5 Seconds of Summer Hungarian Bromance Oneshots

You were mine for a night ~ Muke

A városba egy új, különleges kiállítás érkezett. Az emberek hónapok óta erre készültek, hiszen különleges volt. De miért is? Azt rebesgették, hogy a kiállítás középpontjában lévő hatalmas, fekete szőnyeg, és az abból szinte kiemelkedő formákat öltő, gyönyörűen festett sárkánykígyó beszippantotta az embereket. Minden városban csupán egyet. Mintha csupán éhes lenne. Mások ezért egy festményt okoltak. Semmi különleges nem volt abban a festményben. Egyszerű zöld háttérrel rendelkezett, kicsi sárga pöttyökkel, vagy kidolgozott rózsákkal rajta. Ezen kívül a kép előterében egy szőke fiú volt. Tincsei az ég felé meredeztek, világító kék szemei megigézték az embert, dús ajkai bal oldalán egy aprócska ajak karika ékeskedett, melyről az emberek azt gondolták a festő csak egy véletlen, fekete vonalat vont képére. Két kezét mellkasa előtt tartotta összefonva, melyeket egy rózsa tövisekkel vont szára tartott béklyóban. Ezt volt Guertena Weiss híres festménye, melyet ő Lukenak nevezett el. Sok történész állította, hogy Guertena korán elhalálozott fiát ábrázolta rajta, tökéletes vonásaival, ellenben ez az állítás megosztotta a világot. Hiszen, olyanok is voltak, akik azt állították, hogy a művész nem a nők irányába vonzódott, éppen ellenkezőleg, s ideálját, vagy szerelmét festette meg.

De ez éppen nem érdekelte hősünket. Michael Clifford, ki csak azért látogatott el a műremekekkel teli termek labirintusába, mert egyetemi művészet tanára megfenyítette, bukás lesz, ha nem ír valamiről egy három oldalas fogalmazást. Sokáig keresgélt ugyan ő az interneten a kiállítási tárgyak után, de sok semmirevaló óra után semmi esélye sem maradt. Muszáj volt elmennie.

Lila, vagy kék -igazából senki nem tudta eldönteni- színű haja kócosan meredt az ég felé a szélrózsa minden irányban, bal szemöldökét egy piercing fogta közre. Ajkai vörösek voltak, mint mindig, hiszen állandóan rágcsálta őket. Morogva sétált tehát a műtárgyak között, egyik sem érdekelte igazán, még azok sem, amikhez mondák, eltűnési történetek fűződtek. Az utolsó terembe ért, s még mindig nem talált semmit. Idegesen rágózott tehát alsó ajkán, s eldöntötte, hogy a következő amit meglát lesz a fogalmazás témája. Mégis, elkezdett a szoba vége felé sétálni, hisz valami igazán azt súgta, menjen. Meg is találta. Ez kell neki.

A szőke fiú festményére talált rá. El sem kellett olvasnia a leírását, a festmény címét, egyszerűen csak állt vele szemben és bámulta. Egyenesen azokba a kék szemekbe, melyek már túl valóságosnak tűntek egy festményhez képest. Hogyan volt lehetséges ilyet festeni? Ilyen elragadó szépséget, csodálatos vonásokat, a tövisek által alkotott béklyót, mintha csak egy személy lenne képkeretbe zárva. Észre sem vette, hogy azon kezdett gondolkozni, bár megérinthetné, bár igazi lenne, bár az övé lehetne. Várj, várj várj! Térjünk észhez. Nem izgulhat fel egy festményre, ez egy festmény, nem élő személy! ...Valamint, ilyen tökéletességet még keresve sem lehetne találni ebben a világban. Miért is erőlködne? A kép alatt elhelyezkedő apró táblára pillantott. Guertena Weiss - Luke Hemmings (1914 - Prága)

Zöld szemei ez után újra a fénykép gyönyörével rendelkező kép arcára tévedtek, amolyan búcsúzó pillantást vette tőle, de...

Hová lettek a fények?!

Ez rossz vicc, kapcsolják vi--- Oh, remek.

Megnyugvó sóhaj.

Hol vannak az emberek?!!!

Michael kikerekedett szemekkel fordult el a műtárgyra való pillantás nélkül. Hová lett minden ember?! Nem, ez nem vicces, miért akar mindenki bújócskázni? Tovább fordult, apró lépésekben, még szája is tátva maradt. Egészen addig, míg valaki meg nem érintette a vállát, ő egy nem éppen férfiasat sikoltva fordult meg, majd kezdett el hátrálni a gyönyörű ruhákba bújtatott fiú elől. Útjára nem éppen figyelve sikerült felborítania a kiállítás részét képező vázát. Pontosan 1687-ben készült vázát. De akkor nem tudott azzal törődni. Azoknak a ruháknak közük sem volt a XXI. század divatához, régimódiak voltak, de fényüket nem veszítették el. Bársony kabátot viselt, inge aranyosan csipkés volt, csuklóit aprócska pont alakú sebek díszítették. Azokat egy dolog tudta okozni, rózsatövisek.