. Eddig békében éltek, de kezdenek a dolgok megváltozni... _Top:Taehyung _Bottom:Jungkook _Kitalált...