I'm Not Afraid Of You!-VKOOK

Ø14.chapterØ

JJG:

Hátra nézek és Taehyungot látom.

-Mit akarsz?

-Állj le!

-Ugyan minek? Téged is elkéne így verni, mert te miattad bántották a barátomat! Végeztem Taehyung, hagyj békén!-üvöltök vele.

Cuccaimat felkapva megyek haza. Magántanuló leszek, Jinnel együtt. Ha kell együtt fogunk tanulni, az sem érdekel, de nem akarok oda vissza menni. Apámnak kitalálok valamit, csak annyit tud, hogy ismerkedünk. Haza érve anyámat találom otthon, ami igencsak furcsa.

-Szia, anya!-köszönök neki, közben leveszem a cipőmet.

-Jungkookie! Hogy-hogy itthon vagy?-kérdez vissza a konyhából.

-Volt egy kis balhé, azért jöttem haza. Te miért vagy itthon? Azt hittem dolgozol-telepedek le a bárszékre.

-Éreztem, hogy ma haza kell jönnöm előbb. És lám, igaza volt a megérzésnek-mosolyodik el szélesen.

-Mit főzöl?-kérdem mellé sétálva.

-Bibimbapot és egy kis sushit. Megkóstolod?-tartja felém a pálcikát egy sushi darabbal együtt.

Bekapom a falatot, jóízűen meg is rágom alaposan. Ízlelőbimbóim örömükben sírva fakadnak.

-Isteni, mint te magad, anya!-mondom miután lenyelem az ételt.

-Jaj, te gyerek, ne túlozz!-kuncog fel, gyengéden tarkón csap.

Nevetve segítek befejezni a vacsorát, hiszen már lassan az öt órát ütjük meg, mire készen vagyunk. Testvéreim haza találnak, apám is lassan betér ide haza. Nagyon jó hangulat van itthon, amit az ajtó nyitódás zavar meg. Anya és Hayun elé megy, viszont a húgom felsikít.

-Taehyung! Hogy hogy itt vagy?-ez egy nagyon jó kérdés.

Eddig tartott a jókedvem.

-Apukáddal találkoztunk, meghívott vacsorára. Remélem nem zavarok!-nevet fel zavartan.

Még van képe..

-Jeongguk?-kérdi apa.

-Bent a nappaliban. Gyertek, mossatok kezet és vacsorázzunk! Örülök, hogy itt vagy Taehyung, Jeongguknak ma nem volt kellemes napja-utasít, közben a testvéreim elindulnak kezet mosni.

-Tényleg?

-Nem voltál vele?-anyám gyanakvóan intézi hozzá a kérdést.

-Tudja, Mrs. Jeon, én nem voltam ma iskolában, édesanyámnak kellett otthon segítenem-jönnek be a nappaliba.

Taehyunggal összeakad a tekintetünk. Nem tart sokáig, mert elcsapom a fejem.

-Értem. Nos, menjetek kezet mosni, addig megterítek-tapsol kettőt anyám és viharzik is a konyhába.

Apám elindul a gyerekei után, én várok, mert túl zsúfolt lesz a helyiség. Taehyung leül mellém szorosan, közben próbál telepatikusan beszélni. Nem érdekel.

-Szia!-teszi mancsát a combomra.

Halkan rámorgok, jelezve, hogy nagyon gyorsan vegye le rólam a kezét.