5 Seconds of Summer Hungarian Bromance Oneshots

Should've Kept You Close to Me ~ Lashton

Ashton a kocsiba botladozott, szemei félig lehunyva, ásítás torzította el vonásait. Későre járt, hajnali három órát ütött az óra, hogy pontosak legyünk, de neki történesen volt három barátja, akikre vigyáznia kellett.

Bekapcsolta a rádiót, csendben imádkozott, a zene ébren tartsa. Bár a klub nem volt túl messze a hotelhez ő ragaszkodott hozzá, hogy összeszedi őket. Tapasztalatból tudta, hogy Michael és Calum nem állt le három felesnél, Luke pedig ritkán hagyta, hogy lehúzzák magukkal.

De ez rendben volt. Már összekészített három vödröt a hátsó ülésre, meg fájdalomcsillapítókat a másnap reggel érdekében. Valójában Ashton nem volt őrült. Megértette, hogy néha el akarták engedni magukat, és ez gyakrabban történt, mint, hogy ő csatlakozni akart hozzájuk, és ma este sem volt kedve. Különben is, megérte korán kelni reggelente, ha biztos lehetett benne, hogy a barátai biztonságban voltak. Így folytatta útját a zsúfolt párizsi utcákon, némán átkozta a forgalmat a Fall Out Boy dalszöveget hallgatva. A sok (öngyilkos) (gyilkos?) korai vagy épp részeg vezető ellenére elég gyorsan sikerült eljutnia odáig.

Mikor megérkezett észrevette, hogy a klub nem is igazán egy klub volt. Inkább egy elhagyatott, omladozó épület, meg sok borostyán a bejáratnál. Ennek ellenére jól nézett ki és Ashton már szinte sajnálta, hogy nem jött velük. Mindenfelé neonfények, a zene pedig olyan hangosan bömbölt, hogy elyomta a rádiót.

Olyan közel parkolt az épülethez, amennyire csak tudott, a küldetést azzal kezdve, hogy kétszer is ellenőrizte, hogy az be volt-e zárva. (Bizonyára a kölcsönző cég nem lenne túl boldog, ha kiderülne, hogy a drága Volvot valami részeg ember ellopta). Nem voltak kidobóemberek, valószínűleg azért, mert sok ember már eleve elment, így nem volt gondja a bejutással.

Mosolyra húzta a száját, mikor belépett és azonnal megpillantotta egyik barátját egy asztal tetején:Calum. Sose volt nehéz észrevenni. Az a fiú mindig a figyelem középpontjában tmbolt, és nem volt gondja azzal, hogy lenyűgözze az embereket, különösen nem részegen. Így hát nem lepte meg, hogy a tömeg handosan ujjongott, míg ő lehúzta az italokat, miket a kezébe adtak, panaszkodás nélkül, hisz sosem mondott nemet ingyen italra. Ashtonnak szinte már bűntudata volt, hogy félbe kellett szakítania. (Végül mégsem így történt. Sőt, biztos volt benne, hogy másnap reggel a WC felé görnyedve Calum még megköszöni ezt neki.)

"Itt az ideje menni, Calum." Nehéz volt túlkiabálnia a zenét, de néhány év gyakorlat után, már mestere lett a művészetnek. Calum persze azonnal észrevette, rávigyorgott barátjára.

"Ashton, barátom! Azért jöttél, hogy csatlakozz hozzánk?" Szavai összemosódtak, de ahogy már említettük, Ashtonnak volt némi tapasztalata. Aztán egy hirtelen fordulattal már Calum felé botladozott, Ashton pedig előre furakodott, hogy letámogassa az asztalról, mielőtt leesik róla (nem lett volna az első alkalom).

"Jobbat is tudok annál, Cal. Itt az idő hazamenni."

A tömeg búslakodott, mielőtt Calum rájuk nézett. Nyilvánvalóan duzzogott, de nem tett semmit az ellen, hogy Ashton kivigye onnan. Egyik karját áttette a válla felett és kisegítette a botladozó fiút. Bár, kissé lehúzta, ezzel átkozva barátait, hogy mind magasabbak voltak nála.

"Köszönöm, Ashy. Milyen édes." Simogatta meg Calum barátja arcát, meddöbentő kuncogást hallatva. Most az alkoholt hibáztatná a fiatalabb fiú viselkedéséért, de mivel az idő nagy részében ilyen volt, nem tette.

"Szívesen. Most maradj itt, jó?"

Mondta a hátsó ülésre segítve és átadva neki egy vödröt. Calum némán bólintott és bekapcsolva az övet vette maga elé a műanyag vödröt. Szemei már akkor is félig lecsukódtak, a vonásai enyhültek, míg a híres party-állat önelégült mosolya is eltűnt.