I'm Not Afraid Of You!-VKOOK

Ø11.chapterØ

KTH:

Bizsereg az egész testem. Egyszerűen annyira finom a vére. Kook felnyög, hajamba markol, s elkezd mozogni az ölemben. Eper illatát kiereszti, ami rátesz egy lapáttal a bennem tomboló állatoknak. Kiengedve a fogaim lököm ki az ölemből, így seggre pattan a földön, amit egy fájdalmas nyekkenéssel fogad el. Kanapé szélét markolgatva próbálom magam nyugtatásra bírni, de nem nagyon akar össze jönni. A farkasom és a vámpírom dúlnak egymással szemben, egyik se akarja feladni, én pedig kezdek meg zavarodni. Úgy kapkodom a fejem, mint egy agresszív kisállat. Tulajdonképpen így is volt. Nem érzékelek semmit a külvilágból, hirtelen érint az is, hogy szerelmem a két tenyerét az arcomat fogja közre és kéken világító szemeit rám vezeti. Látom, hogy beszél, de egy szavát se tudom felfogni. Akármit is mond, az alfám érti, így lassan, de biztosan nyer a vámpírom ellen. Már nem szorítom a bútort, nem zúg annyira a fejem, kezdenek tisztulni az érzékszerveim és az elmém is.

-Tae, nincsen baj, nyugodj meg! Erős vagy! Minden rendben, jól vagyok! Itt vagyok, ne aggódj!-nyugtat, ami eléri a hatását.

-Mély levegő! Ki és be! Igen, jól csinálod!-teszem amit kér, Ő pedig utánoz, hogy előbb lenyugodjak.

Végén már csak annyit érzékelek, hogy az ölembe ül, s továbbra is cirógatja az orcáim, én pedig derekától fogva szorosan húzom magamhoz. Egymás íriszeibe bújunk, kizárva a gondokat, és mindent ami zavarna.

-Kicsim, megjöttem! Apádnak bent kell maradnia, sajnos holnap jön csak haza-halljuk a bejárati ajtót.

Szétrebbenve dobom magam mellé, én pedig elkezdek pánikolni.
Mi lesz?

-Ettél már? Jin átjött?-kérdi a nappaliba belépve.

És aztán a tekintete megállapodik rajtam.

-Oh, szervusz! Hogy hívnak?-meglepetten szólal fel, s lassan jön felénk.

Zavartan nézek körbe, hátha mégse hozzám szól, de sajnos lát.

-K..Kim Taehyung! Jó estét, Mrs. Jeon!-vágom magam egyenesbe és hajolok meg.

Kook csak vigyorog, és biztos örül a fejének, hogy ennyire zavarban vagyok.

-Szia, anya! Ne haragudj, hogy ilyen későn átjött, váratlan volt nekem is! De ígérem, nem leszünk hangosak-áll fel és az anyukájához sétál, hogy adhasson az arcára egy puszit.

-Csak nem..

-Mentünk, anya, aludj jól!-kiált fel hirtelen, s mancsom megfogva húz maga után.

Hátra nézek és látom, hogy az anyja vigyorogva néz minket. Miután látja, hogy őt nézem, kacsint egyet, amitől akaratlanul zavarba jövök. Vissza fordítom a fejem, de Kookie fenekét látom magam előtt, nyelve egyet harapok bele húsába, finoman. Picit megugrik, majd telepatikusan szól hozzám.

_Jó lenne, ha legalább addig nyugton maradnál, amíg a szobámba nem érünk, de ezt nem azt jelenti, hogy csinálunk olyan dolgokat!-förmed rám az omegája, én pedig egy széles vigyorral reagálom le.

Talán mégsem olyan nagy baj, hogy így ismerkedtünk meg.
Miután felértünk, rögtön az ágyba ránt magával, majd hozzám bújik. Hátát simogatom, vagy a derekát, vagy éppen a kerek, puha fenekét, amit édes nyöszörgéssel díjaz. Mosolyogva nyúlok be alsója alá, fenék vágatába végig húzva ujjaim, majd elmerülök benne, s ki-be dugdosom. Nyakamba harap, pólómba markol. Ah, ez isteni!

-Fejezd be!-próbál normálisan beszélni, de végét elnyögi.

-Nyuszi, csak nem elmentél?-lepődök meg.