Reflections

Krampusz - Jövőbeli Katica

Krampusz? Krampusz?! :D Te jó ég, mit kell írni krampuszra? :D
Köszi a szót ElektraDatto kicsit megizzasztottál, hogyan hozzam be a sztoriba. Remélem tetszeni fog. 
Az időugrásos Bogárlányért pedig bluearika01  -nek jár a hála! :)
Köszönöm, hogy ti is részt vettetek a játékban!

^^

- Ah - sóhajtott fel ismét matek füzetje felett a fruska.

Külső szemlélők akár még azt is hihették volna, hogy a téli szünet előtti utolsó aktuális tananyagot illeti a gyászos hangvétel, ám most nem a számok misztikuma ejtette kétségbeesésbe a fiatalt. Hiába állt előtte még 3 oldalnyi anyag, az estébe pedig már jócskán beleszaladt, figyelme minduntalan a szobáját tapétaként fedő poszterek szőkesége felé irányult. 

- Nem hiszem el - nyávogott egyre sértettebben Plagg, ahogy egyik kényelmetlen helyről a másikra lebbent, hisz még mindig nem találta meg a számára leideálisabb fekvőhelyet a rózsaszín lányszobában. - Vissza akarok menni! - nyavajgott tovább, amit a copfos érdemben észre sem vett. Továbbra is révetegen bámulva maga elé, felnyitott egy apró dobozkát az asztalán, hogy két vékony ujja közé emeljen és felkínáljon egy érlelt sajtdarabkát, ezzel mintegy elhallgattatásra kényszerítse a kis lényt. 

Természetesen a miniatűr haspók azonnal kapott az alkalmon, bár amint gyomra irányába indult a tejtermék, máris továbbszőtte nemtetszésének folyamát. 

-Szánalmasak vagytok, remélem tudod. A kölyöknél legalább megvoltak a kedvenc alvóhelyeim. De itt? Minden csupa rózsaszín és Adrien folyik a falakról! A végén még visszajön a sajtom! - méltatlankodott, mire ebből a feketeség agya csak egy szó erejéig kapcsolt be.

- Adrien - lehelte szinte aléltan, átszellemülve a lány, majd ajka lefelé biggyedt és furcsa, apró remegésbe kezdett, ezzel egyidőben pedig életkorához képest homloka is felettébb ráncosodni kezdett. 

- Na ne csináld ezt, kislány! - rémült meg a macska kwami, hisz pityergő tinilányok istápolására már végképp nem volt kiképezve. Pontosan elég volt neki, hogy a délután folyamán úgy hozta az élet, hogy ismét összecserélődtek talizmánjaik, így nem a srác öltötte magára a fekete hacukát, hanem a copfosnak kellett fonatot növesztenie. Azóta pedig még mindig nem sikerült megtalálni a megfelelő alkalmat, hogy a két tini visszaszolgáltassa egymásnak jogos tulajdonukat. Hisz valljuk be, a srácnak sokkal jobban állt a fekete, mint a csupa pötty szerelés, és még a bottal is mérföldekkel jobban bánt, mint amikor esetlenül csapkodott mindenfelé az eredetileg Katicabogárhoz tartozó, gömbölyded jojóval. 

Persze hiába is volt a kis szőrgombóc felszólítása, a fruska szeme nagyobb nedvesedésnek indult, mint a Szajna áradata, majd gátszakadás módjára tört ki belőle összes balsejtelme.
Kezdődött a szokásos "Adrien nem vesz észre engem" szöveggel, majd haladt a "soha nem is fog"-hoz, ez után jött a "biztos túl egyszerű és csúnya vagyok számára" önostorozás, amit a " ha mégis összejönnénk, akkor sem volnék elég jó neki" követett, melyet az "úgyis lecsapják a jobb lányok a kezemről" kiselőadással fejelt meg. A hab tetején lévő cseresznye már csak egy erőtlen sóhajjal egybekötött visszahanyatlás volt az immár könnycseppektől szétázott függvényekre, amit az elmotyogott "bárcsak láthatnám, hogy mi lesz velünk a jövőben" szavak kísértek. 

Mialatt pedig a civil hősnő épp érzelmi kitörését demonstrálta csöppnyi, fekete hallgatóságának, a hímnemű kezdett egyre inkább besokalni. Bőven elég volt már neki eddig is a lányos nyafogásokat hallgatni a pénzes szöszkétől, viszont ott legalább kárpótolta őt a jól megszokott kényelem és a férfias közeg. De itt, ebben a budoárban könnycseppekkel megspékelve már nem tartottak úgy az idegei, mint amikor még csak pár száz évesnek mondhatta magát. Igyekezett nem lehordani újdonsült őrzőjüket, de tudta, valamit tennie kell az ügy érdekében, hiszen ezzel saját lelki épségét óvja meg. Na meg a világot, mert ha így megy tovább, még véletlenül olyat tesz, mint amikor kihaltak miatta a dinoszauruszok.