5 Seconds of Summer Hungarian Bromance Oneshots

Prison ~ Muke ~ Part 1

-Michael szemszöge-

- 2015. július hó. tizedikén, este tizenegy óra harminc-kettő perckor névtelen bejelentés érkezett a Nyugat-ausztrál rendőrőrsünkre, miszerint egy tízes évei végén járó férfi, egy, az utcán parkoló Range Rover típusú személygépjármű szélvédőjét szilánkosra törte, majd, némi benzint öntve a terepjáró belső kárpitjára égette fel azt – feltehetően a mellette álló öt állampolgár buzdításai hatására, kiket még nem sikerült beazonosítanunk – és az egész járművet. A kiérkező tűzoltók próbálták megfékezni a tüzet, de még így is a felismerhetetlenségig égett a gépjármű. A menekülő férfit – ittas állapota miatt – két utcasarokkal arrébb kapták el kollégáim – mondta a bírónak kihúzva magát az egyik rendőrtiszt, majd felém pillantott, és gúnyosan rám vigyorgott. Idióta faszfej – forgattam meg jól láthatóan szemeimet.

- Tagadja a vádlott az előbb elhangzottakat? – fordult felém a kis bögyös. Összebilincselt kezeimet felemeltem, majd egy határozott mozdulattal arrébb söpörtem szemembe lógó sötétkék tincseimet.

- Nem tagadom, bírónő – nyomtam meg utolsó szavamat, és elégedetten rámosolyodtam. A nő ezt látva homlokát ráncolta, majd visszafordult az előtte heverő papírjaihoz.

- Az esküdtszék ezennel meghozta végleges döntését – állt föl a bíró, majd rám szegezte semmitmondó tekintetét, és fennhangon folytatta – Michael Gordon Cliffordot, húsz esztendős ausztrál állampolgárt két év és egy hónap szabadságvesztésre ítélem, ittas állapot jóvoltából elkövetett vandalizmus vádjával, amelyet a Nyugat-ausztráliai Fremantle börtönben köteles letöltenie – tovább nem is hallottam a nő szavait, vagy csak szimplán nem akartam.

Hirtelen éreztem meg két erős kezet, amelyek állásba rántottak. Az egyik rendőr egy vezetőszárat csatolt a bilincsemre, és annál fogva kezdett rángatni, míg a mögöttem lévő nagyot taszított rajtam – Mozdulj már!

Várj! Ezek most komolyan börtönbe akarnak zárni? Abban a pillanatban fékeztem le lábaimmal, a bilincset feszegetve próbáltam szabadulni – Most ez komoly? Két év?! Csak azért, mert ittam? – üvöltöttem torkom szakadtából.

Már épp neki akartam menni az engem ráncigáló rendőröknek, mikor egy hideg fém a tarkómhoz nyomódott – Higgadjon le, mielőtt még elfárad az ujjam – morogta valaki közvetlenül mögöttem, mire azonnal megfeszültem – Értve vagyok? – szorította még jobban fejemhez a pisztoly csövét. Lehunyva a szemem, nyeltem egyet, majd óvatosan bólintottam – Vihetitek! – mondta a többieknek, akik – még egy vezetőszárat csatolva rám, vagyis inkább csípőm köré – kifele kezdtek vezetni. Mikor kiértünk az épületből, vagy tíz rendőr kísért az egyik kocsihoz. Lenyomva a fejem ültettek be a hátsó ülésre, majd kettőt csapva a rendőrautó oldalára indultunk el.

Nagyot sóhajtva dőltem az ablaküvegnek. Azt sem érdekelt, hogy minden bukkanónál a fejem hozzácsapódott, semmivel sem tudtam foglalkozni.

-Luke szemszöge-

Louisval épp a cellák közt járkáltunk. Délután két óra volt, ami annyit jelentett, hogy végig kell járőröznünk az épület egész területét.

- Azt hallottam, pár órán belül új fiú jön – mondta nekem, miközben sorra néztünk be az ajtókon halálható pár centis, elhúzható ablakocskákon. Mutatóujján a bilincsét lóbálta, amivel sok rabot tudott felhergelni. Ez persze Louist egyáltalán nem érdekelte. Mikor pár napja megkérdeztem, miért csinálja ezt, jelentőségteljesen rám nézett, majd összeráncolt szemöldökkel így felelt;"Luke, ezek az emberek nem szórakozásból vannak itt vagy, mert ingyen kaját kapnak. Remélem, nem kell mondanom, máshol milyen körülmények között tartják fogva őket." Nem kellett megemlítenie, hisz ezt is megtanultam, mielőtt még három hónapja fel nem vettek börtönőrnek ide, a Fremantle intézetbe.