5 Seconds of Summer Hungarian Bromance Oneshots

Prison ~ Muke ~ Part 2 ~ 18+

-Michael szemszöge-

Már épp befejeztem ezt az ételnek nem mondható... valamit, mikor egy éles csengőszó szólalt meg. Nem telt bele egy percbe sem, és mindenhol rabok jelentek meg. Az elmúlt pár hónapban kifigyeltem, hogy minden nap pontban négy órakor van egy két órás időszak, amikor az ember bárhova mehet – szigorúan a börtön területén belül – és senkinek sem liheg a képébe egy idegesítő börtönőr. Persze ilyenkor fokozódik a védelem, de ez senkit sem érdekel, ha két óráig azt tehetsz, és oda mehetsz, ahova csak akarsz.

Ezt az időt szerettem a legjobban, mivel ekkor szoktuk a legtöbbet együtt tölteni a kis szöszivel. Ahogy mindig, most is a mosdók felé vettem az irányt, és mikor odaértem, a falnak dőlve vártam Luket.

Már vagy egy órája állhattam, és lábammal dobolva vártam, hogy ideérjen, de nem történt semmi. Talán valami dolga akadt – gondoltam csalódottan, és a cellám felé kezdtem lépdelni.

- Basszus, haver, már mindenhol téged kerestelek – szólított meg egy ismerős hang a hátam mögül. Azonnal megfordultam és Ash lihegő képével találtam szembe magam.

- Minek futottál? – kérdeztem, miután kifújta magát, és felegyenesedett.

Kérdésem hallatán mintha felcsillant volna a szeme – Gyere, mutatnom kell valamit, mielőtt lejár a szabadidőnk – ragadta meg vigyorogva a kezem, és sietősen maga után kezdett húzni.

- Jövök már, csak ne rángass – mordultam rá, mire csak rám mosolygott, és tovább húzott.

- Itt is vagyunk – húzta ki büszkén magát, és a zárt cella ajtajára mutatott.

- Ezért rángattál kétemeletnyit? Hogy lássam a csukott ajtódat? – kérdeztem felháborodva, de Ashton egyből leintett.

- Nem, – válaszolta röviden, és kezeivel eltolta az ajtót – hanem ezért – lépett be a cella bejáratán, és jelentőségteljesen maga mellé mutatott.

Fejemet fél oldalra döntve léptem beljebb, és a földre néztem, ahová Ash mutatott – Ne, nem kell megköszönnöd. A haveroknak mindent – mondta vigyorogva, és becsukta az ajtót.

Én még mindig lefagyva, tátott szájjal bámultam az ájult Lukera. Csukott szemei fölött egy hatalmas, piros folt éktelenkedett. Lejjebb vezettem a tekintetem, és egyáltalán nem akartam elhinni, amit láttam; száját gondolom az egyik párnának a huzata fedte, maga előtt pedig össze voltak bilincselve a kezei. Feje előre volt esve, magatehetetlenül ült a fal mellett.

- E-ez mi? – kérdeztem továbbra is az előttem heverő testet bámulva.

- Nincs mit, Mike, szívesen csiná... - de nem tudta befejezni a mondatot, mert a torkánál fogva szorítottam a falhoz.

- Te meg vagy veszve? – üvöltöttem Ashton arcába, ami kezdett piros árnyalatot felvenni szorításom által. Egy hirtelen mozdulattal gáncsolt ki, de azonnal felugrottam a földről. Ökölbe szorított kezekkel fújtattam, mint valami bika, aki vöröset lát.

- Mi a fasz bajod van, ember? – lökött rajtam egyet, mire megtántorodtam – Csak egy jó alkalmat akartam neked! – üvöltötte.

- Ez neked jó alkalom? – ütöttem be neki egyet. Dühösen köpte ki a vértől keveredett nyálát, majd megragadva a pólómat vágott a szemközti falnak.

Fájdalmasan nyögtem föl, mikor fejem találkozott a téglafallal. Kissé szédülni kezdtem, de Ashton egy percet sem várt. Egyik kezével a csuklóimat fogta össze, míg másikkal az állkapcsomat szorította – Álljál le! – köpte felém a szavait, mikor vergődni kezdtem a keze alatt.