5 Seconds of Summer Hungarian Bromance Oneshots

I'll keep you safe, just wait and see ~ Muke

Michael sosem tudta átérezni, hogy milyen borzasztó érzés volt valakinek, ha a szerettét elrabolták, míg meg nem történt vele. Végre megértette a fájdalmat valaki szemében, mikor kiderült, hogy szerettét valaki fogságban tartja, s esetleg meg is ölheti. De, nem hagyhatta, hogy ez legyengítse, tartania kellett a fejét. Vissza kellett szereznie az ő Lukeját, biztonságban kellett tudnia. Luke mindig tudta, hogy mit kell tennie ilyen szituációkban, hiszen Michael mindig elmagyarázta neki. De sosem gondolt arra, hogy valójában szüksége lesz az információra.

Michael úgy 10 óra környékén kapta a hívást, két órával Luke eltűnése után. Az a tanár hívatta, akivel első órája lett volna, miszerint nem jelent meg a tanításán. Michael nem emlékezett rá, hogy Luke rosszul lett volna reggel, hiszen csak három órával korábban látta. Szemöldökét ráncolva bólogatott Caverly professzor szavait hallgatva, közben persze húzta száját. "Majd hívom, ha tudom, hogy mi történik. Köszönöm, hogy szólt. Szép napot önnek is, professzor." Mondta kedvesen, hátradőlt székében.

Miután letette a telefont úgy döntött, hogy felhívja Luket, talán mégsem érezte jól magát, miután ő elment dolgozni, nem? Biztosan így volt.

Sajnos, a helyzet véletlenül sem ez volt. Michael már négyszer tárcsázta a számot, de egyenesen a hangpostára irányította. Furcsa volt, hisz Luke mindig felvette a telefont, állandóan fel volt töltve, akkor miért kapcsolja a hangpostát? Michael egy bólintással nyugtázta a dolgot, talán csak kikapcsolta a telefonját és lefeküdt aludni.

Dél körül kapott egy ismeretlen számról való hívást. Elhúzta a száját, majd a füléhez emelte a telefont és megnyalta ajkait, mielőtt megszólalt. "New York Rendőrség, Michael Clifford alezredes beszél, mi a probléma?" A szívszaggató zajtól a vonal másik végéről még a lélegzete is elakadt. Felismerte azt a hangot. Luke volt az.

"M..Mikey.." Nyöszörgött Luke a telefonban, ahogy fogva tartói egy sárga jegyzettömböt tartottak arca elé, valamint fegyvert a halántékához. "Hercegnőm!" Állt fel azonnal Michael, megfordult és hátát lassan az asztalnak döntötte. Természetesen meg volt ijedve, de nyugodtnak kellett maradnia. Ha nyugodt marad, talán Luke is. "Édesem mi történik?" Kérdezte halkan, próbálta rejteni a pánikot hangjában, ahogy felnézett az üvegablakra, hogy intsen Calumnak és Ashtonnak, jöjjenek be az irodájába.

Luke megeresztett egy elfojtott zokogást, próbálta összeszedni gondolatait, s elolvasni a szöveget, ellenben a férfi egyre erősebben nyomta a fegyvert halántékához. "Olvasd!" Kiabált az ismeretlen hang, melyre Luke összerezzent, s aprót bólintott. Lassan megnyalta száját, olvasni kezdett "H...Hagyj a Pokol Konyhája minden sarkában egy táskát... 2000 dollárral naplementéig, vagy..." A szőke fiú szemei elkerekedtek, újabb zokogást fojtott el, miközben olvasott. Michael szorgosan jegyzetelte, amit mondott, idegesen rágta ajkait, mielőtt lágyan megszólalt. "Vagy mi, hercegnő?"

"Ő...Ők megölnek..." Volt minden, mit válaszolt, mielőtt a vonal megszakadt. Michael felpillantott a két egyenruhás fiúra, kik az irodájába léptek. "Szükséged van valamire, Mike?" Szólalt meg Ashton azon az erős ausztrál akcentusán, egy kis gödröcske jelent meg arcán. Calum csendben maradt, figyelték, ahogy főnökük próbálja leküzdeni a stresszt. Michael kezei agresszíven túrtak hajába.

Egyáltalán nem bízott hangjában, így átadta Ashtonnak a jegyzetfüzetet, melybe mindent leírt. "Szólok egy osztagnak." Mondta Calum halkan, mihelyst elolvasta a papírt, s Ashtonnal együtt bólintottak.

Később, még aznap délután Michael, Ashton és Calum, egy csapattal lerakták a készpénzes táskákat az étterem négy szegletére, most pedig csak várniuk kellett a személyre, ki majd felveszi azt.