Csak Ő létezik | Adam Driver

32. fejezet

2017.02.05.

Félévvel azután hogy utoljára láttam, februárban a Super Bowlt néztük Sabrináéknál és kivételesen Anyukája is otthon volt. Volt óriás szendvics és mártogatós cuccok, amiket csak a buli kedvéért csináltuk, hogy ne unatkozzunk. Nekem jó kis terápia volt, hogy ne gondoljak folyton Adamre és a gyerekére, aki valamikor mostanában kellett, hogy megszülessen. Teljes hírzárlat volt róla és nem akartam ezért Robertet zavarni, meg hát semmi közöm sem volt hozzá. Szilveszter óta néha még írt de nem válaszoltam egyikre sem... mit is írhattam volna neki vissza? Hogy rettenetesen hiányzik és minden este Rá gondolok? Vagy újra kérjem meg, hogy ne írjon többet? Tudom, hogy kell ez neki és azért titkon nekem is, mert így biztosra tudom, hogy ő is gondol rám. Látja és tudja, hogy elolvasom azt, amit ír és ennél több nem is kell.

Félig fekve ültem a hatalmas fotelban és hol a Facebookon lógtam hol a tv-t néztem, mire végre félidő lett, amit jobban vártam mint az egész meccset. Lady Gagát és a filmelőzeteseket, plusz a direkt erre készült reklámokat! Csak kapkodtam a fejem és még pislogni sem akartam nehogy lemaradjak valamelyik spotról. Néztem a showt, amikor üzentet kaptam. Bosszankodva nyitottam meg, miközben olyanokat motyogtam, hogy ki az a szerencsétlen, aki nem ezt nézi ilyenkor, majd megláttam Adam nevét a kijelzőn. „Nézd a reklámokat is mert csak miattad vállaltam el. :)"

Fhuu, ettől egy pillanat alatt izgatott lettem és érdeklődve felültem. A kapcsoló után nyúltam és jobban felhangosítottam. Ez a viselkedésem Sabinak is feltűnt és érdeklődve bámult. Lady Gaga után az első reklám egy borzasztó hegedűhanggal indult, ami egy hatalmas ÉLŐ felirat követett, amit kissé szkeptikusan néztem mert hát, hogy is lehetne ez élő majd western hangulatú utcákat láthattunk, amin három banditának látszó férfi szólított egy negyediket a nevén. Kilépett a kocsma ajtón Adam és értetlenül bemondta a mostani meccs állását, amitől leesett az állam. Jézusom, ez akkor tényleg élő! Majd a reklámban elszabadult a pokol és látszólag mindent elrontott, amit ellehetett és romba dőlt az egész díszlet. Én csak Adam arcát néztem meg persze azt, ahogy bénázik és nem hittem el. Lehet ha most felhívnám hangosan kicsörögne nála a telefon az élő adásban, amit több mint száz millióan néznek ilyenkor. A Snickersznél valaki idén nagyon agyament volt! Jézusom!

– Oli, láttad ezt? A kedvenc csokidat reklámozza! – ugrott fel Sabrina és rám meredt. – Szegényre majdnem rádőlt az egész! Vajon hányszor gyakorolták el, hogy így menjen élesben? Nagyon durva! – akadt ki és tök jogos dolgokat magyarázott. Balul is elsülhetett volna és rádől egy kellék vagy valami... Meg is sérülhetett volna és miért? Hogy benne legyen a kedvenc csokimárkámat népszerűsítő szuper nézett reklámban...

Elkezdtem pötyögni a telomon mert nem bírtam ki, hogy erre ne reagáljak valamit.

„Na szép, ha agyon nyom Téged valami, akkor vajon azaz én hibám lett volna?"

„Egy pillanatig sem voltam veszélyben. Tetszett?"

Csak vigyorogni tudtam ezen és a mobilomat az ajkaimhoz érintettem, míg ezer válasz közül, azon gondolkoztam melyik lenne a legtökéletesebb.

„Igen, tetszett! Imádtam! Olyan édes voltál benne mint az a csoki, amit reklámozol!"

„Akkor teljesen megérte. Most veszünk fel még egyet, amit holnaptól fognak a tv-ben adni." Pár pillanat szünet után folytatta. „Annyira hiányzol! Kérlek beszéljünk."

Ezen hosszan elmerengtem és nem tudtam mi is lenne a jó de végül a szívem döntött és igenlő választ küldtem neki.