Csak Ő létezik | Adam Driver

30. fejezet

Ahogy ezen morfondíroztam, megcsörrent a mobilom és annyira megijedtem az éjjeli csöndben megszólaló éles hangjától, hogy kiejtettem a telefont a kezemből, amiért reflexszerűen még a levegőben utána kaptam és persze, ahogy hozzáértem sikerült úgy megfognom, hogy megnyomtam a zöld kis ikont is de kapkodtam, így végül kicsúszott a markomból és a földön kötött ki. Bakker...

– Halló! – szóltam bele ijedten mikor már a fülemhez tartottam, mire egy sóhajtást hallottam a vonal végén.

– Mi volt az az előbbi puffanás? – kérdezte érdeklődve és közben a dübörgő szívemre tettem a kezem.

– Istenem, annyira megijesztettél, Adam!

– Talán rossz a lelkiismereted? Milyen rejtegetni való titkod van? – tette fel ezeket a kérdéseket nevetve.

– Te vagy! Te vagy a titok! És egyébként is, nem kellett volna ilyenkor felhívnod, késő van...

– Tudom, hogy máskor úgysem vennéd fel, ha már nem válaszolsz egyik üzenetemre sem! – kaptam a jogos szemrehányást. – Most arra gondoltam, hátha a szülinapom miatt valami csoda történik és így lett!

Igaza volt és csak mosolyogni tudtam ezen majd vettem egy nagy levegőt és kedvesen folytattam.

– Boldog 33. szülinapot, Adam! – néztem a kijelzőre, ami 00:05 percet és november 19-ét, szerdát mutatott.

– Köszönöm szépen! A legszebb ajándék, hogy hallhatom a hangodat! – mondta szomorúan és nekem nem úgy tűnt, hogy boldog ettől.

– Nem akartalak felzaklatni. Látod, ezért nem válaszolok Neked. Ne írj többet! Tudod, hogy ez nekem sem könnyű... – suttogtam és a sírás fojtogatta a torkomat.

– Ezt nem fogom megígérni... Szükségem van rá, hogy írjak... Sajnálom. – mondta és ezt hallva teljesen összetörtem.

Emlékszem, hogy a telefonhívás után napok kellettek, hogy összekaparjam magam de tudtam, hogy nem tehetem meg, hogy megint szétessek és ez előrébb vitt, így folytattam a szürke hétköznapokat. 

Fél szemmel láttam, hogy még karácsony előtt bemutatták két régebben leforgatott filmjét. Az egyik borítótól majdnem sírva fakadtam, a másiktól meg, megevett a sárga irigység. Paterson miatt szimplán féltékeny voltam a színésznőre, aki volt olyan szerencsés, hogy egy ágyban feküdhetett vele. A sötétebbtől pedig, napokig bosszankodtam, hogy a Silence filmjében mennyire rosszul festet.

Persze, még a nyáron szóba jött köztünk, hogy milyen kíméletlenül megsanyargatta magát és ijesztően lefogyott és ennek tudatában adtam neki pár étkezési tanácsot a gyomra miatt, amit jó szívvel megfogadott és amitől sokkal jobb lett a közérzete. Remélem jó és szakmailag felkészült edzőt fogadott fel, aki ezt az időszakot is figyelembe veszi az izomépítés alatt. Érdekes, hogy akár mennyire agyalok nem emlékszem rá, hogy mondta volna-e a Trainere nevét egyáltalán nekem de miután láttam, hogy honnan indult a film elkészülte után és már akkor hol tartott, amikor találkoztunk, szívesen gratuláltam volna neki. Biztos egy neves és nívós helyen dolgozhat ha... na várjunk csak! Az nem lehet hogy? 

Másnap rohantam is a Mentoromhoz és ultra lazán a sztárokra tereltem a témát.   

– Figyi Anna, innen járnak edzők színészekhez?

Rám mosolygott minta tudná mire akarok kilyukadni.

– Persze, én például Shakirát és Sarah Jessica Parkert is edzettem, de ez mindig attól függ, hogy épp hol élnek. Nem szokott ez olyan hosszú távú munkakapcsolat lenni de azért mindig izgalmas időszak.

– Aha... – gondolkoztam el. – És azt tudod, hogy Adam Driver kinél van?

– Hogy kicsoda? – kérdezett vissza és látszott rajta, hogy tényleg nem tudja kiről beszélek. Hát nem lehet mindenki rajongó! Lemondóan sóhajtottam és sose hittem, hogy ki kell egyszer mondanom ezeket a szavakat.