Csak Ő létezik | Adam Driver

21. fejezet

 A randi további részében a filmnézés sajnos elmaradt, helyette sokat beszélgettünk, aztán szöveget tanult, amiben csak annyit tudtam segíteni, hogy végszavaztam neki majd időben az ágyba parancsoltam.

– Te menj aludni, én meg haza! – mondtam neki szigorúan, amit általában a magasságom miatt senki sem vesz komolyan, így ő sem és két laza mozdulattal el is hessegette ezt a gondolatot.

– Nem, nem... Ha elmész, akkor nem tudok majd aludni és amikor Robert megkérdezi holnap, hogy miért nézek ki olyan rosszul, akkor sajnos el kell neki mondanom, hogy miattad... – ecsetelte és élvezettel nézte a halálra vállt arcomat. Nagyon is tisztában van azzal, hogy tartok Robitól. Nem játszik túl sportszerűen.

Sóhajtottam egyet miután magamra találtam és a legyőzöttek alázatával nyújtottam a kezemet.

– Kérem a pólót!

Ettől elégedett lett és már hozta is, amit gyorsan átvettem a fürdőben. A hálóban az ágyban nézte a tv-t és egy pillanatra azt hittem, hogy már elaludt de amikor elindultam felé álmoskásan rám pillantott és ahogy lefeküdtem magához húzott. Most az én fejem volt az ő vállán és hatalmas karjaival átölelve aludtunk el.

Másnap reggel még épp reggelizett, amikor felébredtem és gyors rendbeszedés után kimentem hozzá.

– Jó reggelt! – mondtam neki álmosan mert még kurva korán volt.

– Szia! – pillantott rám és tetőtől talpig végigmért. – Hogy aludtál?

– Jól, köszi... – vörösödtem el, ahogy arra gondoltam, hogy újra egy ágyban voltunk. – És Te? – kérdeztem vissza.

– Pihentető volt. – válaszolta elgondolkozva és szedett még magának egy kis tojást. Láttam, hogy kávézik így töltöttem egy gyengét magamnak is és kortyolni kezdtem. Ez, hogy együtt reggelizünk annyira természetesen jön. Már egyáltalán nem kínos a szitu és már nem is tudom elképzelni, hogy még tegnap az volt. Egy nap elég volt, hogy megváltozzon bennem minden. Igen, talán a megnyugvás, ami teljesen elöntött engem, mert érzem, hogy egymásra találtunk, olyan mintha a helyemre kerültem volna, mint azok a kicsi legók, amik teljesen passzolnak egymáshoz.

– Mennem kell. – szólalt meg és felállt. Ahogy mozdult én is mozdultam vele együtt és volt egy olyan hátsó gondolatom, hogy kikísérem az ajtóig de akkor közelebb lépett és hirtelen megfogta a derekamat majd ellentmondást nem tűrően szájon csókolt. A szemem tágra nyílt és meglepettségem miatt nem is csuktam be. Az ajka olyan mohon csókolta az enyémet, hogy alig bírtam ellentartani neki majd eltávolodott és indult volna ki de ez a letámadás jobban felébresztett mint az előbbi kávém, így a keze után kaptam és visszarántottam.

– Ó, nem! – vigyorogtam rá és pipiskedve teljes testtel neki dőltem és mindkét kezemmel megfogtam az arcát és magamra húztam. Behunyt szemekkel kezdeményeztem és kezdésnek finoman kóstoltam bele a szájába majd a nyelvemmel táncra hívtam az övét, ami készségesen válaszolt is a kihívásomra. Karjaival szorosan átölelt és végigsimította a testemet, végül a fenekemnél kötött ki.