Epiphany~BTS ff.~ (COMPLETED)

V.

2021. 01. 04. hétfő, 12:34, Szöul

"멈춰있지만 어둠에 숨지 마 빛은 또 떠오르니깐"
~Life Goes On~

Bepakolom az edényeket a mosogatógépbe és elindítom, a maradékot a hűtőbe teszem és leülök anya mellé a kanapéra a nappaliban, aki a kedvenc sorozatát nézi. Nem tudom, miről van szó, de úgy teszek, mint aki figyel, amíg el nem alszik. Betakarom, kikapcsolom a tévét, és felmegyek a szobámba. Egy darabig keresgélek a zenéim között, majd rányomok a Life Goes On-ra. Eldőlök az ágyon és lehunyom a szemem. Jungkook hangjától megnyugszom. Igyekszem a szövegre koncentrálni, ezzel kizárva mindent. Hiszek az anyám felgyógyulásában, de azért aggaszt. Tehetetlen vagyok, nem tehetek semmit. Megint. Miért ismétlődik a múlt? Bár akkor tényleg nem rajtam múlt, mégsem szeretném átélni azt az időszakot. Nem akarok visszazuhanni, ha már egyszer kimásztam belőle. És azt sem szeretném, hogy az anyám beteg legyen, vagy rosszabb.

A zene elhalkul a fülemben, majd elindul a The Truth Untold. Hagyom, hogy betöltse a fejemet, miközben az ujjaimmal a matracomon dobolok az ütemre. Imádom ezt a számot. Nem tudom, mennyi ideje fekszem, de aztán felkelek, hogy az íróasztalomhoz üljek. Át kellene festeni a szobámat, de idén akartam elköktözni, nem lenne értelme. De nem fogok, amíg anya jobban nem lesz.

Megnyitom a chatet és elkezdem lemásolni a mai anyagokat. Egy lapra kiírom a feladatokat, amiket magamtól is meg tudok csinálni, aztán félreteszem a telefonomat és nekilátok. Két stócba rendezem azt, amit már megírtam, megtanultam, és amit nem. Előbbi hamar gyarapszik, mindig könnyen ment a tanulás. Egy pillanatra elfelejtem minden gondomat, csak a BTS van, a tankönyvek, jegyzetek és én. Aztán anya belép a szobámba. Előszőr észre sem veszem, csak amikor már mellettem áll. Kirántom a fülemből a fülhallgatót és aggódva végigmérem. Úgy látom, minden rendben, de hát három hónappal ezelőtt is ezt hittük. Már semmiben nem vagyok biztos - nem lehetek -, ezért inkább kérdezek.

- Miért keltél fel? Baj van? Nem érzed jól magad?

- Nem erről van szó, jól vagyok - rázza meg a fejét. Már sokkal jobban néz ki, de azért nem eléggé kipihent. És mintha kevesebb lenne a haja. Így kiengedve szembe tűnőbb, de talán csak benézem.

- Akkor? - puhatolózom tovább.

- Csörgött a telefonom, arra keltem - nyújta át a telefont. - Nayeon az. Tegnap is keresett, azt mondta, nem ért el, ezért hívott engem.

Lehunyom a szemem és megrázom a fejem.

- Tudom, de kórházban voltál. Most meg tanulok, eomma, nem tudok beszélni vele. Nem akarok lemaradni. Majd visszahívom, ha ráérek - hazudom szemrebbenés nélkül, mielőtt felállnék. - Ne is törődj velem, menj, és pihenj.

Kiveszem a telefonját a kezéből és kikapcsolom. Bekísérem a szobájába, aztán visszajövök a sajátomba, és befejezem a tanulást. Bágyadtan elpakolok és lemegyek a konyhába, hogy igyak egy kis vizet, amikor az ajtó nyílik az előtérben. Kulcs zörgését hallom.

- Szia, appa - mosolyodok el. - Milyen napod volt?

- Fárasztó - mondja köszönés gyanánt és leveszi a kabátját, bezárja az ajtót, és a kulcsot a kisasztalra dobja. - Anyád?

- Alszik, azt hiszem - intek az emelet irányába, mire apa bólint.

- Kiváltottam a gyógyszereit. Beteszem a fiókba a többi közé, aztán főzök vacsorát.

- Igazán nem kell, majd én - próbálom lebeszélni, de esélytelen. Amióta... Nem engedi, hogy mi csináljunk kaját, ha itthon van.

- Hagyd, Yoonah. Menj és foglald el magad. Nem lehetek elég fáradt, hogy főzzek a családomnak.

- Szólj, ha kell valami - szólok vissza a nappaliból, majd bekapcsolom a tévét és váltogatok a csatornák között. Végül megállapodok egy jónak tűnő filmnél. A végére sikerül befutnom. Türelmesen megvárom, amíg lemegy a reklám és elkezdődik egy másik film, amit már az első másodperceknél felismerek, annyit láttam már. Yoojinnal ez volt a kedvencünk. Automatikusan a távirányítóért nyúlok, de a kezem a levegőben marad. Nem kapcsolom el. Azt kivánom, bár ők is itt lehetnének, egy másik házban, egy másik nappaliban, egy másik városban, úgy, mint régen, minden keserűség nélkül, miközben nézem a képernyőt, amin egymást váltják a jól ismert, mégis megunhatatlan jelenetek.