5 Seconds of Summer Hungarian Bromance Oneshots

Taking care of my sick boy ~ Cake

Okéé ez talán egy kissé -nagyon- nyálas lett meg ilyesmi, de igazából este 11 és éjfél közt ezt tudtam összehozni, sajnálom :c Csak mindenképp írni szerettem volna nektek valami szépet. Na jól van, jó olvasást kívánok mindenkinek! C:

******

Calum éppen azon gondolkozott, merre lehet Luke. A kapcsolatuk mindig is erős volt, és nem csak azért, mert jártak, ez valami szétszakíthatatlanabb volt. Valami olyasmi, hogy már gyerekkoruk óta ismerték egymást, és egy erős kötelék alakult ki köztük. Calum tudta, hogy Luke nem szeretett bújócskázni. Meg kellett találnia, és megnézni, mi a baj.

Tizenkét percet töltött el azzal, hogy a fiút kereste, aztán eszébe jutott a hálószobai gardróbszoba. Calum pedig belépett a hálóba, majd kinyitotta a szekrény ajtaját. A padlón egy kisebb labdává gömbölyödött Luket talált, ki szipogott. Tudta, hogy ez nem csupán véletlen egybeesés, hiszen emlékezett rá kiskorukról, hogy mikor a fiú szomorú, vagy ideges volt elbújt a szekrényben. A sötét hajú fiú lassan lépkedett közelebb, halkan szólalt meg. "Lukey."

"Ca-al." Válaszolta remegő hangon.

"Igen Lukey?" Helyezte kezét Luke vállára.

"Sajnálom, hogy olyan béna voltam a tegnapi koncerten. Miattam nem tudtuk kihasználni azt a különleges lehetőséget."

"Hé, ne mondd ezt." Húzta az ölébe Calum a fiút, hátát simogatta.

"De igaz!" Nyüszített Luke, miközben két kézzel markolta az őt tartó ingét.

"Ssssh drága, minden rendben." Válaszolt Calum ujjaival a fiú hajába túrva.

"Szörnyű voltam!" Kiáltott fel a szőke.

"Nagyszerű voltál, Lukey."

"Nem nem voltam! Miért hazudsz?!" Sírt fel Luke, miközben öklét a földhöz csapta.

Calum homlokát ráncolta, Luke még akkor sem viselkedett erőszakosan, ha kiborult. Egy puszit nyomott homlokára, hátha beteg? És igaza is volt. A homlokra tűzforró volt, a fiú pedig olyan szorosan bújt hozzá, amennyire csak lehetett, hogy egy kis hőt szerezzen testéből. Calum aggodalmasan sóhajtott fel és felvette a nála ugyan magasabb Luket, kinek könnyei viszont csak szaporábbak lettek, erősebben markolva Calum ingét.

"Gyerünk angyalom, fürödjünk meg." Suttogta Calum, miközben lerakta a fiút a wécé ülőkére, hogy megnyissa a csapokat. Miután elég hideg hőmérsékletre állította rengeteg habfürdőt is hozzáadott. Csak ez után kezdett neki a szőke fiú ruháinak eltávolításához.

"Nem, nem akarok fürödni." Nyüszítette, próbált távolabb húzódni Calumtól.

"Beteg vagy Lukey, muszáj lesz." Válaszolt egyszerűen Calum, miközben lehúzta a nadrágját.

Luke továbbra is nyafogott, míg Calum levette a ruháit. Mikor teljesen készen volt a sötét hajú fiú karjaiba vette, és épp a kádba akarta tenni, de Luke csak erősebben kapaszkodott belé.

"Lukey, bele kell másznod a kádba." Próbálkozott meg a dologgal még egyszer.

"Gyere velem." Motyogta a szöszi rekedt hangján.

"Rendben." Adta be a derekát végül, letéve Luket a kád szélére, hogy le tudja venni a ruháit. Miután levetkőzött belemászott a kádba és belesegítette beteg barátját is. A samponos flakont a kezébe véve masszírozta bele a fiú hajába a krémet, majd egy kisebb gyermekjáték vödröt a kezébe véve mosta le a habokat fejéről. Ez után persze a balzsam következett, mivel folytatta a fejbőre masszírozását. Mindeközben arról áradozott, milyen remekül helyt állt a koncerten. Luke már éppen mondani akart valamit, de hallani nem is lehetett a zajtól, amit a víz csapott.

"Mit mondtál, jóképű uraság?" Kérdezte Calum lágyan.

"Sajnálom, hogy nyafogós voltam." Ismételte meg Luke. 

"Nem voltál nyafogós, csak ideges." Válaszolt a sötét hajú, éppen azon dolgozva, hogy szemben legyenek egymásnak. "Semmi baj, ha ideges vagy és sírsz." Nyomott egy puszit a homlokára, csak hogy érezze, már nem olyan meleg, mint volt.

"Akkor is sajnálom." Ismételte meg Luke a homlokát ráncolva

"Nincs mit sajnálnod rajta, de elfogadom a bocsánatkérésedet." Válaszolt Calum ezúttal habfürdőt véve a kezébe, hogy megfürdesse vele mindkettejüket. Ez után felöltöztette Luket az ő pólói közül egybe, a saját bokszereibe és egy puha zoknit is hozzáadott a szetthez.

"Szeretlek Lukey." Mormogta Calum, puszit nyomva arcára.

"Én jobban." Nevetett fel Luke.

"Az lehetetlen." Kezdte a kicsivel idősebb fiú csikizni.

"Ah, nem, hagyd abba!" Kacagott a szőke fiú ide-oda rohangálva az ágy körül, próbált távol maradni Calumtól. Mikor végül abba hagyták Calum egy hosszú puszit nyomott a nyakára.

"Mérjük meg a lázad, jó?" Ment ki a fürdőszobába, majd Luke hónalja alá tuszkolta megvárva, hogy az csipogjon. Mikor az megtörtént már nem lehetett olyan magas láza.

"Még mindig kissé meleg vagy, de nem túlzottan. Határozottan jobb, mint volt." Motyogta a fiú hátát masszírozva. "Szerzek neked pár gyógyszert." Futott ki azzal megint a fürdőbe, hogy hozzon lázcsillapítót.

"Nem akarok gyógyszert." Nyüszített Luke, arcát a háttámlába temetve.

"Muszáj leszel, Lukey." Öntötte ki a gyógyszert egy kisebb kanálba. Luke ficergett, minden egyes alkalommal elkerülve Calum kezét.

"Rendben, akkor hadd próbáljam meg másképp." Gondolkozott el Calum, a gyógyszert a saját szájába véve, majd megcsókolta a fiút, kinek ezzel a szájába került és le is nyelte.

"Jó íze van?" Ugratta, miután látta a fiú meglepett arcát.

"Becsaptál!" Mondta duzzogva.

"Valóban."

Aztán Bajos Csajokat kezdtek nézni, bár Luke a felénél elaludt. Calum kikapcsolta a tévét, majd leoltotta a villanyt is, szorosan magához ölelve a szőke fiút, azon gondolkozva, milyen szerencsés is volt, hogy a karjaiban tarthatta.