I'm Not Afraid Of You!-VKOOK

Ø8.chapterØ

2020. 12. 17. Szombat délután

JJG:

-Mit mondtál?-pillantok a falra kicsit ijedten.

Hiszen ezt a fejemben hallottam. Jézusom..

-Nem szóltam egy szót se. Minden..

-Hallottam a gondolataid!-nézek rá picit kétségbeesetten.

Nem értem mi ez. Hogyan? Mi történik velem? Mióta Taehyung az életembe lépett azóta vannak ezek a furcsaságok. Miért kell furcsának lennem? Miért nem lehetek átlagos?

-N..ne haragudj, ezt nem tudom befolyásolni. Elmegyek a boltba, addig pihenj-felöltözik, és elmegy.

KTH:

Miután kilépek a házból, megyek az úticélhoz. Útközben össze futok Hoseokal, aki épp jön ki az üzletből. Köszöntjük egymást, beszélünk, majd kiderül a bajom is. Megemlítettem már, hogy csak a barátaim tudnak mindent rólam, szüleim, rokonaim semmit, így elmesélem neki, mi történt a hetekben, Kookról is meséltem. Nagyon nem tetszik, hogy így rakja a paklikat az élet. Nem így kellett volna ennek megtörténnie. Semminek sem. Nem így terveztem. Most vagy romlani fog minden, vagy jó irányba haladunk majd. Vagy csak a kényszer miatt leszünk 'jóba'. Most az egyszer félek, és ez nagy szó.

-Szappan opera a te életed! Jesszus, haver, ez rosszabb mint a Nap!-na igen, ő is egy vámpír, de ő aranyvérű.

-Ez ritka szar poén volt. Nem tudom mit csináljak-sóhajtok gondterhelten.

-Sajnos én se, de egyenlőre sodrodj az árral, majd meglátjuk mi lesz belőle. Jobbat nem tudok-vereget hátba.

Bólintok egyet, majd bemegyek a boltba. Hoseok is bejön velem, segít ahol tud. Bevásárolok rendesen napos időket jósolnak, ami hát nem igen jó. Miután mindent kifizetek, megyünk Hobi autójához,(van olyan rendes, hogy megkérdezi) beülünk és hajt is hozzám, kipakolok, elköszönünk egymástól. Kicsit félve megyek be az elő szobába, lehúzom a cipőt, kabátot, utána a szatyrokat megfogva indulok a konyhába. Elrakom a dolgokat a helyükre, utána bezárom az ajtót és felmegyek a fürdőbe. Leülök a kád szélére. Félek bemenni. Annyira, de annyira félek. Mit fog mondani, csinálni, hogy fog reagálni, itt van-e még egyáltalán. Ez úgy el lett cseszve, hogy nem tudom megjavítani. Sóhajtva állok fel, megyek ki, szobámig és az ajtaja előtt megállok. Remegve nyúlok a kilincsért, lassan s halkan nyitom ki a falapot. Sötét van. A redőny le van húzva. Képességeimnek hála, jól látok a sötétben, hunyorognom, se kell, hogy észre vegyem, hogy Kook alszik. Kutyámmal együtt, összebújva. Nyugodtnak tűnik, remélem tényleg az is. Átlépem a küszöböt, becsukom az ajtót, zajtalanul jutok el az ágyig, elfekszem tisztes távolságban, majd el is nyom az álom.

Ébredezni kezdek, nyalogatás által, kisebb súly telepedik a mellkasomra, mancsokat is megérzem. Mosolyogva simogatom meg Yeontan buksiját, de le is hervad amint eszembe jutnak a dolgok. Nem is csodálom, hogy utálnak.

-Yeontan, gyere le onnan!-szól rá Kook halkan.

-Fent vagyok-mondom rosszkedvűen.

Feljebb csúszok az ágyban, megdörzsölöm a szememet. Mire újból felnézek az ajtóra, már Kook hozza nekem a reggelit. A kutyát kirakom az ölemből, így oda tudja tenni a tálcát. Amint leteszi, elkapja Yeontant, leviszi az ágyról és a földön játszik vele. Csendben eszek, csak kis körmök koppanása és Kook kuncogása tölti be a szobám. Miután végzek az evéssel, leteszem az ágy másik oldalára, lemászok, oda sétálok Kookhoz, leülök mögé, átölelem és úgy nézem tovább a kisebb jelenetet. Kis kötéllel játszanak, az egyik részét az előttem lévő fogja, másikat pedig kiskutyám. Tanie próbálja elvenni, de nem sikerül, akárhogyan is rángatja. Végül a fekete hajú elengedi, így a jószág hátra bukfencezik, össze zavarodva néz, utána feláll és farkát csóválva jön vissza a játékával. Kook kuncogva fogja meg a szabad végét és megismétlődik a jelenet. Állam a vállára teszem, közelebb húzom magamhoz, mélyen beszívom az illatát. Kis idő múlva én is beszállok a játékba, aminek Yeon nagyon örül, csóváló farkát elnézve. Sokadik esés után egyszer csak egyenesen Kook ölébe szalad. Elkapja, majd a hasát kezdi vakarni amit nagyon élvez, ezért én is beszállok. Kezünk összeér, amitől kiráz a hideg, Ő pedig enyhe pirosodással reagál le. Ajkam beharapva veszem nehezebben a levegőt, arcom nyakába bújtatom. Szaggatottan veszi az oxigént, erősen szugerálja a kutyát, egy pillanatra sem néz rám. Össze szedve magam fordítom arcát az enyém felé, íríszeink megtalálják egymást, s percekig nézzük a másikét. Lassan hajolok ajkaira, előttem ülő lélegzetét vissza tartva várja, hogy megtörténjen. Ajkairól a már-már sötét szemeibe vezetem a tekintetem, ami úgy csillog, mintha az univerzumot látnám benne. Több se kell, úgy marok ajkára, mintha az életem múlna rajt. Lassú, érzéki tempót diktálok, ami miatt teljesen feláll a kicsi Tae. Kook a hátát a mellkasomnak dönti, úgy élvezve tovább a csókot. Bele hümmög, amit jó jelnek veszek, ezért tenyerem, nyakhajlatára helyezem, közben simogatom az ujjammal. Aztán hirtelen elvál tőlem.

-Ez..így..nagyon kényelmetlen..-fordul meg és az ölembe ül velem szembe.

Most Ő mar ajkaimra, egyik kezével a tarkómat simogatja, a másikkal a felkarom szorongatja, az én kezeim a fenekénél járnak, bele markolok, mire felnyög az érzésre. Rövid nadrágjába bele téve a kezem simogatom tovább a félgömbjeit, teljesen magamhoz húzva.

Este 20:39

∅GAZDÁM, MIÉRT NEM ÖLÖD MEG? HISZEN OLYAN FINOM A VÉRE!∅

∅Blood! Nem! Nem engedtem meg, hogy elő jöjj! Eszünk majd, csillapodj!∅

∅DE HÁT NEM SZÁMÍT EZ A GYEREK...∅

∅Ugye tudod, hogy csak neked kell a vér?∅

∅CSAK NEM SZERELMES VAGY?

∅Mi van azzal, ha szerelmes vagyok?∅

∅NEM LEHET!∅

∅Késő∅

Teljesen kizártam Bloodot. Nem tudom miért van így kiakadva. Nem is érdekel. El kell mennem vérért.

-Kook, megleszel egyedül, amíg elmegyek egy órára?-simítok arcára.

-Miért hova mész? Ne menj el!-motyogja.

-Ígérem nemsokára itt leszek! Muszáj elmennem. Sietek!-puszilok a fejére ami miatt lehunyja pilláit és szuszog is.

Azonnal az utcán is vagyok, bele szagolok a levegőbe, vörös neddű után kutatva. Halványan megérzem, így az illat után megyek. Jungkook utcájába vezet, így ész nélkül megyek az áldozat felé. Prédámat falnak nyomom, nyakhajlatába mélyesztem a szemfogam és mélyeket kortyolok belőle.

∅JÓL VAN, IDD CSAK, EZT ÚGY MEGBÁNOD∅

Nevet fel ördögien Blood. Lassabban iszom az emberből miközben furcsán nézek.

∅Ezt hogy érted?∅

∅ÚGY DRÁGA GAZDÁM, HOGY EZ A SZERELMED APJA!∅

∅Mi van?!∅

Azonnal elhajolok tőle. Tényleg az apja az. Kábultan néz a semmibe, miközben motyog valamit. Ellépek tőle, karomat kinyújtom, tenyeremet szétnyitom, s megváltoztatom az emlékét. Összeesik, mire megszólalok.

-Uram, jól van?-kérdem aggódva.

Tényleg aggódom.

-S..segíts..-kezd hörögni, kapkodva a levegőt.

Ijedten kapom fel, villámgyors sebességem miatt hamar a kórházhoz érünk. Az ájult férfit oda adom az orvosoknak, amíg beviszik engem kifaggatnak. Megköszönik a segítségem, cserébe annyit kérek tőlük, ne mondják meg, hogy én hoztam be. A feleségét már hívják, így én haza futok. Lihegve állok meg az ajtónál, lenyomom a kilincset, leveszem a cipőt. Földszinten körbe nézek, nem találom se a kutyát, se Kookot, így felmegyek a szobámba. Szobám ajtaja előtt pár méterrel Yeontan nyüszítése, szipogások töredéke hallatszódik ki. Sejtve a dolgot, hogy miért, nyitok be a szobámba, annyit látok, hogy a fekete hajú a földön ül, telefonnal a kezében, kutyám pedig próbálja össze kaparni. Oda rohanok hozzá, kezét el veszem az arca elől, mire a fejét felemeli és könnyes szemekkel néz rám. Magához ránt, karjaival körbe fogja a törzsem és szorosan ölel.

-Apah.. kórházban van..

Hey. Meg is jelentem hónapok után. Nem fogok magyarázkodni, szimplán vagy kedvem nem volt vagy lusta voltam, vagy időm nem volt írni, plusz még az ihletem sem jött. Többi könyvből rész még nem tudom, hogy mikor lesz, de próbálok sietni, ígérem. Addig is bye és vigyázzatok magatokra♡