Csak Ő létezik | Adam Driver

45. fejezet

 Sam furcsállotta, hogy semmilyen lelkesedést nem mutatok, miközben más ettől a hírtől egész biztosan bokán pisilte volna magát gyönyörűségében és ebből hamar rá kellett jönnie, hogy bár nem direkt de nekem ennél a hírnél kicsivel több kell, hogy le tudjon nyűgözni. 

Nem mintha elvárásaim lettek volna.

Gondolkozott, puhatolózott és szervezkedett is, hogy kitalálja, mivel tudna meglepni és amikor eljött a szülinapom, előállt vele. Tudta, hogy hírnevet akarok a szakmában és már csak pár hónapom volt a diplomámig, plusz azt is számításba vette, amit már sokszor szóba jött köztünk; a termem megnyitása. Persze, csak elméleti szinten foglalkoztunk a témával de olyankor sok jó meglátása volt és többször felajánlotta, hogy segít, ha eldöntöm mikor és hol akarom majd megnyitni a saját kis helyemet.

Szóval, előállt a tervével, hogy az egyik nagyobb sportadón, kaphatnék egy műsort, amiben alkalmanként röviden tornáznék. Olyasmi formátumra gondolt, mint a facebookos videóim.

Emlékszem, amikor ezt egy gyertyafényes vacsi közben előadta és olyan szexin mosolygott hozzá, hogy majdnem elaléltam, hirtelen az arcomra fagyott a mosolyom mert Adam villant be a kamerák előtt, azon a forgatási napon, amikor még együtt voltunk és az sem segített Sam meglepetésére koncentrálni, hogy aznap az edzőterembe újabb rózsacsokrot kaptam Adamtől, aminek jobban örültem mint bármi másnak.

Az elején határozottan de kedvesen hárítottam ezt az ajánlatot, némi lámpalázra hivatkozva de Samnek nagyon jó volt a rábeszélőképessége és kitartóan ostromolt az ötletével, ennek eredményeképpen, diplomázásom után elfogadtam a lehetőséget és felgyorsultak az események. Mivel a jóga volt épp a legdivatosabb országszerte és kevesen fizethették meg, ezért kezdésnek ötször két-három mozdulat bemutatására elegendő időt kaptam.

A díszlet nagyon Zen volt és javaslataimra még a giccsességet is el tudtuk kerülni, így hamar otthonossá varázsoltam, ami nagyban befolyásolta, hogy a kamera előtt a legtermészetesebben tudtam viselkedni. Persze, az is sokat segített, hogy jól emlékeztem arra, amit Adam csinálta és arra is, amit ezzel kapcsolatban mondott nekem.: „Csak el kell képzelned, hogy egy hozzád közelállóhoz beszélsz az adott szituációban és akkor jó lesz, természetesnek fog hatni...". Ezt a tanácsot megszívlelve, a kamera helyére Sabrinát képzeltem oda.

Az eredmény ötször 5 perc idegnyugtató, átmozgató és informatív műsor lett. Samuelnek tetszett és nem bírta levenni a szemét a jógaszettemről de volt egy olyan gyanúm, hogy egy szemeteszsákba is pont ennyire tetszenék neki. Szerencsére mások is voltak ott rajtunk kívül és szerintük jók voltak a fények és én is profinak tűntem. Ennek a pozitív, független véleménynek azért örültem de aminek még ennél is sokkal jobban, hogy semmi baromságot nem hordtam össze izgatottságomban. Végül nem bántam meg mert ha úgy döntenek a fejesek, hogy tetszik nekik a kis műsorom, akkor több részt is berendelhetnek, amiket ezeken a már kész anyagokkal együtt, napi szinten tűznének majd a műsorra, ami így sok emberhez eljuttathatná a híremet.

Nyár közepén, miután leadták adásban és kedvező volt a fogadtatás, berendeltek még 15 részt, amit egy filmforgatáshoz képest gyorsan leforgattuk, mivel a díszlet megvolt, én pedig tettre készen álltam. Ezek után a felszabadult időmet, amit eddig a tanulás kötött le, a saját vállalkozásomra fordítottam, majd ahogy beindultak a dolgok, egyre kevesebb csoportos órát tudtam vállalni.