Reflections

Tikki és Plagg - Csokit vagy Csalunk

Ma vegyes páros adja a szavakat, _Fangirl_Foreverr_ végül üzenőfalunkon is megmutatta magát, így tőle a párost kaptuk, valamint az ismét kommentelő MiyaouArt pedig a címet szolgáltatta. Köszönjük, reméljük, élvezni fogjátok a sztorikat.

***

- Nyugodj meg, Marinette, jó lesz! - csitította a piros lény gazdáját, körülbelül már vagy ezredjére. 

- Nem, nem lesz jó! Ez az ötlet totálisan katasztrófa! - járkált fel-alá szobájában a copfos, közben pedig nem tudta eldönteni, szétmarcangolja saját bőrét, leugorjon teraszáról, vagy épp magára zárjon mindent, bebújjon a takarója alá és örök időkre ki se jöjjön onnan. Aggodalma nőttön nőtt, ahogy közeledett a megbeszélt időpont. 

Szobájában már ott pöffeszkedtek a nagy, kerek sárgaságok, valamint az alkalomhoz illő sütőtökös-fahéjas muffinok, amiket a legjobb tudásával és szeretetével készített. Igaz, a fél órás sütire az egész délutánja ráment. Hol égett lett a teteje, hol túlságosan berepedezett és kiszáradt, vagy épp lazára sikeredett a közepe, esetlegesen még az is megesett, hogy csak úgy szimplán a földön kötött ki az egész tepsinyi nasi. Szokottnál is nagyobb ügyetlenségét természetesen Adrien okozta. Vagy legalábbis a tudat, hogy találkozni fognak. Még csak egy hete jött rá, hogy Macska álarca alatt ki is rejtőzik valójában, viszont azóta körülbelül milliószor járta meg a pokol és mennyország közötti utat. Érzelmei úgy hullámzottak, hogy azt egy cunami is megirigyelhette volna, így szerencsétlen kwamik inkább a dobozban húzódtak meg, amíg elvonul az aktuális vihar. Csak hű társa, Tikki maradt mellette, bár ő is játszadozott a gondolattal, inkább bebújik a többi mellé. Igazán ráfért volna a pihenés, hiszen az elmúlt pár nap alatt kezdett elege lenni a tinédzser hülyeségekből. 

A Dupain-Cheng szülött ugyanis rendre vázolta fel nekik a különböző lehetőségeket, hogyan alakulna egy-egy idővonal annak függvényében, mit tesz/nem tesz, mond/nem mond Macska/Adrien előtt Katica/Marinetteként. Ezernyi monológon stresszelt, helyszíneket váltogatott, megoldásokon agyalt, vagy épp csak azon bőgött, az egész ügy halálra van ítélve, hiszen Adrien az ő civil énjét a büdös életben sem vette még észre azon kívül, hogy barátok lennének. 

"Na de mi van veled? Te sem vetted figyelembe Macska közeledéseit." Világított rá a B oldalra olyankor az apró pöttyös, csak hogy gazdája erős hápogásba kezdjen. 

Most viszont itt voltak és egy kicseszett tökfaragásra készültek, amit még az előtt fixáltak le, hogy bármit is sejtett volna társa identitásáról az eddig varázslatosan vaksi lányka. 

- Minden a te hibád! - hárított a bogárra a kétségbeesett fruska - Ha nem meséled el azt a cuki Halloweeni temetői sztorit rólatok Plaggel, akkor nem kértem volna meg Macskát, hogy szervezzünk olyan programot, amit ti is együtt tölthettek, mint kwamik. 

- Na de Marinette! - lepődött meg teljesen Tikki, bár próbálta őrzője pofátlanságát a hormonokra fogni.

- Ah, sajnálom! - Tört meg újfent a fekete hajú, hogy ismét a szőnyegre roskadva hüppögjön egy sort. 

- Szedd össze magad és csinálj mindent úgy, mint eddig! Gondolj arra, régebben milyen érzelmeket váltott ki belőled a cirmos. Például.. bosszankodás, ami azonnal szertefoszlott azt a fene jól kinéző fekete fejét látva, aggodalom, amikor állandóan veszélybe sodorta magát a sorozatos önfeláldozásaival, hála amiért helyrehozza, ha világméretű katasztrófát okoznál, nyugalom és biztonság, hogy mindig ott van neked, öröm és jókedv, amiket a vicceivel és a szimpla jelenlétével ér el, boldogság, amikor látod, hogy mosolyra húzódik a szája széle...- feledkezett bele monológjába a kis kwami. Tekintete fátyolossá vált, röpködése lágy lebegésbe váltott, hangja szinte melengetett, ahogy áradozott a cicusról.